2017. szeptember 06. (szerda) 22:12 (UTC+1) - Domoszló

Esőmentes volt az éjszaka, s reggel is csak részben volt felhős az ég. Egész éjjel bőgtek a szarvasok, időnként elég közelről hallatszott. Megkezdődött tehát a szarvasbőgés időszaka. Reggelit követően vizesen került elcsomagolásra a sátor, valamint a poncsó. Elköszöntem Petrától, Barnabástól és Zsolttól, majd megindultam Kőszeg felé.

Javarészt erdőkön keresztül haladtam, körülbelül egy liter vízzel. Tömördig nem is volt forrás, vagy kút tervezve, az pedig körülbelül kilenc kilométer volt. Továbbra is segítségemre voltak a Mária zarándokútvonal eligazító táblái . Egyik, másikon egy-egy bibliai idézet is szerepelt. 

A Kincsédi-mező határához érve, az út szélén pár cseresznyeszilvafát fedeztem fel. A köznyelv fosóka szilvaként ismeri. Magam is több marékkal csemegéztem, bízván abban, hogy a népies elnevezés oka esetemben nem igazolódik be. Időközben feltűntek a Kőszegi-hegység csúcsai. Most még távolinak tűntek.

A Tömördig hátralévő út hamar eltelt. Ezen a délelőttön valahogy jobban haladtam. Az időjárás is sokkal jobb volt az elmúlt napokéhoz képest. Tömördre beérve, egy csapnál gyorsan kimostam az előző napi ruháimat, majd megkerestem a bélyegzőhelyet.

A Kéktúra járása óta, Tömördön láttam második alkalommal olyan emlékművet, amely Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásának állít emléket. Az előzőt Bakonybélen láttam. Mostanában sajnos többen nem tekintik a nevezetes 2004-es eseményt ünnepelendő eseménynek.

Tetszett a másik alkotás is, mely különböző világvárosokat mutatott be, a Tömördtől lévő távolság feltüntetésével. Magam is tervezek hasonlót elkészíteni azokkal a helyszínekkel, ahol megfordultam. Itt láttam először egy friss kezdeményezést, mely szintén a Kékhez kapcsolódik. Egy facsemetét ültettek, mely előtt egy kis tábla volt elhelyezve, rajta annak a nevével, aki mindezt lehetővé tette.

Tömördöt elhagyva egy forrást jelzett a térképvázlatom, valamint az útjelző tábla is. A Gradics forrásnál magam is egy kicsit felfrissültem, egy-egy bögre friss forrásvízzel, valamint egy kis falatozással. A Tömördön teletöltött kulacsokat is kicseréltem forrásvízzel. Ha már lehetett választani.

Erdőben folytattam tehát tovább az utat. Eleinte lombhullató, később tűlevelű erdőben. Kissé hűvös lett, így felvettem a hosszú ujjú ingemet. A jelzések ezúttal is rendben fel voltak festve, igaz az egyik jelzést, amely egy szerencsétlenül járt fára volt felfestve, lassan pótolni kell.

Egy-egy helyen megjelent az őszi kikerics, gyönyörű színfoltokat eredményezve. Több helyen is jelen volt az én egyik kedvenc virágom is, a búzavirág. Változatos helyszíneken is előfordul, az én nagy örömömre.

Ezúttal is tartottam egy szusszanásnyi pihenőt az egyik kereszteződésben. Zoknik, cipők lekerültek, ivóvizes palack, meg egy kis nassolni való pedig előkerült. Egy-egy erdészen kívül senkivel nem találkoztam, csendes volt az erdő. Az égbolt borús volt, bíztam benne, hogy amíg Kőszegig érek, rosszabb nem lesz.

Az Alsó erdőben járva ismét fenyőfák között haladtam. Kellemes fenyőillat töltötte be a teret. Szemben velem két túrázó közeledett, akik mint később kiderült, szintén Kéktúrázók voltak. Lassan eljutottam az osztrák határig. Kőszeg előtt egy rövid ideig határvonalon vezet a Kék, s több túraútvonal is egyesül ezen a rövid szakaszon.

Már csak pár kilométer volt hátra Kőszegig. Köszönhetően a kellemesebb időjárásnak, az ivóvizem ezúttal nem fogyott annyira, mint a korábbi napokban. Hetedik napja voltam úton. Azt terveztem, hogy Kőszegen ismét olyan helyen keresek szállást, ahol tudok tisztálkodni, mosni, telefont tölteni. Átvágtam még egy utolsó fenyőerdőn, majd következett Kőszeg.

Utam elvezetett az úgynevezett organikus stílusú református templom, valamint az egykori Unger kertben található óriás juharlevelű platánfa mellett. Törzskerülete majdnem 9 méter, magassága 28 méter, kora megközelítőleg 200 év. Létezik egy legenda, mely szerint a vizsgázó kőszegi diákok vizsgáik előtt meglátogatták a fát, törzséhez letéve a tankönyveiket, pihentek. Eközben "beléjük szállt a tudás".

Hamarosan eljutottam a város főterére, ahol a Jézus szíve plébánia templom található. Bélyegeztem egyet, majd kicsit szétnéztem a történelmi belváros területén. Tudtam, hogy a következő nap is erre folytatom majd, de azért körülnéztem.

Az egykoron vizesárokkal körülvett Jurisics vár belső és külső várból áll. A 13- században keletkezhetett, s legjelentősebb szerepét az 1532-es török hadjárat során játszotta. Jurisics Miklós a török ostrom során hősiesen védte Kőszeg várát, maroknyi várvédőivel az akkori világ legerősebb hadseregének számító I. Szulejmán szultán seregével szemben.

A sikertelen ostrom után a török megkésve vonult Bécs alá, ahol már az addigra összegyűlt keresztény zsoldos sereg várta őket. Hozzájárult tehát a keresztény Európa megmentéséhez a kőszegi várvédők hősiessége, melyet a nyugati világ alig négyszáz év elmúltával Trianonnal jutalmazta meg. 

A nevezetes diadalt követően Kőszeget elkerülték a további háborúk, így Magyarország műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett. Ennek magam is tanúja voltam, hisz olyan érzésem volt a Jurisics téren állni, mintha egy mesebeli történetben lettem volna. Szemben velem az ország egyik legrégebbi, s mindmáig városházaként működő pompás épülete állt. A képet a másnapi elindulás után készítettem, azért nincsenek felhők az égen. 

A teret a Hősök kapuja uralja, melyet a korábbi rossz állapotú kapu helyet építettek a múlt század elején. Alatta került elhelyezésre az 1532-es várvédő diadalt felidéző emlékmű is. Mindent összevetve a tér szépen felújított éke a városnak.

Lassan ideje volt szállás után néznem, ezért a bélyegzéskor szerzett tájékoztató füzetből kinéztem a Gyöngyvirág Panzió és Camping nevű helyet. Természetesen a kemping részét választottam. Érkezésemkor csak én voltam sátorral, a kemping további lakói olasz lakóautósok voltak. Kezdtem azzal, hogy a reggel óta vizes sátrat, valamint a poncsót megszárítottam. Már csak egy lépés választott el a végcélomtól. Egész pontosan tizennégy és fél kilométeres lépés ...