"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach


2015. február 03. 06:47 - sandor80szabo

Cancún 3. nap (Chitchen Itza)

2015. február 02. (hétfő) 22:53 (UTC-6) - Cancún

Tegnap este mikor visszaértem a szállásra, szólt a recepciós csaj, hogy reggel 7:10-re itt a mikrobusz értem. Be is állítottam az ébresztőt fél hétre. Gondoltam lesz időm elkészülni, reggelizni. Erre ma reggel negyed hétkor költ a csaj, hogy itt vannak értem, van öt percem. Hirtelen azt sem tudtam mi van. Gyorsan felöltöztem, de még egy kávéra sem volt időm. Be a mikrobuszba, ami egy központi helyre vitt. Ott mindenkit elosztottak, hogy ki melyik túrára megy. Én is beálltam a saját táblám alá. Szóval irány Chichen Itza, a maják legnagyobb ősi városa!

img_1017_540x405_.jpg

img_1021_540x405_.jpg

Ő Alen, az idegenvezetőnk. Zöld szemű mexikói mesztic. Azt mondta, hogy az egyik nagyapja vöröshajú ír volt. Van ám keveredés. Jó pofa srác volt amúgy. Csakúgy mint Abhi, akivel megismerkedtem. Újdelhiben, Indiában született, most Bostonban él, orvostanhallgató. Szóval megindultunk a nagybusszal, végig az autópályán. Kb. 12 órás napi program várt ránk. Az egész Yucatán félsziget nem a hegyeiről híres. Mindenhol őserdő. Nem az a magas esőerdő, pont ellenkezőleg. Az első állomásunk Valladolid volt. A spanyol hódítók annak idején nem sokat vacakoltak a településnevekkel. Egyszerűen alapítottak egy várost, és kölcsönvettek rá egy nevet az óhazából. Az egyik legrégebbi templomok egyike a valladoidi. Számítottam arra, hogy ez is roskadozni fog az aranytól, de kellemesen csalódtam. Olyannyira nem, hogy már-már protestáns is lehetne.

img_1023_540x405_.jpg

img_1026_405x540_.jpg

img_1032_405x540_.jpg

img_1033_405x540_.jpg

img_1035_540x405_.jpg

img_1038_540x405_.jpg

A templom után volt pár percünk szétnézni a téren. Érdekes a "randevú" szék. Egymással szemben, még is elválasztva. Közben meg folyt a hétköznapi mexikói élet, cipőtisztítással. Régen újságot olvastak közben, manapság okostelefont böngésznek.

img_1027_540x405_.jpg

img_1045_540x405_.jpg

Valladolidot elhagyva megálltunk egy szuvenír áruház mellett, lehetőséget adva a népnek, hogy vásárolgasson. Volt egy kis skanzen is, mely pár dolgot bemutatott a majákból.

img_1053_540x405_.jpg

img_1054_540x405_.jpg

img_1055_405x540_.jpg

img_1057_405x540_.jpg

img_1063_540x405_.jpg

Még az illemhely is hitelesen szemléltette, hogy kinek merre kell mennie, ha baj van.

img_1066_540x405_.jpg

Aztán újra buszra szálltunk, és irány Chichen Itza. Útközben lehetőség volt szemügyre venni az őslakos maják mindennapjait. Nagyon éles a kontraszt. Főleg, hogy Alen azt mondta, ők építették fel a cancúni üdülőparadicsomot a '70-es években. Addig csak Acapulco létezett, az is a Csendes óceán partján. 

img_1071_540x405_.jpg

img_1075_540x405_.jpg

img_1079_540x405_.jpg

De még mielőtt megérkeztünk volna, irány az étkezde. Önkiszolgáló volt, meg nem mondom mit ettem. De az nagyon finom volt. Közben folklór műsor is volt. Persze az elmaradhatatlan borravaló. Mindenkinek, mindenhez.

img_1082_540x405_.jpg

img_1083_540x405_.jpg

img_1086_540x405_.jpg

Ebéd után, tele hassal irány a romváros. Még szerencse, hogy a piramisra nem engednek fel, lehet nem tudtam volna felmászni. Rögtön a beléptetésnél harcosok fogadtak, teljes harci díszben.

img_1092_540x405_.jpg

Ahogy beértünk, a csoport egybegyűlt, és Alen megkezdte a város történetét, épületeit, szokásait, stb. ismertetni. Mint tudjuk, a majáknak nem volt európai értelemben vett államuk. Egy egy királyság állt egymással alá, fölé rendeltségben. Mind közülük a chichen itzai volt a legnagyobb. Leírhatatlan érzés volt a piramist megpillantani.

img_1095_540x405_.jpg

Közben gyülekeztek az esőfellegek. Mire a következő helyszínre érkeztünk, már zuhogott is. Trópusi eső is kipipálva. Egyébként a következő helyszín egy tér volt, ahol a királyi család az egyik felén, a zenészek velük szemben a tér másik felén, valamint a papok szintén az egyik oldalsó templomról szemlélték a labdajátékokat. Csípővel kellett továbbítani a labdát a játékosoknak a falon lévő gyűrűbe. Kézzel is lehetetlennek tűnik számomra. A térnek amúgy kiváló az akusztikája. Hétszer visszhangzott a taps.

Abhinak kicsit zúgott a feje, tegnap éjjel legénybúcsú volt.

img_1101_405x540_.jpg

img_1105_540x405_.jpg

img_1111_540x405_.jpg

img_1115_540x405_.jpg

img_1119_540x405_.jpg

img_1131_540x405_.jpg

img_1134_540x405_.jpg

Visszatérve a piramishoz, Alen bemutatta a piramis visszhangját. Ezt követően maradt bő fél óránk szabadprogramra. Abhival megnéztük a hajdani szívkitépés, valamint lefejezés helyszínét, majd elmentünk a tóhoz, melyből a múlt században a régészek temérdek emberi csontokat emeltek ki. Visszafele a szuvenírek tömkelege. Itt is minden volt, mint a búcsúban.

img_1135_540x405_.jpg

img_1138_540x405_.jpg

img_1150_540x405_.jpg

img_1158_540x405_.jpg
img_1163_540x405_.jpg

A nap végére, utolsó programként egy fürdés maradt. Egy barlangon keresztül vezetett az út a helyszínhez. Sajna nem vittem magammal fürdőnadrágot, így nekem ez kimaradt. Pedig nem rossz helyszín lett volna. De azért nézelődni sem volt rossz. A fájdalomdíj pedig folyékony formában, jól lehűtve. Úgy ahogy kell.

img_1171_540x405_.jpg

img_1172_540x405_.jpg

img_1178_540x405_.jpg

img_1189_540x405_.jpg

img_1193_540x405_.jpg


img_1201_540x405_.jpg

img_1206_405x540_.jpg

Címkék: Chichen Itza
Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása