"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2018. június 09. 15:22 - sandor80szabo

21. Kékes Csúcsfutás

2018. június 09. (szombat) 14:05 (UTC+1) - Budapest

Egy hét elteltével írok a legutóbbi eseményről, mely nem más, mint a már jól megszokott Kékes Csúcsfutás. Sorban a 21-ik, nálam pedig a 4-ik. Igaz, hogy eddig csak kb. egy tucatnyi futóeseményen vettem részt, de bizton állíthatom, hogy nekem ez jelenti a leginkább várt eseményt. Alig telik el az egyik, máris várom a következő évit. Még előző este hazautaztam Domoszlóra, hogy kipihenten indulhassak szombaton. Reggelre a következő kép fogadott a telefon kijelzőjén.

img_4053_360x540.jpg

Odakint pedig zuhogott. Az előrejelzés tehát nem jósolt valami biztatót, de tudtam, hogy Ildi néniben, a mi személyes futó-időjósunk idén is bízhatunk. Ezúttal is a szüleimmel indultam neki Mátrafüredre, de idén Hanna és Kinga is csatlakozott. A helyszínre érve Kingával kiszálltunk, ugyanis a többiek Mátraházára tartottak, a szurkolói "zónába". Rövidesen Kati is megérkezett, majd Angi és Bea, valamint Bálint és Zoli. Népes domoszlói csapat állt tehát készen a soron következő Kékes Csúcsfutáshoz.

img_4064_540x405_1.jpg

img_4065_540x405_1.jpg

Anginak és Beának ez volt az első Csúcsfutása, így kicsit izgultak. Bevallom, hogy kicsit így tettem én is. A sérülésem óta kissé hanyagoltam a futóversenyeket, s emiatt néha én is izgulok. Természetesen ez felfogható egy kis egészséges izgalomnak. Idén is két részletben indultunk, s a leges-legelején indultak a seniorok, valamint a suhanjosok.

img_4059_540x370.jpg

A rajt után következett a már jól megszokott emelkedő. Ezúttal azonban kissé furán éreztem magam, rögtön a második kilométer magasságában. Eddigi futásaim során, a kezdeti kilométereknél izomfájdalom szokott jelentkezni, ám ezúttal a mellkasi tájékon volt valami furcsaság. Éreztem, mintha "kalapálna" a szívem. Úgy voltam vele, hogy a sástói pihenőnél meglátom, hogyan tovább. Sástóra beérve azonban helyreállt minden, lehet a frissítő pohár víz is jót tett. Egy gyors pacsi volt Balázzsal, a rend helyszíni őrével, majd tovább Mátraháza felé. 

34140909_1935339059844409_3356016011198332928_n_405x540.jpg

Útközben összefutottam Bélussal is, aki szintén hazai pályán futotta élete első Kékes Csúcsfutását. Pár száz métert együtt tettünk meg, mint ahogyan Bálinttal, aki kora ellenére elképesztő tempót szokott diktálni. Én az ő korában azt sem tudtam, hogy mi a futás. Mátraházára érve újabb pacsizás következett, ahol ezúttal Édesanyám és Hanna biztatott minket. Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is Zoli biztosította itt a rendet. Vele is pacsizás, majd irány az utolsó szakasz. Az a szakasz, amely a Kékes Csúcsfutás legjavának számít. Az utolsó előtti frissítőponton kellőképpen feltankoltam, majd egy nagy levegővétel után megiramodtam. Sosem tudom, hogy melyik a jobb, ha tudom mi vár rám, vagy ha nem tudom. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt is tudtam, hogy már háromszor megcsináltam. Itt volt hát az ideje a negyediknek is.

2018_0028_04_1404_0000_2122_361x540.jpg

Idén is úgy szerettem volna feljutni a csúcsra, hogy nem gyalogolok bele. Szerencsére sikerült az elképzelésemet megvalósítani. Amikor megláttam a legutolsó részt, a sípálya rövid szakaszát, már tudtam, hogy megérkeztem. Még egy nagyobb levegővétel, majd az utolsó méterek után egy szöveges üzenet érkezett a telefonomra. A 11,6 kilométeres hosszú, 671 méter szintkülönbségű távot 01:26:36 idővel teljesítettem.

2018_0028_12_1264_0000_2122_540x361.jpg

Beérkezésem után visszakanyarodtam a célegyeneshez, biztatni a többieket, akik szépen sorban érkeztek is. Nem kellett sokat várni, és mindannyian együtt álltunk be a sorba, hogy Magyarország legmagasabb pontjánál egy fénykép erejéig megpihenjünk. Még egyszer gratulálok mindenkinek! Isten hozott mindenkit a Csúcson!

2018_0028_12_1274_0000_2122_540x361.jpg

Visszafele jöhetett a már jól megszokott séta a sípályán lefelé, majdnem egészen Mátraházáig. A Kékes torony előterében, a hagyományoknak megfelelően készült még pár fénykép.

img_4063_405x540.jpg

img_4061_405x540.jpg

Mátraházára leérve a kis csapatunk kettévált, majd pedig Mátrafüreden Katival ketten visszapótoltuk az elveszített kalóriát egy finom hamburger, valamint egy pohár sör formájában. Az időjárásra tehát idén sem volt panaszunk. A kezdeti esőcseppeket leszámítva, végig jó időnk volt. Olyannyira, hogy páran le is égtek.

img_4068_540x460.jpg

Ez volt tehát a 21. Kékes Csúcsfutás, esetemben a 4-ik, mely számomra azt jelenti, hogy még tizenegy alkalom hiányzik a jubileumi klubtagsághoz. 15 teljesített alkalom kell ugyanis ahhoz, hogy valaki jubileumi Kékes Csúcsfutó lehessen. Ilyen volt többek között a kisújszállási Karcsi bácsi, aki a 83 éves kora ellenére, a kezdetektől évről-évre feljut a Csúcsra. Jó volt hallani tőle a visszafele vezető úton, a régmúlt idők Kékes Csúcsfutásainak eseményeit, s a rengeteg futóeseménnyel tarkított életútját. Még sok szép kilométereket kívánok Karcsi bácsinak!

img_4060_540x405_1.jpg

Szólj hozzá!
2018. május 22. 23:22 - sandor80szabo

Alföldi Kéktúra (Cigánd - Nyírbátor)

2018. május 22. (kedd) 20:15 (UTC+1) - Budapest

Régóta jelentkeztem ... Egész pontosan négy hónapja. Az igazság az, hogy nem igazán volt miről írnom. Nem volt futóversenyem sem, amiről említést tehettem volna. Kicsit meghosszabbítottam a téli álmom. Persze zajlott az élet, nem tétlenkedtem, de nem volt blog témám. Lehet, hogy említettem már, de ezt a blogot nem úgy kezdtem, hogy csak időnként írjak bele. Épp ezért gondolkoztam is azon, hogy miként tovább. A masszázs tanfolyam folyamatban, több modulon vagyok már túl. Sor került az úgynevezett "Baka" projekt folytatására is, melynek keretében egy kis elő tetővel gazdagítottuk a kolozsi házikót. Közben pedig beindult a mókuskerekem. Annyira, hogy épp ideje volt egy kis szünetre. Tavaly szeptember óta, amióta befejeztem az Országos Kéktúrát, nem túráztam. Kezdtek megjelenni az elvonási tünetek. Kis is néztem a pünkösdi hosszú hétvégét egy kis Alföldi Kék-re. Egyeztettem Ricsivel, majd hozzákezdtem a  felszerelés átnézéséhez.

img_3900_540x405_1.jpg

A legutóbbi túrázásom óta megváltam az 50 literes hátizsákomtól, s visszatértem a jó öreg 36 literes társamhoz. Több ezer kilométeren vagyunk túl együtt, így ideje tovább szaporítani a távot. Ki kellett viszont egészítenem egy kisebb táskával, melyet ideiglenesen rávarrtam a tetejére úgy, hogy könnyen lecsatolható legyen. Úgy voltam vele, hogy ha bejön a tesztelése, akkor egy szakértőbb kéz fogja odarögzíteni. Ebbe a kis táskába terveztem az étel pakolását. A másik változás a gázfőző terén volt. Az enyémet eladtam, s a Ricsiét megvettem. Kisebb, könnyebb, így kevesebb helyet, s súlyt foglal. Mindkettő fontos dolog egy hátizsákos túrázó számára. Mint bizonyára emlékeztek, a sátram rudazata megadta magát, így úgy döntöttem, hogy ezúttal nélküle megyek. Voltam olyan merész, hogy az úgynevezett bivakolást terveztem. Derékalj, hálózsák, meg egy vízhatlan ponyva.

32969664_1656029317845082_9019499392536674304_n_540x405.jpg

No de térjünk rá az Alföldi Kékre. Mint tudjuk, két éve, Tónit kísérve Cigándnál fejeztem be az északi szakaszát. Oda tértünk hát vissza Ricsivel. Neki is hiányzott az a szakasz. Következett a Budapest-Sárospatak közötti zakatolás, kisebb késéssel, de sikerült elérni a busz csatlakozást. Mire Cigándon leszálltunk, az eső is elállt. Jól is tette, mert a vonaton jöttem rá, hogy nem pakoltam be az esőkabátomat. Érkezést követően a fenti képet kedves kollégámnak, Marcinak készítettem, aki nagy rajongója a mozdonyoknak is.

img_3904_540x405.jpg

Kis pihenőt követően megindultunk a faluból kivezető úton, hisz lassan kezdett szürkülni. Még sötétedés előtt akartunk alkalmas szálláshelyet találni. Rátértünk a Tisza menti gátra, majd rövid idő múlva egy fát pillantottunk meg, aminek környezetében eléggé alkalmasnak tűnt egy éjszakai szálláshelynek. Ricsi felállította a sátrát, jómagam pedig a matrac-hálózsák-ponyva triót. Épp a vacsorához készülődtem, amikor kiderült, hogy a magammal hozott gázpalackkal gond van. Az előző gázfőzőm annyira benyomta a biztonsági szelepet, hogy a mostani főzőm nem érte el, így nem tudtam használni. Ricsire és az ő benzinfőzőjére lettem tehát bízva.

33103729_1656029424511738_2383796584031715328_n_540x405.jpg

Csillagos éjszakánk volt, ám reggelre teljesen beborult, nem kevés pára kíséretében. Kellett a ponyva, amibe be tudtam takarózni. Egész éjjel hallottuk egy őzbak hangját, aki lehet nemtetszését fejezte ki, hogy elfoglaltuk a jól megszokott helyét. Ébredést követően egy gyors reggeli, majd meg is indultunk, mert kezdett cseperegni. Miután elindultunk azonban, az esőcseppek elmaradoztak, s az égbolt kezdett derülni. Mire a Tiszához értünk, ki is tisztult.

img_3907_540x405_1.jpg

img_3909_540x405_1.jpg

img_3916_540x405_1.jpg

Átérve a Tiszán, egyúttal megyehatárt, valamint tájegységet is váltottunk. Átértünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, azon belül is a Rétköz és a Nyírség szélére. Első utunk Tiszakanyár községbe vezetett. A faluba beérve, a kis boltba még egy pár dolgot beszereztünk, majd egy kávé erejéig tartottunk egy kis pihenőt. Szépen kialakított, karbantartott kis falut ismerhettünk meg. Megtekintettük a tavaly kifaragott és átadott honfoglaló vezérek szobrait is.

img_3920_540x405.jpg

Következő települést csak érintettük, majd tartottunk egy ebédszünettel kiegészített pihenőt. Lekerültek a bakancsok, cipők, zoknik is, pihentetve a lábakat.

img_3922_540x405.jpg

img_3925_540x405_1.jpg

Ebéd után, újult erőre kapva folytattuk a gyaloglást. Következett Kisvárda. Bíztunk abban, hogy beérve találunk egy bevásárlóközpontot, ugyanis akartunk egy szúnyogriasztót venni. Sikerült is beszereznünk egyet. Szépen felújított belváros, hajdani várkert, főtér, valamint sétálóutca fogadott minket.

img_3927_540x405.jpg

img_3932_540x405.jpg

img_3935_405x540.jpg

A sétálóutca viszont egyáltalán nem hasonlított a keszthelyi társához, melyet tavaly nyáron ismertem meg a Kéktúra során. Egy lélek sem volt rajtunk kívül az utcán. Pedig igazán szép utcán mehettünk végig. Mielőtt elhagytuk volna Kisvárdát megálltunk egy kocsmánál. Nem távozhattunk volna ugyanis ebből a városból, hogy meg ne kóstolhattuk volna a híres itt készült keserű italát, melyet országszerte ismernek. Hát találtunk egy igazi, "békebeli" búfelejtőt, mely szerintem már akkor ugyanúgy nézett ki, mint amikor én még meg sem születtem.

img_3937_540x405.jpg

Eléggé égetett a nap, annyi szerencsénk volt, hogy közben fújt a szél is. Így legalább enyhített egy kicsit. A vízkészletünket feltöltöttük, és megindultunk a tervezett napi végcélunk, Gyulaháza felé.

img_3938_540x405.jpg

Beérve Gyulaházára, azon járt az eszünk, hogy hol fogunk letáborozni. Bíztunk benne, hogy a falu központjában fogunk találni egy szép pázsitos főteret, ahol nyugodtan éjszakázhatunk. Azonban elérve a település központi részéhez, csak térkövezett főteret találtunk. Mielőtt továbbálltunk, megtekintettük a helyi általános iskola udvarán elhelyezett repülőt. Gyulaháza szülöttje ugyanis Farkas Bertalan, aki az első magyar űrhajósként, az Interkozmosz program keretében kijutott a világűrbe. 

img_3947_405x540.jpg

Továbbmentünk tehát, keresve az alkalmas sátorhelyet. Azt tudtuk, hogy nem fogunk elérni a következő településig, mivel az már messze lett volna. Hosszas keresgélés után egy frissen kaszált lucernás mellett döntöttünk. Kellő távolságra a műúttól le is táboroztunk. Mire kipakoltunk, a nap is lenyugodott. A vacsora után mi is ezt tettük.

33030084_1654661957981818_8126727926814081024_n_540x405.jpg

Az éjszaka ismét nyugodt, csillagfényes volt. Ezúttal az éjszaka csendjét semmi nem zavarta meg. A reggelit követően jómagam visszaindultam Gyulaházára, mivel az előzőnap elfelejtkeztünk a pecsétről. Ennek köszönhetően bő egy órás séta várt rám. Kellőképpen be voltam melegedve, mire visszaértem.

33058161_1656028884511792_9018645896635613184_n_405x540.jpg

Gyulaházán összefutottam két túratárssal, akik Nyírbátor felől jöttek. Ők mondták, hogy pár helyen hiányos a felfestés. Így is volt, de ezt már megszokhattuk az Alföldi Kék szakaszain. Akácosok mentén haladtunk a nedves nyírségi homokon. Nyírkarász határában feltűntek a jól ismert szabolcsi alma ültetvények.

img_3958_540x405.jpg

Beérve Nyírkarászra, pecsételni tértünk be a helyi kocsmába. Hála az ott tartózkodó helyi törzsvendégeknek, a pecsét mellé egy-egy üveg sörrel is gazdagabbak lettünk. Sajnos nem tudom csatolni a helyszínen készült hangfelvételt arról a fergeteges hangulatról, ami odabent fogadott minket. Mindez vasárnap délelőtt háromnegyed tízkor.

img_3961_540x405_1.jpg

A rövid pihenő végén, Ricsivel meg is köszöntük a szíves vendéglátást, s még mielőtt folytatódott volna az újabb meghívás, megindultunk. Nyírkarászon is jelen volt az utcafront sajátos formája. A homokot szépen, tisztára gereblyézve tartották. Emlékszem, Nagymamám falujában is hasonlóképpen tettek vasárnaponként.

img_3966_540x405_1.jpg

Folytatódott az akácos, homokos terep, egy-egy helyen még jelen voltak az elmúlt napok kiadós esőzés nyomai. Hosszú út volt, mire Rohodon is túljutva megérkeztünk Vajára. Szerencsére épp elcsíptük a nyitva lévő boltot, ahol a pecsét is volt. Az éjszakát a falu mellett lévő horgásztó mellett terveztük. Kiválasztottuk a legjobbnak ígérkező helyet, a gát szomszédságában.

img_3971_540x405.jpg

Az éjszaka hasonló volt az előtte lévőkhöz, azonban a békák általi koncert felejthetetlenné tette. Szúnyog szerencsére nem volt, hála a hűvös időjárásnak. Kicsit később keltünk, de úgy voltunk vele, hogy útközben behozzuk a lemaradást. Nyírderzsre beérve, tartottunk egy pihenőt, mielőtt tovább indultunk volna. A pecsét ismét az italboltban volt, amely nem mindennapi módon várta a vendégeit.

img_3979_405x540.jpg

img_3980_405x540.jpg

Elhagyva a falut, ismét az immár megszokott terepviszonyokon keresztül haladtunk. Ricsi mesélte, hogy nyáron, amikor nem esik az eső, a puskaporszáraz homokba szinte el lehet süllyedni. Szerencsére ez most a nedvesség miatt nem jelentkezett.

img_3984_540x405.jpg

img_3985_540x405.jpg

Ahogy mentünk, bandukoltunk, beszélgettünk egyszer csak egy négylábú bukkant fel oldalról, a fűből. Egy kölyökkutya keresett a lábainknál menedéket, hangosan megörülve nekünk. Hirtelen azt sem tudtuk mitévők legyünk, egyáltalán hogy kerülhetett oda. Természetesen gondoltuk, hogy sajnos nem elkóborlásról lehetett szó.

img_3988_540x405.jpg

Arról szó sem lehetett, hogy ott hagyjuk, így hát miután alaposan szomját oltotta, ölbe vettem, és megindultunk Nyírbátor felé. Nem voltunk már messze, de azért időnként pihenőt tartottunk. Ricsi közben megpróbált gazdit keresni neki az ismerősei körében. Jó húsban volt, nem rég hagyhatták ott.

33101822_1656028194511861_5120433798105792512_n_405x540.jpg

Beérve Nyírbátorba, megálltunk egy kocsmánál, hátha segít a tulajdonosa. Megszólítottuk, s egyből telefonált a helyi kutyamenhely dolgozóinak, akik rövidesen meg is jelentek. Megnyugodtunk tehát, hogy a kis kölyök jó kezekbe került, s bíztunk abban, hogy hamarosan gazdára is talál. Még egyszer köszönjük szépen Heninek, Zolinak és Jocinak a segítséget.

33239248_1656028071178540_8530114098522750976_n_405x540.jpg

img_3995_540x405.jpg

A hirtelen jött esemény miatt kicsit átíródott a nyírbátori érkezés, és távozás időpontja, így nem tudtam szétnézni. Természetesen ezt a legközelebbi alkalommal pótolom. Innen folytatom majd tovább, Debrecen felé, hadd növekedjen tovább az a KÉK vonal hossza.

kekkor_2018-05-18_540x358.jpg

akk_617.png

Szólj hozzá!
2018. január 26. 23:12 - sandor80szabo

Freedom Run

2018. január 26. (péntek) 21:39 (UTC+1) - Budapest

"When you run alone, it's called race. And when God runs with you, it's called grace."

Tavalyi első bejegyzésem egy közismert mondással kezdtem, miszerint amit az új év első napján teszünk, azt fogjuk egész évben tenni. Akkor az évet a futással kezdtem, de a január végi sérülésem egy kicsit átírta az évet. Idén is futócipővel kezdtem az évet, bízván abban, hogy ezúttal más lesz a folytatás. A bejegyzés címéből, valamint a fenti idézetből következtetni lehet, hogy az ezt követő időszakban nem fogok egyedül futni. (Azok kedvéért, akik az angol nyelvet kevésbé ismerik: Amikor egyedül futsz, versenynek hívják. Amikor Isten veled fut, áldásnak.

19598816_189468355134933_2297328779296726192_n_540x453.jpg

Folytatás lett tehát idén, nem is akármilyen. Csatlakoztam ugyanis a Freedom Run 1568 nevű futáshoz, vagy ahogy odahaza mondjuk, szaladáshoz. Akik régebb óta követik a blogom, sejthetik az 1568-as szám jelentését. A futóeseményt ugyanis a Magyar Unitárius Egyház szervezi annak kapcsán, hogy idén ünneplik az 1568-ban, Tordán kihirdetett vallásszabadságról szóló határozat 450 éves évfordulóját. Tetszett ez a kezdeményezés, így magam is regisztráltam. Az endomondo nevű alkalmazáson alakult is egy csoport, ahol magam is csatlakoztam "virtuális" módon is. A Freedom Run célja, hogy 23 hónap alatt szaladjuk le az 1568 kilométert, ily módon emlékezve a neves múltbéli eseményre. Több ismerősöm is csatlakozott, többségüket a Via Unitariana gyalogló heteiről ismerem. A képen látszik pár település, ahonnan regisztráltak az eseményhez. Szalad tehát Erdély apraja-nagyja, fut Budapest és Bréma, de még az Óperenciáson túlról is csatlakoztak. Jelenleg 144 pár futócipő gazdája szedi minden egyes alkalommal a lábát. 

nevtelen_540x243.jpg

Az eseményhez még lehet csatlakozni, ezt május 1-ig lehet megtenni. Aki esetleg kevesebb kilométert vállal, az választhatja a 450 kilométeres célt. A lényeg, hogy ezeket a kilométereket fussa, szaladja, kocogja az ember. Elkezdődött tehát egy újabb év. Egy újabb kihívás. Mire pedig ennek a kihívásnak vége lesz, remélhetőleg minden az eltervezetteknek megfelelően alakul. Egy biztos. Nem futok egyedül, hisz Isten velem van ...

Címkék: Freedom Run
Szólj hozzá!
2017. december 31. 21:36 - sandor80szabo

Boldog új évet!

2017. december 31. (vasárnap) 19:14 (UTC+1) - Budapest

Nos, ilyet sem csináltam még, amit most fogok tenni. Mielőtt lezárom az idei évet, mérlegelni fogok egy kicsit. Úgy terveztem, hogy nem csak ezt az évet, hanem a blogom kezdete óta eltelt időszakot. Több mint három éve kezdtem el írni, azóta majdnem háromszáz bejegyzés született. Hála Vigyorinak, a kezdetek óta nyomon követhetem a statisztikát. 10.730 alkalommal töltöttétek le a blog bejegyzéseit. Ezt 4.685-en tettétek. Ahogy ezeket a számokat a napokban összesítettem, kicsit meghatódtam. Nem vagyok egy közismert utazó blogger, azonban ennyire nem számítottam. Mint ahogyan arra sem, hogy a Világ különböző pontjairól olvastátok, Alaskától Ausztráliáig. Természetesen az elinduláskor meglévő ismerőseim voltak a fő olvasóim, azonban az útjaim során is sok külföldi követőt szereztem. Olyanok is olvasóimmá váltak, akik valamilyen úton módon rátaláltak a blogra.

blog_vilag_438x264.jpg

Szóval kedves Olvasóim, köszönöm Nektek. Természetesen minden marad a megszokott formájában, a jövőben is. Nem akarok hirdetéseket az oldalamra, még akkor sem, ha ez sokkal több olvasót eredményezne. A magam útját járom, azt az utat, amelyet én magam terveztem el. Igaz, mint már többször írtam, a terveim változtak. Változtak, sőt a jövőben is lesz biztosan változás. Érnek engem is hatások, információk, tapasztalatok, melyek hatására az eredeti elképzeléseim változtak, és változni is fognak. A legfőbb dolog azonban úgy tűnik nem változik. Márpedig az, hogy szükségem van a változásra, a felfedezésre, a megismerésre. Többször megpróbáltam visszaállni a hétköznapi életbe, de rájöttem, hogy már nem nekem való. Nem tudok már azonosulni azokkal a társadalmi normákkal, amikkel a körülöttem élők azonosulnak. Talán ez a kép szemlélteti legjobban azt, amit érzek. (Azok kedvéért, akik hadilábon állnak az angol nyelvvel. Amit a társadalom szerint kell(ene) akarnom: autó, ház, gyerek. Amit valójában akarok: utazni a Világban.)

idezet_139_371x540.jpg

Még mielőtt bárki is mondaná, hadd jegyezzem meg, hogy az égvilágon semmi problémám nincs azzal, ha valaki a kép felső részét választja. Sőt! Ahogy viszont elfogadom mások döntéseit, életútjait, úgy ragaszkodom ahhoz, hogy az enyémet is elfogadják. Szerencsére azért a többség elfogadja, és minden támogatást megkapok tőlük. Természetesen magam is kerülök időnként olyan helyzetbe, hogy csökken a lelkesedésem, elbizonytalanodom. Ilyenkor nagyon jól esik egy-egy bátorító szó, beszélgetés. Ilyen beszélgetés történt a napokban, amikor egy rég nem látott ismerősöm erősített meg abban, hogy jó úton vagyok. Igen, egyelőre csak virtuális úton vagyok, amíg nem végzek a következő utam előkészületeivel.

img_3682_368x540.jpg

Az elmúlt hetekben végeztem az anatómiával (egyelőre), és megkezdtem a masszázs alapfogásainak elsajátítását. Ehhez viszont sajnos meg kellett válnom a kedvenc karkötőmtől. Harmincnyolc hónapja viseltem a Camino egyik szállásán készített karkötőt. A jövőben olyanná kell készítenem, hogy bármikor le lehessen venni. A masszázs során ugyanis nem viselhetek semmilyen dolgot a kezemen. Az első áldozatot tehát meghoztam.

karkoto_540x318.jpg

Korábban írtam, hogy decemberben tervbe volt a soron következő "Járatlan utakon" fesztiválon való részvételem. Sajnos nem tudtam a rendezvényen részt venni, így kénytelen voltam egy-egy előadással azt pótolni. Meghallgattam többek közt Kisgyörgy Éva, azaz Travellina előadását Alaszkáról, valamint Puskás Zoltán beszámolóját a Japánban, és Tajvanon két keréken megtett útjáról. Mindkettőjüket régóta követem. Travellina a Világ országait járja, saját maga által megszervezett módon. Útjáról blogot is vezet: http://travellina.hu/ Zoltán pedig ugyanazt teszi, mint Éva, csak két keréken. Európa legtöbb országába már járt, átszelte az Egyesült Államokat is a keleti parttól a nyugati partig. Őt is nyomon lehet követni a http://usa.notabringa.hu/ oldalon.

img_3698_540x405_1.jpg

Az év utolsó napján magam is kimozdultam kicsit, igaz csak ide a "szomszédba". Kellett egy kis mozgás, ugyanis az ünnepek alatt elkényelmesedik az ember. Ahogy közeledtem a Normafához, azon az úton mentem, amin előtte annyiszor. Közel van ugyanis az a felsőoktatási intézmény, ahol pár évvel ezelőtt végeztem. Erre is visszaemlékeztem kicsit, amint gyalogoltam. Sokan voltak kint a természetben. Volt aki sétált, volt aki kutyát sétáltatott, más kocogott.

img_3701_540x405.jpg

Az időjárás - mint látható - nem a legjobb arcát mutatta. Olyannyira nem, hogy reggel még esett az eső. Mire felértem a Libegő végéhez, már mindent betemetett a köd. Az irányt az Erzsébet - kilátó felé vettem, végig a sárgára festett futófelület mellett. Ezúttal terepszemlét is tartottam, ezért választottam ezt a helyszínt. Itt kerül ugyanis megrendezésre februárban a 6. Balboa futás, amelyre én is készülök. A futás csúcspontját jelentő Erzsébet - kilátó, valamint annak környéke ezúttal ködbe burkolózott.

img_3703_540x405_1.jpg

img_3705_540x407.jpg

Úgy tűnt, hogy a köd fog győzni, így magam mögött hagytam a kilátót, s megindultam a piros jelzésen, felfedezve kicsit a Libegő végállomásának környékét. A magammal vitt termosznak köszönhetően, forró teát kortyolgatva pihentem egy kicsit. A köd közben kezdett oszladozni, s a nap végül győzedelmeskedett. Megfordultam ismét, és feltekintettem az immár kitisztult János - hegyre, rajta az Erzsébet - kilátóra. Eszembe jutott a Puskás Zoltán előadásán elhangzott mondat, mely szerint a japánok szent hegyét, a Fujit minden japánnak meg kell másznia az életében egyszer. Csak a bolond mássza meg kétszer. Mivel én nem voltam japán, és nem a Fuji állt előttem,  voltam olyan bolond, hogy meginduljak ismét. Szerintem megérte.

img_3715_540x405_1.jpg

Szóval miután a köd feloszlott, magam is tisztábban láttam az előttem álló utat. Ahogy lépdeltem tovább a tervezett szakasz vége felé, megbizonyosodtam, hogy a köd egyfajta jelzés volt számomra. Mire megérkeztem a Hűvösvölgybe, minden kitisztult. Világosan láttam az utat magam előtt. Természetesen hosszú még az út, s lesznek még hullámvölgyek biztosan. Azonban immár megvan a cél, s ezentúl a hullámvölgyeket könnyebben fogom venni. 

img_3720_540x292.jpg

Mire visszaértem a belvárosba, már be is sötétedett. Az emberek készülődtek a szilveszterre. Közben átkeltem a Margit-hídon, melynek közepén - a turistákhoz hasonlóan - magam is megálltam egy pillanatra. Korábbi munkahelyemnek köszönhetően, közel tizenöt éven keresztül nap mint nap ez a látvány terült elém, de elmondhatom, hogy ezzel nem lehet betelni. Egy olyan fővárosi látkép van a birtokunkban, amely nem sok nemzetnek adatik meg. Ahogy néztem ezt a csodát, azt éreztem, hogy más dolog is a helyére került. 

new_year_2018_540x360.jpg

Szóval kedves Olvasóm, hadd köszönjem meg Neked, hogy időről időre visszatérsz ide, és követed a bejegyzéseimet. Hadd kívánjak neked nagyon boldog, békés, eseményekben, örömökben gazdag új évet! Isten hozott 2018!

Szólj hozzá!
2017. november 25. 22:25 - sandor80szabo

Szamárságok

2017. november 25. (szombat) 20:58 (UTC+1) - Budapest

Gondolom kicsit meglepő a legújabb bejegyzésem címe. Többek között azért adtam ezt a címet, mivel részt vettem a Camino egyik közkedvelt zarándokának, Banka Roland előadásán, aki szamárral járja az utat. No de ne haladjunk ennyire előre. Legutóbbi bejegyzésem ott fejeztem be, hogy folyamatban van az új munkahely, valamint a költözködés. Nos, lassan három hete, hogy újra dolgozom. Újra a négy fal között vagyok, mégpedig napi nyolc órában. Vilmoséknak hála, pedig újra a legutóbbi albérletemben lakom. Gondolom sokatokban felmerül a kérdés, hogy miként bírom ki, amikor az utóbbi időkben szabad életet éltem. Nos, ha az ember eltervezett valamit, ahhoz bizony ragaszkodni kell. Mert bizony türelemmel kell várni a megfelelő alkalmat, és kitartással haladni a célunk felé. Ismét kérdezhetitek, hogy mi is az én célom? Hát legyetek egy kis türelemmel, eljön az ideje a válasznak.

img_3655_540x540.jpg

Térjünk hát vissza a bejegyzés témájához. Mielőtt elindultam volna az esemény színhelyére, találkoztam Anikóval, az én Camino anyámmal, akivel nem találkoztam azóta, hogy a portugál Camino-ról hazajött. Meg is lepett egy felvarróval, melyhez hasonlót már régóta terveztem beszerezni magamnak. Annak idején elfelejtettem venni. Most ez pótolva lett, s fel is varrhatom a hátizsákra. Anikó is velem tartott a Párbeszéd Házába, ahova a beszámolót szervezték. Mire elkezdődött, meg is telt a terem. Magam is kíváncsian vártam Roland előadását, mivel majdhogynem a kezdetektől követem a bejegyzéseit. Élőben eddig sosem láttam, így kíváncsi voltam.

img_3651_540x405_1.jpg

Sokan, sokféleképpen járták már végig a Szent Jakab zarándokutat, de ahogyan Roland teszi, úgy kevesen. Igaz, azóta mások is követik példáját. A bölcsész, majd a pszichológiai tanulmányai végeztével maga is elkezdte a mindennapi életet, ám később úgy döntött, hogy elindul az ismeretlen úton. Szerzett egy hátizsákot, egy sátrat, majd Estella-ba érve megismerte Rocinante-t, a szamarat, akivel azóta járja az utat.

22528012_1422359724548503_3571229991905882986_n_540x405.jpg

A fenti képen (melyet egyébként az eseményt szervező Szent Jakab zarándokút csoport közösségi oldaláról kölcsönöztem) is látszik, hogy kettejük kapcsolata az elején nem volt zökkenőmentes. Bebizonyosodott, hogy nem hiába kapta a szamár a csökönyös jelzőt. A kezdeti nehézségek után azonban egyre inkább összeszoktak. Hírük is ment a zarándokok körében. Roland egyébként furulyán is játszik, időnként önkéntességgel szakítja meg a zarándokútjait. Amikor pedig néha hazalátogat, Rocinante spanyol honban marad, a Roland által megismert emberek valamelyikénél. Útjuk során több olyan személlyel is találkoztak, akik hosszabb, rövidebb időre csatlakoztak hozzájuk. Tervben van a csacsi Magyarországra költöztetése, azonban ezt meg fogja előzni egy Rómába tartó zarándokút. Szóval Roland sem fog tétlenkedni a jövőben.

img_3653_405x540.jpg

Tetszett, ahogyan Roland vélekedik a Camino-ról, ahogyan az előadása elején a témát a pszichológia módszerével elemezte. Különösen tetszett a világról alkotott elképzelése, miszerint rájött, hogy nem biztos, hogy ki kell lépni a világból, hanem hidat képezni a világ és önmagunk között. Magam is keresem helyem a nagyvilágban, így néha nagyon jól jön, amikor olyan emberekkel találkozom, olyan emberek beszámolóit hallgatom, akik hasonló utat járnak, keresnek. Roland és Rocinante útját magatok is követhetitek a http://rolandante.blog.hu/ oldalon, vagy a népszerű közösségi hálón. Magam pedig további szép élményeket, kilométereket kívánok Nekik! ¡Buen camino!

Címkék: Szamárságok
Szólj hozzá!
2017. október 23. 01:10 - sandor80szabo

Helyzetjelentés

2017. október 22. (vasárnap) 14:36 (UTC+1) - Domoszló

Régóta nem jelentkeztem. Ennek több oka is volt. Mint legutóbbi bejegyzésemben említettem, le kellett ülepedjen a Kéktúra teljesítése. Lehet, hogy korábban már említettem, de amikor én a Kéket elkezdtem, még csak terveztem a világcsavargást. Azt sem tudtam, hogy milyen formában fogok majd hozzá, de addig is jó ötletnek tűnt, hogy időnként hátizsákkal járjam az országot. Eleinte kisebb szakaszokat, rövidebb időre terveztem. Később, miután túl voltam a Camino-n, valamint a közép-amerikai csavargáson, fel sem merült, hogy abbahagyjam a Kéket. Sőt! Pótolnom kellett azt az érzést, melyet a hátizsákos zarándoklatok, utazások során éreztem. Igaz, a Kék kicsit más érzés volt, hiszen egy-két alkalmat leszámítva, ritkán léptem át az egy hetet. Így mielőtt hozzászoktam volna a hátizsákos létemhez, már haza is kellett térjek. Szerencsére azonban voltak hosszabb szakaszok.

kek_561_304x540.jpg

2013. május 23-át írtunk, amikor beszereztem az Országos Kéktúra útvonalvázlat és igazolófüzetet. Rá két napra pedig az egyik legnehezebb szakasszal, a Mátraháza - Sirok közötti túraútvonallal kezdtem. Előtte nagy ritkán kirándulgattam, de nem voltam gyakorlott túrázó. Ennek meg is lett az eredménye, amikorra Sirokra érkeztem. Aznap este lépni sem bírtam az izomláztól. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű a folytatás sem, de nem adtam fel. Úgy terveztem, hogy eljutok egészen a keleti végpontig, Hollóházáig, majd folytatom a nyugati irányban Írott-kőig. Az élet azonban ezt is felülírta. Időközben felköltöztem Budapestre, s a környékén lévő szakaszokkal folytattam. Újabb terv következett, mégpedig az, hogy amíg neki nem vágok a világnak, addig befejezem a Kéket. Ez a tervem sem sikerült. Akkor úgy voltam vele, hogy majd folytatom, ha visszatértem. Erre 2015-ben került sor. Onnantól már a szakaszok bejárásáról készült beszámolók itt is olvashatók. Idén nyártól lendültem azonban jobban bele, miután leszámoltam a munkahelyemről. Újabb fogadalom, hogy szeptemberig teljesítem a Kéket. Ezúttal sikerült betartanom az ígéretem. 

img_3582_540x372.jpg

Közel négy évembe telt, mire az Országos Kéktúra mind a 27 szakaszát bejártam. Bejártam Magyarországot a Vas megyei Írott-kőtől, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóházáig, közel 1160 km hosszan. Megtettem tehát a "Másfélmillió lépést Magyarországon". Gyerekként amikor néztem a Rockenbauer Pál által forgatott kultikus dokumentumfilmet, álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer én is azokon a helyszíneken fogom a bakancsomat koptatni. Akkor még nem mertem nagyot álmodni. Felnőtt fejjel kezdtem neki az álmodozásnak. Szeptember végén pedig egy újabb álmom is teljesült, amikor a Magyar Természetjáró Szövetség képviselője átadta számomra a teljesítést igazoló 5995-ös számú jelvényt. 

img_3601_373x540.jpg

Teljesen más érzés volt átvenni ezt a jelvényt, mint annak idején a Santiago de Compostella városában kapott oklevelet. Utóbbinál "csak" egy hónap élményét kellett feldolgozni, előbbinél viszont kicsit több időt. A Kék elejétől fogva készítettem a fényképeimet, jegyzeteltem minden egyes fontosabb dolgot, vezettem a pontos költségvetést, majd a blog megjelenése után mindezt kiegészítettem a bejegyzésekkel. Az anyagi része, tehát könnyen nyomon követhető. Azonban azokat az érzéseket, melyeket a négy év alatt átéltem, nehezen hívhatom vissza. Egy-egy érzést fel tudok idézni, azonban azt megfogalmazni már nehezebb feladat. Éppen ezért csak arra vállalkoztam, hogy a Kék alatt készült fényképekből összeállítsak egy mozgókép-sorozatot. A képeket úgy rendeztem össze, hogy Írott-kő a kezdőpont, és Hollóháza a végpont. Igaz, hogy egy kicsit hosszúra sikerült - több mint egy óra - , de fogadjátok tőlem szeretettel, s egy kicsit pillantsatok bele. Természetesen az egészet is végignézhetitek, hisz a közismert videó megosztó csatornán is megtalálható.

Gondolom többetekben felmerül az a kérdés, hogy mi következik ezután. Természetesen a bakancsom, s a túrabotom nem kerül a szekrény legmélyére. Folytatom tovább a Kéket, hisz az Országos Kéktúra csak egy része az Országos Kékkörnek. Hátra van még a fele, azaz Alföldi Kéktúra, valamint a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra. A Kékkör teljes hossza 2550 kilométer. Hála a tavalyi évnek, az Alföldi Kéktúra szakaszaiból egy kevés megvan, hisz Tónit ott kísérhettem. Így már csak a hiányzó részeket kell pótolnom, mielőtt nekivágok a Dél-dunántúli szakasznak.

orszagos_kekkor_540x307.jpg

kekkorkep.png

De hogy pontosan mikor is folytatom a Kéktúrát, azt egyelőre nem tudom megmondani. Mint már az egyik korábbi bejegyzésemben említettem, hosszas gondolkodás után úgy éreztem, hogy keresnem kell egy olyan foglalkozást, mellyel a világban bárhol dolgozhatok, ha úgy tartja a kedvem. Márpedig nekem gyakran úgy tartja a kedvem. Mint ahogyan az egyik világcsavargó "kollegina" is leírta, keveseknek sikerül csak úgy fognia magát, felmondani, és otthagyni az addigi életét, majd másnap nekivágni a nagyvilágnak. Ezt annyival egészíteném ki, hogy nekem nem volt elég nekivágni. Ehhez szükségem van egyfajta magabiztosságra. És ezt a magabiztosságot egy új szakma megszerzésében látom. Ez az új szakma pedig nem más, mint a gyógymasszőri. Lassan másfél hónapja annak, hogy elkezdtem a képzést az egyik neves magyarországi képzési intézetnél. Egy biztos, nagy fába vágtam a fejszém. Bízom benne, hogy elég éles az a fejsze.

img_3577_540x271.jpg

Addig is, amíg tart a képzésem, visszaállok az úgynevezett "mókuskerékbe". Jelenleg folyamatban van az új munkahelyem, valamint egy újabb költözés is. A tanfolyam előre láthatólag mintegy másfél éves lesz, így ezalatt további Kék kilométerek várhatóak. De terveim szerint a kilométereket nem csak bakancsban, hanem futócipőben is gyűjteni, szaporítani fogom. Újrakezdtem intenzívebb formában a futást is. Szeptemberben részt is vettem egy domoszlói 10 kilométeres futó eseményen.

21685968_1553176681430325_497251377808603962_n_540x361.jpg

Részt vettem az idei legnagyobb magyarországi futóeseményen is, a Spar Maratonon. Ezúttal azonban csak szurkolóként. Nem vállaltam be az idei évre a maratont, mivel ezt az évet a regenerálásra szántam. Ne is tudtam volna rá annyit készülni, amennyit kellett volna. Őszintén szólva nem is éreztem jól magam a verseny helyszínén. Hazudnék ha azt mondanám, nem voltam irigy. Picit az voltam. De megtanultam, hogy vannak dolgok, melyeket el kell tudnom engedni. Elengedni, ha abban a pillanatban nem vagyok rá felkészülve. Én nem voltam tehát idén felkészült a maratonra, mások viszont igen. Megpróbáltam tehát visszaadni a futóknak egy kicsit mindabból a biztatásból, amit a korábbi évek alatt magam is kaptam. Helyet foglaltam az egyik budapesti szurkolói ponton, a Margit-hídnál, s a Bátor Tábor lelkes szurkolói csapatával együtt biztattam a futókat. 

img_3594_540x405.jpg

Szóval ezek történtek mostanság velem kedves olvasóm. A közeljövőben, a fentebb említett történések miatt, sok bejegyzésre - egyelőre - nem lehet számítani. Egy-egy Alföldi Kéktúra szakaszt megpróbálok beiktatni, valamint decemberben ismét lesz Járatlan utakon fesztivál. Utóbbiról is szeretnék írni egy bejegyzést. Időközben kicsit átalakítottam a blog felületén lévő bemutatkozó szöveget is, valamint frissítettem a térképeket is. Mindig nézegetem a különböző blogos felületeket, hogy mi is illene az enyémhez. Mostanában gondolkodom egy Paypal lehetőségen is, melyet be lehetne linkelni a blogom felületébe. Rajta keresztül pedig megnőhetne annak az esélye, hogy hamarabb elérhessem az álmaimat. Ugyanakkor azon is gondolkozom, hogy egy ilyen segítséggel elárulnám saját magam. Azt értem ezalatt, hogy minden eddigi dolgot úgy értem el, hogy másoktól nem fogadtam el anyagi segítséget. Nem vagyok biztos benne, hogy a változtatás ezúttal helyén való lenne. Szóval ezen még gondolkodom.

Szólj hozzá!
2017. szeptember 08. 23:01 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 1. szakasz (Kőszeg - Írott-kő)

2017. szeptember 08. (péntek) 20:03 (UTC+1) - Domoszló

Elérkeztem hát az utolsó szakaszhoz. Az Országos Kéktúra utolsó hátralévő részéhez, amely nem volt több mint 15 kilométer. Valóban nem tűnt soknak, de a céltól még vissza kellett térnem a legelső településig. Szóval volt még előttem lépkedni való. Reggelre megszáradt a poncsóm, sőt ezúttal a sátrat is szárazon csomagoltam el.

img_3448_540x405.jpg

Nyolc óra körül indultam, kényelmes tempóban hagytam el Kőszeg városát, észak-északkeleti irányban. Elhaladtam amellett a bunker bejárata mellett, ahol a második világháború végén a magyar szent koronát, valamint a koronázási jelvényeket őrizték. Következett az Andalgónak nevezett sétány, mely a Kálvária-hegyre vezetett. Felérve Kőszeg városának gyönyörű panorámájában gyönyörködhettem. 

img_3449_405x540.jpg

A Kálvária-templom körül kőfallal védett kert, valamint mellette egy remetelak is található. Kicsit megpihentem, mielőtt továbbindultam volna. Kis kitérőt tettem, mivel meg akartam nézni a nem messze lévő Trianoni keresztet. 1936-ban építették a trianoni döntés mementójaként. Különleges helyen van, hiszen pont az egyik elcsatolt területre néz, s onnan is jól látható.

img_3454_405x540.jpg

Visszatérve a Kékre, folytattam az utam. Egy házaspárt segítettem útbaigazítani, akik maguk is a Kéken sétáltak, de csak a Hét-forrásig. Erdőben haladtam, időnként erdőirtások mellett. Nagyon közel voltam az osztrák határhoz. Időnként láttam is a szomszédos Rőtfalvát (Rattersdorf) a lombok mögött.

img_3458_540x405_1.jpg

img_3460_540x405.jpg

Ismét együtt haladtam a Mária úttal, s ezúttal a zöld turistaút is becsatlakozott. Kisvártatva elértem a Kéktúra egyik nevezetes pontját, a Hét-forrást. 1896-ban, a Millenium évében építették meg a hét kifolyónyílással rendelkező forrást, melyet a honfoglaló hét vezérről neveztek el. A közhiedelem szerint aki mind a hét forrásból iszik, annak teljesül egy kívánsága. Elővettem hát a vizes palackjaimat, és mind a hét kifolyáshoz odatartottam azokat.

img_3489_540x405.jpg

Közben egy kéktúrázó érkezett a forráshoz, Írottkő felől. Aznap kezdte a Kéket, azonban igazolófüzet nélkül. Szegedi lakos volt, azonban ott nem tudta beszerezni a füzetet, így anélkül kezdte meg. Úgy volt vele, hogy később pótolja a pecséteket. Én azonban bélyegeztem, majd megnéztem a hátrahagyott régi bélyegzőtartó ládikákat. Ott maradtak örök emlékül.

img_3491_540x405_1.jpg

Feltankolva a hűs forrásvízzel, a kívánság után elindultam az Óház-tető irányába. Meredeken vezetett az út, emlékeztetve arra, hogy milyen emelkedőkön kellett a Kék során feljutnom. A 609 méter magasan lévő kilátó helyén, a középkor hajnalán egy vár állott. Itt kezdődött Kőszeg történelme. A mostani kilátót 1996-ban avatták át, a korábbi lakótorony romjaira építve.

img_3493_540x405_1.jpg

Tovább indultam a következő támpontig, a Vörös-keresztig. Útközben több kerékpárossal, túrázóval találkoztam. Elég forgalmas a környék, köszönhetően a jól karbantartott Írottkő Natúrparknak. Osztrák-magyar közös kialakítású túraútvonal került kiépítésre, a környékbeli települések bevonásával. 

img_3497_405x540.jpg

A kereszttől nem messze, gyönyörű kis faház volt, melyet elnézve el tudtam volna képzelni végig a Kéktúra mentén, egymástól 25-30 kilométernyi távolságra. Mennyire jó lenne ilyen kis kulcsosházakban megszállnia a túrázónak. Ittam hát még egy kortyot abból a forrásvízből ...

img_3498_540x405.jpg

Már nem jártam messze, amikor a következő forrásig jutottam. A Hörmann-forrásnál bélyegeztem, majd egy-két kortyot magamhoz vettem. Kisvártatva egy újabb tematikus séta következett, mely a hátralévő Kék szakasz szélén egy-egy tábla információval mutatta be a környékbeli településeket. A lábaim előtt pedig a régi öreg cimborám tevékenykedett. Scarabaeidae, azaz közönséges ganajtúró, aki társaival mindvégig jelen volt a Kéktúra ösvényén, attól a pillanattól kezdve, amióta azon magam is elindultam.

okt_1-22.jpg

img_3507_540x405.jpg

Utolsó lépések, utolsó jelzések következtek. Velem szemben több turista is jött, páran gondolom Kéktúrások lehettek, a méretes hátizsákjaik alapján. Elérkezve az utolsó bélyegzőhelyre, meglepődve vettem tudomásul, hogy a pecsételőről eltűnt a gumi rész. Pont az utolsó bélyegző hiányzott, amivel az utolsó pecsétemet is megszerezhettem. Szomorúan készülődtem az alternatívára, azaz magam lefényképezésére, igazolva hogy ott jártam. Ekkor érkezett egy srác, hogy a kilátónál is van egy bélyegző.

img_3517_540x405_1.jpg

 Írott-kő a Kőszegi-hegység, és egyben a Dunántúl legmagasabb pontján, 882 méter magasan fekszik. A trianoni osztrák-magyar határ az 1913-ban épült kilátó belsején keresztül húzódott. Mivel a kilátó bejárata az osztrák oldalon van, így az 1989-ig nem volt látogatható. A "vasfüggöny" lebontása után, 1988. június 17-én találkozhattak 40 év után újra a magyar és az osztrák turisták. 

img_3511_540x405.jpg

Ottlétemkor is sok osztrák turista volt jelen. Voltak gyalogosok, de voltak akik kerékpárral érkeztek. Visszatekintettem a látóhatárra, ám csak halványan tudtam kivenni a Balaton-felvidék hegyeit. Visszaindultam a csigalépcsőn lefele, helyet adva a felfele igyekvőknek. Kicsit pihentem még a torony lábánál lévő padon, majd elindultam Velem község irányába, ezúttal a piros jelzésen.

img_3514_540x405.jpg

img_3516_540x405.jpg

img_3518_540x405.jpg

Miközben magam mögött hagytam Írott-kő pontját, eltűnődtem. Furcsa érzés volt beérni a célba. Más, mint eddig hasonló céloknál. Valahogy hiányzott az euforikus érzés. Lehet, hogy ez annak is betudható, hogy egy 0-ás kilométerkő hiányzott. Nem volt semmi olyan jelzés, hogy itt az Országos Kéktúra kezdő pontja (ugyanakkor a teljes Kékkör kezdő pontja is). Itt végződik a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra is. De ennek se volt semmi nyoma. Persze ezek csak külsőségek, de egy kicsit azért hozzájárulnak az ember érzéseiben. Úgy hasonlítanám, mintha végigfutnám a maratont, és mikor beérnék a célba, nem lenne ott semmi. Természetesen attól a maratont még lefutotta az ember, de nem volt része abban az érzésben, amit akkor él át a futó, amikor áthalad a célvonalon. Mindenesetre Velembe beérve megünnepeltem a célba érést egy velős pirítóssal, valamint egy korsó sörrel.

img_3520_540x405.jpg

Velemből busszal jutottam el Szombathelyre, ahonnan vonattal tovább Budapestre. A fővárosból másnap utaztam Domoszlóra. Úgy terveztem, hogy személyesen viszem be az igazolófüzetemet a Magyar Természetjáró Szövetséghez, ám azt később postáztam. Nekik kell ugyanis átnézniük, majd hitelesíteniük az igazolófüzetemet. 

vegso_kek_540x362.jpg

teljes_kek_150x172.jpg

Véget ért tehát egy újabb hosszabb utam, teljesítettem az Országos Kéktúra teljes útvonalát. Most nem elemzem, erre a közeljövőben egy teljes blog bejegyzést szánok. Le kell ugyanis ülepedjen mindaz, ami az első lépések, azaz 2013. május 25. óta, az 1167 kilométer alatt átéltem.

Szólj hozzá!
2017. szeptember 07. 17:27 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 1. szakasz (Ablánci csárda - Kőszeg)

2017. szeptember 06. (szerda) 22:12 (UTC+1) - Domoszló

Esőmentes volt az éjszaka, s reggel is csak részben volt felhős az ég. Egész éjjel bőgtek a szarvasok, időnként elég közelről hallatszott. Megkezdődött tehát a szarvasbőgés időszaka. Reggelit követően vizesen került elcsomagolásra a sátor, valamint a poncsó. Elköszöntem Petrától, Barnabástól és Zsolttól, majd megindultam Kőszeg felé.

img_3361_540x405.jpg

Javarészt erdőkön keresztül haladtam, körülbelül egy liter vízzel. Tömördig nem is volt forrás, vagy kút tervezve, az pedig körülbelül kilenc kilométer volt. Továbbra is segítségemre voltak a Mária zarándokútvonal eligazító táblái . Egyik, másikon egy-egy bibliai idézet is szerepelt. img_3362_379x540.jpg

A Kincsédi-mező határához érve, az út szélén pár cseresznyeszilvafát fedeztem fel. A köznyelv fosóka szilvaként ismeri. Magam is több marékkal csemegéztem, bízván abban, hogy a népies elnevezés oka esetemben nem igazolódik be. Időközben feltűntek a Kőszegi-hegység csúcsai. Most még távolinak tűntek.

img_3365_540x366.jpg

img_3367_540x405_1.jpg

A Tömördig hátralévő út hamar eltelt. Ezen a délelőttön valahogy jobban haladtam. Az időjárás is sokkal jobb volt az elmúlt napokéhoz képest. Tömördre beérve, egy csapnál gyorsan kimostam az előző napi ruháimat, majd megkerestem a bélyegzőhelyet.

img_3370_540x405.jpg

A Kéktúra járása óta, Tömördön láttam második alkalommal olyan emlékművet, amely Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásának állít emléket. Az előzőt Bakonybélen láttam. Mostanában sajnos többen nem tekintik a nevezetes 2004-es eseményt ünnepelendő eseménynek.

img_3374_540x405_1.jpg

Tetszett a másik alkotás is, mely különböző világvárosokat mutatott be, a Tömördtől lévő távolság feltüntetésével. Magam is tervezek hasonlót elkészíteni azokkal a helyszínekkel, ahol megfordultam. Itt láttam először egy friss kezdeményezést, mely szintén a Kékhez kapcsolódik. Egy facsemetét ültettek, mely előtt egy kis tábla volt elhelyezve, rajta annak a nevével, aki mindezt lehetővé tette.

img_3373_405x540.jpg

img_3375_405x540.jpg

Tömördöt elhagyva egy forrást jelzett a térképvázlatom, valamint az útjelző tábla is. A Gradics forrásnál magam is egy kicsit felfrissültem, egy-egy bögre friss forrásvízzel, valamint egy kis falatozással. A Tömördön teletöltött kulacsokat is kicseréltem forrásvízzel. Ha már lehetett választani.

img_3377_405x540.jpg

img_3379_540x405.jpg

Erdőben folytattam tehát tovább az utat. Eleinte lombhullató, később tűlevelű erdőben. Kissé hűvös lett, így felvettem a hosszú ujjú ingemet. A jelzések ezúttal is rendben fel voltak festve, igaz az egyik jelzést, amely egy szerencsétlenül járt fára volt felfestve, lassan pótolni kell.

montazs_1.jpg

img_3380_540x405.jpg

Egy-egy helyen megjelent az őszi kikerics, gyönyörű színfoltokat eredményezve. Több helyen is jelen volt az én egyik kedvenc virágom is, a búzavirág. Változatos helyszíneken is előfordul, az én nagy örömömre.

montazs_6_540x210.jpg

Ezúttal is tartottam egy szusszanásnyi pihenőt az egyik kereszteződésben. Zoknik, cipők lekerültek, ivóvizes palack, meg egy kis nassolni való pedig előkerült. Egy-egy erdészen kívül senkivel nem találkoztam, csendes volt az erdő. Az égbolt borús volt, bíztam benne, hogy amíg Kőszegig érek, rosszabb nem lesz.

montazs_2.jpg

Az Alsó erdőben járva ismét fenyőfák között haladtam. Kellemes fenyőillat töltötte be a teret. Szemben velem két túrázó közeledett, akik mint később kiderült, szintén Kéktúrázók voltak. Lassan eljutottam az osztrák határig. Kőszeg előtt egy rövid ideig határvonalon vezet a Kék, s több túraútvonal is egyesül ezen a rövid szakaszon.

img_3391_540x405.jpg

img_3393_405x540.jpg

img_3394_540x405.jpg

Már csak pár kilométer volt hátra Kőszegig. Köszönhetően a kellemesebb időjárásnak, az ivóvizem ezúttal nem fogyott annyira, mint a korábbi napokban. Hetedik napja voltam úton. Azt terveztem, hogy Kőszegen ismét olyan helyen keresek szállást, ahol tudok tisztálkodni, mosni, telefont tölteni. Átvágtam még egy utolsó fenyőerdőn, majd következett Kőszeg.

img_3395_405x540.jpg

img_3399_540x405_1.jpg

Utam elvezetett az úgynevezett organikus stílusú református templom, valamint az egykori Unger kertben található óriás juharlevelű platánfa mellett. Törzskerülete majdnem 9 méter, magassága 28 méter, kora megközelítőleg 200 év. Létezik egy legenda, mely szerint a vizsgázó kőszegi diákok vizsgáik előtt meglátogatták a fát, törzséhez letéve a tankönyveiket, pihentek. Eközben "beléjük szállt a tudás".

img_3400_405x540.jpg

Hamarosan eljutottam a város főterére, ahol a Jézus szíve plébánia templom található. Bélyegeztem egyet, majd kicsit szétnéztem a történelmi belváros területén. Tudtam, hogy a következő nap is erre folytatom majd, de azért körülnéztem.

montazs_3_540x271.jpg

Az egykoron vizesárokkal körülvett Jurisics vár belső és külső várból áll. A 13- században keletkezhetett, s legjelentősebb szerepét az 1532-es török hadjárat során játszotta. Jurisics Miklós a török ostrom során hősiesen védte Kőszeg várát, maroknyi várvédőivel az akkori világ legerősebb hadseregének számító I. Szulejmán szultán seregével szemben.

img_3408_540x405.jpg

img_3410_540x405.jpg

A sikertelen ostrom után a török megkésve vonult Bécs alá, ahol már az addigra összegyűlt keresztény zsoldos sereg várta őket. Hozzájárult tehát a keresztény Európa megmentéséhez a kőszegi várvédők hősiessége, melyet a nyugati világ alig négyszáz év elmúltával Trianonnal jutalmazta meg. 

img_3438_540x405_1.jpg

A nevezetes diadalt követően Kőszeget elkerülték a további háborúk, így Magyarország műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett. Ennek magam is tanúja voltam, hisz olyan érzésem volt a Jurisics téren állni, mintha egy mesebeli történetben lettem volna. Szemben velem az ország egyik legrégebbi, s mindmáig városházaként működő pompás épülete állt. A képet a másnapi elindulás után készítettem, azért nincsenek felhők az égen. 

okt_1-42.jpg

okt_1-43.jpg

A teret a Hősök kapuja uralja, melyet a korábbi rossz állapotú kapu helyet építettek a múlt század elején. Alatta került elhelyezésre az 1532-es várvédő diadalt felidéző emlékmű is. Mindent összevetve a tér szépen felújított éke a városnak.

okt_1-41.jpg

okt_1-45.jpg

Lassan ideje volt szállás után néznem, ezért a bélyegzéskor szerzett tájékoztató füzetből kinéztem a Gyöngyvirág Panzió és Camping nevű helyet. Természetesen a kemping részét választottam. Érkezésemkor csak én voltam sátorral, a kemping további lakói olasz lakóautósok voltak. Kezdtem azzal, hogy a reggel óta vizes sátrat, valamint a poncsót megszárítottam. Már csak egy lépés választott el a végcélomtól. Egész pontosan tizennégy és fél kilométeres lépés ...

Szólj hozzá!
2017. szeptember 05. 23:41 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 1. szakasz (Sárvár - Ablánci csárda)

2017. szeptember 05. (kedd) 19:35 (UTC+1) - Domoszló

Kissé beborult hajnalra, sőt pár csepp is esett ahogy reggel készülődtem. Az időjárás jelentő szerint elszórtan eső volt várható. Elő is szedtem a poncsómat, hogy kézközelben legyen, ha elered az eső. Az éjszaka sikeresen feltöltődött a power bank, valamint a telefonom. Kénytelen vagyok használni a külső akkumulátort is, mivel a fényképezéssel hamar merül a telefonom. Ezúttal csak kávé és néhány keksz volt a reggeli indulás előtt. Elköszöntem a recepción, és megindultam a Sárvárból kivezető úton.

img_3313_540x334.jpg

Mielőtt elhagytam volna Sárvárt, egy helybélivel találkoztam, aki épp sétáltatta a puliját. Szépen ápolt bundája volt a kutyának. Mivel nekem is pulim van, kicsit elbeszélgettünk. Sárvár után a csatorna mellett haladt a Kék, egészen Csénye újmajor határáig. A távolban szélerőművek dolgoztak rendületlenül. A felhők időközben eloszlottak, ismét kezdett melegedni az idő.

img_3320_540x405_1.jpg

Az újmajori Lourdesi kápolnánál tartottam egy kis pihenőt, ahol a bélyegzést követően folytattam egy bögre epres zabpehellyel. Siettem tovább, mert még sok kilométer volt előttem. Csényéig műúton folytattam, a távolban már látszottak a Kőszegi-hegység vonulatai. 

img_3322_540x336.jpg

"Békesség a betérőnek, áldás az elmenőnek!" - fogadott Csénye lakossága. Nagyon tetszenek ezek a fajta táblák, melyeket olvasva jó kedvvel tér be az ember. Kicsit betértem a helyi kocsmába egy üveg hideg üdítőre. Felhő nélküli égbolt volt már ekkor, szükség volt egy kis hűsítőre. Csényét elhagyva újabb kéktúrás jött velem szembe. Minden napra jutott legalább egy-két fő. 

img_3325_540x405.jpg

Ismét magasabb fűben vezetett egy szakaszon az utam. A jövőbeli túráimhoz lehet beszerzek egy pár kamáslit is. Jól jön, ha az ember rövidnadrágot venne fel. Ezúttal szerencsém volt, ugyanis hosszú nadrágban voltam. Ekkor még nem tudtam, hogy nem csak emiatt jártam jól.

img_3326_540x405.jpg

Bögötre beérve lepakoltam a hátizsákom a kicsiny község központjában, megtöltöttem a flakonokat friss vízzel, majd megindultam a pecsételőhely irányába. Sok helyen láttam már a Kéktúra bélyegzőjét, ám ilyen helyen még nem.

img_3327_416x540.jpg

Visszatérve a hátizsákomhoz, pár percet még szusszantam, mielőtt továbbmentem volna. Jó kilenc kilométer volt hátra a következő településig, Szelestéig. Kezdetben szántóföldekkel szegélyezve, később erdőn keresztül haladtam. Rövid ideig egy újabb főút keresztezte az utam. 

img_3333_540x368.jpg

Mint látható, megjelentek a tűlevelű erdők. Egyre több szakaszon, hisz az úgynevezett Alpokaljához közeledtem. Többször irányt váltott a Kék, sokszor úgy tűnt, mintha visszatérnék oda, ahonnan jöttem. Az M 86-os számú autóutat kerülte meg a túraútvonal, így egy kicsit hosszabbnak tűnt.

img_3336_540x322.jpg

Szelestére beérkezésem után ismét kerestem egy közkutat, hogy a vízkészletemet pótoljam. A nap végére ugyanis olyan területen készültem megállni, ahol csak egy csárdát írt az igazolófüzetem. Két helyen is pecsételtem, mivel az egyik kocsmában még megvolt a régi típusú bélyegző is. Az egyik kocsmáros tájékoztatott, hogy a napi szálláshelyül választott Ablánci csárda már nem üzemel.

img_3340_540x405_1.jpg

img_3341_485x540.jpg

A faluban elgondolkodtató, nem mindennapi '56-os emlékművel találkoztam. Bizony sok emberi élet, családi állapot változott meg a forradalom leverését követően. Mielőtt elhagyta volna Szelestét, a falu szélén lévő templom kertjében falatoztam egyet. Ez idő alatt az időjárás más arcát kezdte mutatni. Egyre több lett a felhő az égen, s nem éppen a legszebb felhőkről volt szó.

img_3343_540x405.jpg

Sietősre fogtam tehát a dolgot, annál is inkább, mert még sok volt hátra. Elhagyva a falut, az ösvény egyenesen a bozótba vezetett. Nem tudtam eldönteni, hogy a "Süss fel nap" , vagy a "Bújj-bújj zöld ág" című dalt énekeljem. Mindkettőre szükségem volt.

img_3344_540x405_1.jpg

Újabb fenyves következett, ám most egy kicsit sötétebb volt a lombok alatt. Egy-egy szakaszon ahol jobban kiláttam a fák koronája alól, a felhők is egyre sötétebbek voltak. A távolban már dörögni is kezdett, s látszódott, hogy ott már esik.

img_3348_540x405.jpg

img_3351_540x405_1.jpg

Egyre közelebb értem a napi végcélomhoz, alig egy órányira. Ekkor azonban elkezdett cseperegni az eső, így gyorsan elővettem a poncsómat, valamint letakartam a hátizsákom az esővédő huzatjával. Alig végeztem, máris szakadni kezdett. Felülről nem áztam, ám a cipőm kisvártatva kezdett beázni. 

img_3353_540x405.jpg

Körülbelül negyed óra múlva elállt az eső, így egy kicsit fellélegeztem. Továbbra is a Mária úttal együtt haladt a Kék. Időnként az iránymutató táblákat oszlopok váltották fel. Ötletesen megszerkesztett tájékoztató oszlopok, melyek két irányból mutatták a zarándokutat. Egyik Mariazell, a másik Csíksomlyó felé. Sajnos azonban úgy látszik nem mindenkinek tetszett az oszlop.

img_3354_405x540.jpg

Nagyon közel jártam már, amikor megérkezett a második adag zuhany. Ezúttal jobban szakadt, mint legutóbb. Ráadásul olyan szűk részen kellett átvágnom, ahol a bozót ágairól, leveleiről az esőcseppek mind a nadrágomra kerültek. Pillanatok alatt vizes lett a nadrágom, és a cipőm. Amikor kiértem a műútra, már tocsogtam a vizes cipőimben. Elérve az Ablánci csárdához, az egyik fenyő alá húzódva hozzákezdtem a sátor azonnali felállításához. Legutóbb két éve volt hasonló eset. Ezúttal is gyorsan kellett végeznem.

img_3356_540x405_1.jpg

Ahogy lenni szokott, mire felhúztam a sátram, az eső is elállt. Időközben megérkezett egy vadász, akitől megtudtam, hogy a csárda évek óta be van zárva. Ott ahol hajdan illatozó vadpörkölt, finom bor folyt, most az enyészeté minden. Mielőtt beesteledett, három túrázó érkezett Kőszeg irányából. Úgy döntöttek, hogy ők is itt éjszakáznak. Egy óra múlva már lobogott is a tűz, melynek lángjánál mindannyian megvacsoráztunk.

img_3360_540x405_1.jpg

Szólj hozzá!
2017. szeptember 05. 12:14 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 2. szakasz (Banya-fa - Sárvár)

2017. szeptember 05. (kedd) 12:05 (UTC+1) - Domoszló

Éjszaka többször is megébredtem, a körülöttem lévő zajokra. Ugye ha az erdő közepén éjszakázik az ember, akkor óhatatlanul is zajlik az éjszakai élet. Mindenesetre banya nem zavarta meg az álmom. Korábban keltem a szokásosnál, s nyolc órakor már tapostam is az erdei utat. Sherg Lőrinc hajdani erdőmester sírját útba ejtettem. A 19-ik században idetelepült bajor erdésznek sokat köszönhetett a térség. 

img_3233_540x405_1.jpg

Mielőtt Gércére beértem volna, ismét kaptam egy almafát. Újabb ízletes falatok következtek. Pár túrázóval ezúttal is találkoztam. Igaz, kicsi hátizsákkal voltak, gondolom egy napos túrán. Gércén kicsit pihentem, mielőtt folytattam volna. Nagyon nem siettem, mert aznapra csak rövid szakaszt terveztem. Csak Sárvárig akartam eljutni, az pedig alig volt tizenöt kilométer.

montazs_540x360.jpg

Javába sütött a nap, amikor Gércét elhagytam. Reggel, mielőtt elindultam, úgy gondoltam, hogy nem lesz szükségem a hosszú nadrágra. De aztán mégis úgy döntöttem, hogy azt veszem fel, mivel számítottam dús aljnövényzetre. Egyelőre azonban ennek nyoma sem volt. Gérce és Sitke között hétvégi házak, pincék voltak, az előttük álló területen pedig szőlők.

img_3237_540x405_1.jpg

Nem messze voltam már Sitkétől, s ahogy közeledtem, zene ütötte meg a fülemet. Egy ligetes részen kellett keresztül jutnom, majd egy tágas rétre értem. A szélén egy kápolna állt, s az előtt zenei színpad készült. Egy helybéli szerint kora délutántól rock koncertek lesznek, neves sztárokkal, fellépőkkel. Átvágtam tehát a leendő koncert helyszínen, és Sárvár felé vettem az irányt.

img_3239_540x405_1.jpg

A koncertre érkezők egészen távolra, egy erdő széléig tolták ki a sátraikat. A jel is az erdőhöz vezetett, bár időnként nehezen leltem rá. Egy rövid ideig keresgélnem is kellett, mire egy nagyobb létszámú csapat bújt ki a fák közül. Zarándokok voltak, akik a Mária utat járták. Megnéztem hát, hogy honnan bukkantak elő, és onnan beljebb jutva, magam is megtaláltam a jele(ke)t. 

img_3244_540x405.jpg

Amikor az erdő feléhez értem, rájöttem, hogy reggel mégiscsak jól döntöttem. Volt ugyanis egy-két olyan rész, ahol embermagasságú volt a növényzet. Kijutva az erdőből, a műúton keresztül folytattam egészen Sárvárig az utam. Keresztüljutva a Rába folyón, már a város kapujába is jutottam.

img_3247_540x405.jpg

Híres városba értem, valóban az európai reformáció egyik fontos állomásához. 1541-ben itt nyomtatta ki Sylvester János az Újtestamentum fordítását, amely az első magyar nyelven nyomtatott könyv volt. Beérve Sárvárra, első dolgom volt keríteni egy kempinget. A stranddal szemben lévő Vadkert Majorra esett a választásom. Az éttermében épp esküvői előkészületek zajlottak. 

img_3250_540x405.jpg

Először gondolkodtam azon, hogy magam is a közeli strandon pihenjem ki az elmúlt napokat, ám olyan tömeg volt, hogy inkább a város felfedezése mellett döntöttem. Viszonylag közel voltam a város központjának számító várhoz, így hamar odaértem.

img_3255_540x405.jpg

img_3257_540x405_1.jpg

A sárvári vár egy teljesen épen máig fennmaradt középkori vár. Magyarországon ez ritkaságszámba megy, ugyanis nagy részük a középkor végére elpusztult. A 15. század közepén már a Nádasdy család birtokába került, s lett a család központja. A fekete bégnek is nevezett II. Nádasdy Ferenc a 16. század végén vitézül védte a török hadak elől. 

img_3302_540x540.jpg

A várkastélyban került elhelyezésre a Nádasdy Ferenc Múzeum, melyet nem mindennapi körülmények között látogattam meg. A kastély udvarán ugyanis javában zajlott a sárvári roma nap nevű rendezvény. Állandó kiállításként a "Mi vagyunk a huszárok" nevű bemutatással kezdtem. Alapvetően a Nádasdy huszárezred történetét mutatja be. A huszárezredek a legkorábbi reguláris ezredek közé tartoztak, és egészen a II. világháború végéig fennálltak. 

img_3267_540x405.jpg

A 17. századra a Nádasdy család vagyona óriásira nőtt, III. Nádasdy Ferenc volt ekkor a család feje. Ő építtette a kastély barokk stílusú dísztermét, melynek mennyezetén óriási freskók láthatóak. A monumentális csatakép sorozaton többek között II. Nádasdy Ferenc látható, a török elleni harcaiban.

img_3268_540x405.jpg

Folytatva a múzeumi látogatást, következtek az elmúlt fél évszázad lakószobai hangulatai. Kredencek, padok, ládák, különböző szekrények, berendezési tárgyak szemléltették a különböző korok lakberendezési szokásait. Itt került elhelyezésre a már korábban említett, 1541-ben nyomtatott Újtestamentum egyik példánya is.

img_3273_405x540.jpg

img_3274_540x461.jpg

A kiállítás folytatódott a kastély emeletén is, ahol több évszázadnyi térképgyűjtemény alapján került bemutatásra a régi Magyarország, valamint Erdély. Egy szinttel feljebb egy nem mindennapi életképeket megörökítő fotótárlat, majd egy újabb gyönyörű mennyezeti freskó várt.

img_3275_395x540.jpg

Lassan el is telt az idő, így indulnom kellett tovább. Ahogy a termekből a szűk csigalépcsőn lépdeltem lefele, az udvari koncert hangja egyre erősödött. Kilépve a várból, kicsit szétnéztem még a város központjában. Sok turista sétált az utcákon, bizonyítva hogy Sárvár előkelő helyet foglal el a népszerűségi listán.

img_3284_540x405.jpg

img_3288_540x405.jpg

img_3287_540x527.jpg

Visszaindulva a szállásomra, egy kicsit még elidőztem a szépen kialakított városi tó partján. A város 2011-re elnyerte a gyógyhely címet. Természeti adottságai, gyógyvize, parkosított környezete, kiváló levegője, valamint társadalmi-gazdasági feltételei erre alkalmassá tették. Egy legközelebbi látogatáskor magam is a gyógyvizét fogom megismerni.

img_3292_540x185.jpg

Mire visszaértem a kempingbe, a strandon lévők már kevesebben voltak, hisz lassan záróra következett. Vacsora előtt még egy kicsit szétnéztem a szépen felújított majorban. A következő napra többet terveztem, hisz kezdődött az utolsó szakasz. Bő hetven kilométer választott már csak el az Országos Kéktúra végpontjától.

img_3301_540x540.jpg

Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach