"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach


2017. augusztus 06. 22:48 - sandor80szabo

V. Via Unitariana - 6. nap

2017. augusztus 06. (szombat) 21:09 (UTC+1) - Domoszló

Négy fal között aludtam tehát az éjjel. Sőt! Ágybetéten, hogy még egy kis luxussal tetézzem. Három dolgot tartok igazán fontosnak a mindennapi életből, melyeket nehéz szívvel nélkülözök egy-egy hátizsákos, hosszabb túrázás során. Ilyen a zuhanyzó, a mosógép és a kényelmes ágy. Lehet sokféleképpen tisztálkodni, moshatok kézzel folyóvíznél, alhatok akárhol, de az említett dolgokat nem pótolhatja. 

img_2454_540x405.jpg

Reggel magam hoztam a szomszéd nénitől két vödör vizet, amit a mosogatáshoz használtunk fel. Kicsit elbeszélgettem a nénivel. Hajdanán nagyobb élet volt az udvaron, jöttek, mentek a szekerek, állatok. Amióta meghalt a férje, senki nem folytatja a gazdálkodást. A hajdani köves udvart mára zöld pázsit váltotta fel. Sajnálatos dolog, ám lehetett volna sokkal rosszabb. 

img_2455_540x427.jpg

Eljött tehát az utolsó napom az idei Via Unitariana-n. Rossz érzés egy kicsit ilyenkor belegondolni, hogy egy hét ilyen hamar tovaszállt. Mintha tegnap indultunk volna. Összepakoltam tehát ezen a héten utoljára, s jöhetett a reggeli. E napi végcélunk, s egyben az idei utolsó állomásunk Székelyudvarhely városa volt. 

img_2459_540x405.jpg

Az első pihenőnknél búcsút vettünk egyik gyalogló társunktól, Zsuzsától, majd folytattuk utunkat felfelé egy emelkedőn. Az időjárás, a reggeli borús időt leszámítva, egyre jobb lett. Kezdett előbújni a nap. Utunkat a legelőn keresztül folytattuk, egy népesebb, legelésző társaság mellett.

img_2461_540x405.jpg

Felérve a tetőre, el lehetett látni egészen a következő kis faluig, Bencédig. Nem mást kértem hát fel a község bemutatására, mint annak szülöttjét, Zsófit. Beérve a faluba, első utunk a templomba vezetett, ahol már várt a tiszteletes asszony, valamint Zsófi családja. Édesanyja hajnali négy órakor kelt fel, és sütötte nekünk a finom pánkót. Ezúton is nagyon, de nagyon köszönjük ezeket a finom falatokat.

img_2463_540x405_1.jpg

img_2467_540x405.jpg

img_2468_540x405.jpg

A finom falatok, valamint a hűsítő ásványvíz után bementünk a templomba. A templom történeti bemutatása ezúttal elmaradt, helyette énekeltünk egyet, s megköszöntük vendéglátóinknak a szívélyes fogadtatást. 

img_2478_540x405.jpg

img_2472_405x540.jpg

Gyönyörűen felújított temploma van Bencédnek. A templom 1857-1860 között épült, tornya 1993-ban. Maga a templom közvetlen környezete is ragyog, a kapu is nemrég lett kicserélve. Külön öröm volt számomra látni, hogy a régi kaput is megtartották.

img_2469_540x119.jpg

img_2475_540x405_1.jpg

Elbúcsúzva vendéglátóinktól, folytattuk utunkat. Kifele a faluból, Zsófiék háza mellett haladtunk el, ahol a kispadon Zsófi nagyapja várta az unokáját. 

img_2481_540x405.jpg

Kiérve Bencédről, a nap is egyre jobban kezdett sütni. Sajnos nem volt nálam semmi fényvédő krém, így átváltottam hosszú nadrágra. Mivel a bő szárú, indiai nadrágról volt szó, nem volt annyira meleg benn járni. Annak idején emiatt is szereztem be. 

img_2485_540x405.jpg

Ismét erdőn keresztül haladtunk, időnként kanyarogva, kövezett úton. Jó is volt a lombok között, élvezve az árnyékot, mert a nap egyre erősebben sütött. Ez idő alatt egy új ismerősre tettem szert, Tekla személyében, akivel hosszasan beszélgettünk. Kíváncsi volt az elmúlt éveimre, az átélt kalandjaimra. Jó volt azokat újra átélnem, ahogyan visszaemlékeztem.

img_2492_540x405.jpg

Kis falvakon haladtunk keresztül, melyekben ismét találtam látnivalót. Egyik helyen még egy házfelújítást is felfedeztem. Szépen haladtak a felújítással, ötvözve a régit az újjal. Magam is ezt teszem Kolozson. Megmenteni a régit, kiegészítve az újjal.

img_2493_540x329.jpg

Utolsó pihenőnkön jött még egy kis jégkrém. Addigra már rendesen égetett a nap. Többen éreztük is. Feltankoltunk ivóvízzel, s elindultunk utolsó szakaszunkra. Végig a műúton haladtunk, egymástól kicsit szétszakadva. Ezúttal egymagam haladtam, ugyanis szükségem volt egy kis magányra. Több dolgon is el kellett töprengjek. Ehhez pedig nem jön rosszul, ha egyedül mész. Előttem viszont valószínűleg már nem töprengtek semmin.

img_2499_540x412.jpg

A hosszúnak tűnő út végén feltűnt Udvarhely. Három évvel ezelőtt Székelyudvarhelyen kezdtem a Via Unitariana-t, megismerve egy új vallást, új embereket. Megismertem és azóta a szívembe zártam. A valláshoz nem csatlakoztam, de azt elmondhatom, hogy Ők állnak hozzám a legközelebb.

img_2503_540x301.jpg

A város szélén épp egy lovas rendezvény volt, rengeteg látogatóval. A városba ezúttal más irányból érkeztünk be, és az egyik közkedvelt étterem felé tartottunk. Itt ért véget a gyalogló tábor, az V. Via Unitariana. Lassan, lassan mindenki búcsúzkodott, ugyanis elkezdtek hazaszállingózni az emberek. Páran még rendeltünk, mielőtt indultunk. Jómagam egy gulyást rendeltem, hozzá az egyik kedvenc kolozsvári sörömmel.

img_2508_405x540.jpg

v_via_6_540x202.jpg

Az utolsó megtett 25.64 kilométerrel együtt, a hat nap alatt, 139.25 kilométert gyalogoltam, gyalogoltunk. Mi, akik részt vettünk az ötödik Via Unitariana-n. Hogy lesz-e jövőre? Ezt nem tudjuk. Mindenképpen szeretnénk, hogy valami hasonló dolog legyen. Egy olyan hét, amelyen újra találkozhatunk, együtt lehetünk, elvonulva egy kicsit a világtól. Bízom benne, hogy jövőre újra beszámolhatok erről.

baka_projekt_6_2_526x393.jpg

Bejegyzésem nem rendhagyó módon zárom, ugyanis utolsó képem nem kapcsolódik a bejegyzéshez. Legalábbis nem közvetlenül. A gyalogló tábor után ugyanis Kolozsra mentem, ahol a már említett kis házikón dolgoztam. A fáradalmakat a kolozsi sósfürdőn pihentem ki. Szükségem is volt rá, mivel hamarosan folytatom a Kéket. Bízom abban, hogy sikerül az Útra is újra rálelnem ...

1 komment
2017. augusztus 06. 14:16 - sandor80szabo

V. Via Unitariana - 5. nap

2017. augusztus 06. (vasárnap) 11:12 (UTC+1) - Domoszló

Nyugodt volt az éjszakám, ezúttal sem zavarta meg semmi. Kora reggel a tehéncsorda vonulására ébredtem meg, ahogy végig kolompoltak az utcán. Kicsit még visszaaludtam, hisz még korán volt. A reggeli után következett az összepakolás, majd megindultunk Tordátfalva irányába. Eddig terveztük ugyanis a pénteki napot.

img_2369_405x540.jpg

Tetszettek ezek az eligazító táblák, a kis erdélyi címerekkel. Mint látszik, Siklódon is keresztül megy a Mária Út, amely az ausztriai Mariazellből az erdélyi Csíksomlyóig vezet. Tóni barátom jövőre tervezi kísérőivel végigjárni eme zarándokutat, bízom benne, hogy magam is egy-két szakaszon vele tartok majd.

img_2371_540x405.jpg

Ismét kissé hűvös volt a reggel, bár ezúttal sem volt harmatos a fű. Az égbolton viszont gyülekeztek a felhők, azt sugallva, hogy a későbbiekben eső is várható. Első állomásunk Küsmöd nevű település volt. Külön öröm volt, amikor egy aranyos kis kedvencet is megszeretgethetett a csapat.

img_2375_540x405.jpg

img_2380_540x405.jpg

Küsmödről szintén műúton haladtunk a következő település, Etéd felé. Rögtön a falu határán átlépve feltűntek a cifra paloták. A helyi cigány lakosság építette őket, szerencsére nem annyira eltúlozva, mint a bánffyhunyadi vagy a tordai társaik. Minden esetre megáll a látogatók többsége az épületek előtt, szemügyre venni a nem mindennapi, számomra giccses épületeket.

img_2382_540x389.jpg

Etéden tartottuk a szokásos délelőtti pihenőnket, természetesen jó páran ezt egy hideg jégrém társaságában. Etédről kiérve, az úgynevezett Peszente tetőn ért minket a következő szünet. Itt alakították ki a környékbeli települések lakói az úgynevezett "Székely Iránytű" nevű térinstallációt. Eme kompozíció a művészet segítségével ismerteti meg a környék településeivel az arra járót.

img_2386_540x405_1.jpg

Az oszlopokon kihajtható táblák is vannak, melyekre a település nevei kerültek. Az oszlopokon nemcsak helységnevek, hanem fontos információk is szerepelnek. Kiderül a székelyek eredete, s több általuk végzett mesterség, de betekintést nyerhetünk a székely mondák, történetek világába is.

img_2385_517x540.jpg

img_2388_540x204.jpg

Továbbindultunk Énlaka felé, amely csodaszépen látszódott az előttünk elterülő völgyben. Énlakára beérve az egyik vegyesbolt nyitott, pázsitos udvarán került sor az ebédünk elfogyasztására. Az elmúlt napokban kicsiny csapatunk, sokszor hozzásegítette a vásárlással, eme kis vállalkozások működését. Ahogy pihentem a hátizsákomnak dőlve, nézegettem az égboltot. Egyre több lett a felhő.

img_2389_540x304.jpg

img_2391_540x405_1.jpg

Immár jól lakva, s kipihenve indultunk tovább a falu belseje felé. Útközben egy újabb kedves kísérőnk akadt egy kecske személyében. Egészen a templomig kísért minket.

img_2393_540x349.jpg

img_2394_540x405.jpg

img_2395_540x405.jpg

A templomkertbe belépve, először a temetőben lévő óriási hársfát kerestük fel. Állítólag 650 éves. Akkor termetes volt már, amikor 1661-ben az Ali pasa török-tatár hada betört Énlakára. A falu lakossága a templomban keresett menedéket, azonban a támadók a faluval együtt felgyújtották. 

img_2400_405x540.jpg

img_2401_540x405.jpg

Maga a hársfa azon négy fa egyike, melyek a közösség életében mindig is nagy szerepet játszottak. Ezek alatt a lombok alatt hozták meg a vezetők a nagy döntéseket. A templom újbóli felépítéséi is erre a fára húzták fel a harangot.

img_2427_405x540.jpg

Belépve a templomba, a tiszteletes asszony fogadott minket, s röviden ismertette az unitárius templom, valamint a falu történetét. Énlaka már a történelem kezdete óta lakott volt, s a templom is egy római kori Jupiter templom romjaira épült. A leégetett templomot 1668-ban építették újra, ebből a korból származik az Orbán Balázs által felfedezett, rovásírásos festett mennyezeti fakazetta is. Természetesen a felirat egy része az unitáriusok jelmondatát tartalmazza. A festett kazettás mennyezeteket nemrég újították fel, és egy részüket vissza szállították, ám a végső elhelyezésük még hátra van.

img_2406_540x405.jpg

img_2416_540x405.jpg

img_2414_540x405_1.jpg

img_2412_540x302.jpg

A templomot a múlt században restaurálták, javították. Ekkor került elő a római kori sír, valamint két fogadalmi oltárkő. Miközben a tiszteletes asszony beszélt, hirtelen eleredt az eső, s ki kellett rohannunk a hátizsákjainkért. A hátizsákokkal egy kölyök cica is előkerült, melyet magam is hosszasan cirógattam.

img_2421_540x359.jpg

img_2422_540x405.jpg

img_2424_405x540.jpg

Elbúcsúzva a vendéglátónktól, hátunkra vettük a hátizsákjainkat, valamint az esőköpenyeket, esőgallérokat. Kicsit még esett, így szükség volt a megfelelő védelemre. Elhagyva Énlakát, kövezett úton haladtunk. Ismét eléggé széthúzódott a csoport, s az eső is jobban megeredt. Kiérve egy tetőre az utat mezei úton folytattunk. Az út szélén egy tehéncsorda legelészett, dacolva az időjárással.

img_2429_540x405.jpg

img_2431_540x405_1.jpg

A tetőről már látszódott a napi végcélunk, Tordátfalva. A templom tornya messziről jelezte az irányt. Mi pedig időnként letakarítva a ráragadt sarat a cipőnkről, bakancsunkról, megindultunk toronyiránt. Elérve a település határait, kerteken keresztül értünk be Tordátfalvára.

img_2433_540x324.jpg

A szállásunk ezúttal több épületben lett kialakítva. Az unitárius egyházközség épületeiben lettünk elszállásolva. Volt aki házban, más a csűrben, annak tornácán választotta ki a fekhelyét. Én az egyik iskolai tantermet választottam. A vacsora a tavalyról jól ismert túrós, sonkás, tejfölös csusza volt, melyet jó étvággyal fogyasztottunk. A vacsora során került megünneplésre a korábbi Via Unitariana-n egymásra talált pár, Johanna és Sándor.

img_2445_540x405_1.jpg

img_2448_540x405_1.jpg

A vacsorát követően került sor a Via Unitariana záró estéjére, lévén, hogy az utolsó együtt töltött estéhez érkeztünk. A csoport tagjai, amennyiben vállalták, egyenként megfogalmazták, hogy kinek mit jelentett ez a pár együtt töltött nap. Ki mit érzett a megtett út során, milyen ismeretségek születtek, milyen beszélgetések zajlottak. Mindezt egy ropogó tábortűz mellett tettük. Jó érzés volt végig hallgatni az egyes történeteket. Jómagam úgy fogalmaztam, hogy valóban figyelnem kell az egyik kihúzott kártyám tartalmára. Figyelnem kell a lábaimat, figyelnem kell a lépéseimet. Figyelnem kell, és vissza kell találnom arra az Útra, amelyre három évvel ezelőtt, az akkori Via Unitariana-n ráléptem. Vissza kell találnom az Útra, mert rájöttem, hogy jelenleg nem vagyok rajta. 

img_2449_540x405.jpg

v_via_5_540x201.jpg

A nap zárásaként, a csoport még elénekelte a jól ismert nótát, melyet Radnóti Miklós verse alapján, Szabó Balázs Bandája zenésített meg. Minekünk Zalán szólaltatta meg, mi pedig az egyik lelkész társunknak küldtük, mielőbbi felgyógyulására.

Szólj hozzá!
2017. augusztus 06. 00:08 - sandor80szabo

V. Via Unitariana - 4. nap

2017. augusztus 05. (szombat) 20:47 (UTC+1) - Domoszló

Első éjszakám volt a szabadban, csak derékaljon, hálózsákban. Ahhoz képest, hogy nyári hálózsákom van, nem fáztam. Mindenesetre be akarok szerezni egy másik hálózsákot, melyet a hidegebb napokon tudok majd használni. Az éjszakára visszatérve, annyira jó idő volt, hogy hajnalra még harmat sem lett. Miután mindenki megreggelizett, s bepakolt, összetakarítottuk az előző esti tábortűz maradékait, s megindultunk a kicsiny fatemplom irányába.

img_2313_540x405_1.jpg

Miután mindenki helyet foglalt a padok között, Ákos hozzákezdett a várva várt beszédéhez. A legelső Via Uniatariana-n volt majdnem minden nap volt egy-egy olyan alkalom, amikor Ákos kis kártyákat osztogatott nekünk. Ezeken a kis kártyákon különféle szavak, kifejezések voltak, amelyeken a nap további részében ki-ki elgondolkodhatott. A nap végén pedig ezekről a kártyákról, a tartalmáról, valamint a nap során átgondolt, megélt dolgokról beszélgettünk. Nem tudom, hogy minek tudható be, de engem ezek a kis kártyán lévő tartalmak mindig betaláltak. Nem igen volt olyan szó, vagy kifejezés, ami nem pont akkor kellett felbukkanjon. Sajnos a legutóbbi két Via Uniatariana-n Ákos nem volt jelen, így ezek hiányoztak. Azt hiszem, többed magam nevében nyilatkozhatok, hogy örültem a folytatásnak.

img_2316_540x405.jpg

Ezúttal is eltaláltak a kártyák. Az egyik szó a láb volt, azzal a kiegészítéssel, hogy figyeljem a lépéseimet, kapcsolódást a földdel. Másik a kíváncsiság, azaz, hogy érdeklődéssel és tanulva figyelem-e a környezetemet. Egy kicsit még énekeltünk, majd összeszedelőzködtünk a napi távunkhoz. Ezúttal Aba is csatlakozott hozzánk, a mikrobuszt Czire Tanár Úr vezette.

img_2320_351x540.jpg

Elindulás után Fenyőkút elszórt házai között vezetett az utunk, majd következett Pálpataka. Itt egy kicsit megálltunk, következett egy kis nassolás. Magam ezúttal egy dobozos szénsavas üdítővel kezdtem. A boltban nem csak mi voltunk vásárlók, egészen kicsik is nézegettek.

img_2327_540x405.jpg

Sokszor van egy-egy utam során, hogy egy adott pontról letekintek oda, ahova el kell jutnom. Így volt ez most is. Letekintettünk az előttünk álló terepre, s nem fogtuk fel, hogy az alattunk lévő Alsó-, és Felsősófalván túljutva meg kellett másznunk a hegyet. A hegyen túl várt minket a napi célunk, Siklód. De még mielőtt nekivágtunk volna, Ákos készített még egy csoportképet.

img_2510_540x360.jpg

img_2328_540x405.jpg

Megkezdtük tehát az ereszkedést, mely közben egyre jobban kezdett sütni a nap. Megmutatta az eddig rejtőzködő nap, hogy eddig mit hagytunk ki. A csoport szépen lassan beért Alsósófalvára, s azon áthaladva egyből jött Felsősófalva is. Régebben egy település volt, ám a történelem folyamán kettévált. Sajnálatos módon mi is kettéváltunk, mivel egyik társunk megsérült a gyaloglás során. Johanna úgy döntött, hogy autóval eljut Siklódra, és ott bevár minket. 

img_2329_540x405.jpg

Alsósófalváról visszatekintettem a mögöttünk hagyott területre. A nap tovább melegített minket, mit nem adtam volna egy szelet hideg dinnyéért. Fel is kellett tankoljunk megfelelő mennyiségű vízzel, amit az egyik pihenőhelyen meg is tettük, ahol Johannától és Sanyitól egy időre elbúcsúztunk.

img_2335_540x405.jpg

img_2333_540x436.jpg

img_2337_540x351.jpg

Felsősófalván is jelen voltak a kedvencemmé vált faragott kapuk. Lassan egy egész gyűjteményem lesz belőlük. Közben olyan gyalogló társakkal kezdtem egyre többet beszélgetni, akiket eddig nem ismertem. Jó hangulatban hagytuk el Felsősófalvát, s kezdtük meg az emelkedésünket. Az ebédidőn már rég túl voltunk, ám az ebéd még váratott magára. Be kellett hoznunk az aznapi lemaradásunkat. Felérve a hegy feléig, meg is tartottuk, bár nem volt csak félórás. 

img_2342_540x405_1.jpg

A késői ebédszünet után Erzsébettel kezdtem el beszélgetni. Odaadtam a vándorbotom, amely segítette a meredek emelkedőn fölfele. Erzsébet ezáltal erőre kapott, olyannyira, hogy lassan el tűnt a szemem elől. Az újabb pihenő után visszakaptam a botot, s még egy kis gyógynövény ismertetőt is kaptam tőle. Következzenek hát az Út során megismert gyógynövények, többek közt a kék iringó, valamint a menta, Erzsébet ajánlásával. 

img_2439_540x405_1.jpg

img_2483_540x405_1.jpg

Közben már a hegyen is túljutottunk, s a kis csoportunk libasorban haladt a lejtőn lefele, amikor egyikünk a sor elejéről kiabálni kezdett. A távolban ugyanis egy medvét pillantottak meg, mire azonban én is odapillantottam volna, a maci eltűnt a távoli domboldal alján. 

img_2343_540x405.jpg

Siklód a távolban már megfogott azzal, hogy fák közé volt rejtve. Ahogy ereszkedtünk befele a faluba, úgy tűntek elő az egyes házak, melyek egy része felújítva, más részük felújításra várt. Sok szép faluban jártam már az eddigi útjaim során, de Siklódra belépve valami miatt úgy éreztem, hogy közelebb áll hozzám.

img_2346_540x405.jpg

De jó is volna ezeket az elhagyott, hajdan virágzó portákat újra benépesíteni. Mennyivel szebb lenne minden, ha újra élettel teli kis falvak lennének körülöttünk, hordozva mindazt a hiányzó értékeket, amiket mára lassan elfeledünk.

img_2353_540x405.jpg

A központba beérve, egy nagy székelykapunk kellett bemennünk, hogy a táborhelyünkhöz jussunk. Óriási kultúrépület, benne számtalan siklódi fényképpel, melyeken bemutatták a község múltját, jelenét, népművészetét. Jómagam a füvesített udvaron álló fa tövében telepedtem le, ugyanis ezen az éjszakán is kint terveztem aludni.

img_2363_540x405.jpg

img_2365_540x361.jpg

De ami a legeslegjobban meglepett, az az érkezésemkor volt. Ahogy beléptem a kapun, megláttam a délelőtt óta áhított görög dinnyét. Sokszor írtam már le ebben a blogban, de ezúttal is leírom. "Kérjetek és adatik néktek..."

img_2354_540x405.jpg

Érkezésünk után nem sokkal jött a faluba a tehéncsorda is. Gyerekkorom egyik kedvenc pillanata volt a tehéncsorda érkezése, amit Kalotaszentkirályon, a nagyszülőknél mindig meg is tekintettem. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni.

img_2360_540x346.jpg

A vacsora ezúttal egy igazi ínyencség volt. Kínai étel volt ugyanis rizzsel, amelyet a pörkölt, sósmogyoró egy picit tovább fokozta. Czire tanár úr  szavaival élve, meghonosították Siklódon a street food-ot. A megmaradt kifőtt rizsből, később finom desszert készült, tejberizs formájában.

img_2361_540x376.jpg

img_2362_540x405.jpg

Vacsora után egy kicsit naplóztam, majd hamar el is szenderültem. Kezdett kijönni rajtam a fáradtság. Ehhez hozzásegített a napi megtett távolság, mely szerint ma is 25 kilométer tettünk meg.

v_via_4_540x201.jpg

Szólj hozzá!
2017. augusztus 05. 15:10 - sandor80szabo

V. Via Unitariana - 3. nap

2017. augusztus 05. (szombat) 10:38 (UTC+1) - Domoszló

Elfelejtettem megemlíteni, de szokás szerint ezek a bejegyzések eseményei egy héttel korábban történtek. Július 24 és 29 között került megrendezésre a Via Unitariana, ám az egyes napokat nem azonnal írtam meg. Ezek utólag történnek, hisz akkor van rá idő. Szóval jöjjön hát a harmadik nap. Ott fejeztem be, hogy kissé bezártságérzetem volt az asztal alatti fekhelyemen. Főleg az elején, még az elalvás alatt. Szerencsére hamar elaludtam, és az éjszakám is nyugodt volt. Reggel igyekeznem kellett az ébredéssel, hisz az asztalra szükség volt a reggeli tálalásához. Ezúttal egy halkonzervvel is kiegészítettem a két szendvicsemet, amelyeket az útra készítettem. Reggeli után összekészülődött a társaság, majd egy népszerű dallal búcsúztunk a házigazdáinktól, a Bálint Lak gondnokaitól. Itt hallottam először ezt a dalt, még a második Via Uniatariana-n. Azóta kicsit magaménak is érzem.

Elindultunk egy enyhe emelkedőn, a szokásos reggeli hűvös időben. Pár száz méter után azonban egyre jobb idő lett, s lekerültek a melegebb, hosszú ujjú felsők. Utunk Varság központi részéből kifele vezetett, a Csorgókő-vízeséshez. 

img_2209_540x405.jpg

Nem is telt el egy óra, mire megérkeztünk a vízeséshez. Csodálatos volt látni, ahogy a 6-7 méter magasból alázúdult a víztömeg. Kicsit megpihentünk, kicsit fényképeztünk, kicsit gyönyörködtünk. Aztán szépen libasorban megindultunk felfelé, a vízesés mentén, egymást segítve.

img_2212_540x405_1.jpg

20374284_1593321537376624_3759263136861670803_n_540x360.jpg

img_2215_540x405.jpg

img_2217_405x540_1.jpg

A kétszintes vízesésnél lévő kőzetek, szintén a környék régmúlt vulkanikus tevékenységét hirdetik. A sziklában lévő repedések, lépcsőszerű mélyedések könnyen hozzásegítettek minket a megmászásához.

img_2224_540x405_1.jpg

Miután magunk mögött hagytuk a csodálatos vízesést, lassan ki is értünk a lombok közül. Ismét körbevett minket a csodálatos varsági panoráma. A távolban már látszódott is a fából épült Mutató kilátó. A kilátónál ismét volt egy rövidebb pihenő, amely során a vállalkozó szellemű gyaloglók szétnézhettek odaföntről.

img_2228_540x405.jpg

img_2229_540x405.jpg

Jómagam is, egy kellő mennyiségű bátorság gyűjtése után, nekirugaszkodtam a toronynak. A második szinten egy kicsit megpihentem. Azzal nyugtattam magam, hogy meg kell várnom, míg a legfelsőbb szinten lévők lejönnek. Ám amikor lejöttek, nem volt mit tennem, össze kellett minden bátorságomat szednem, s megindultam fölfele.

20479986_10213206911225498_8466630465068193484_n_540x405.jpg

Felérve a kilátó tetejére, sajnálatos módon, esetemben a tériszony nyomokban még jelen volt. Éppen ezért nem mertem a mobiltelefonom elővenni, s fényképezni. Attól féltem, hogy kiesik a kezeim közül. Szerencsémre Sanyi segített ebben, s remek képeket készített az elénk táruló panorámáról. Egy kicsit engem is láthatatlanná tett.

20369110_10154591264906890_5205692764560230321_o_540x121.jpg

Ideje volt tovább indulni, így hát szépen lassan lemásztunk a Mutató kilátóról, s megindultunk a napi célunk felé. Sokat beszélgettem unokatestvéremmel, Bellával, az elmúlt három évemről. Arról, hogy mi történt ez idő alatt, mit éltem meg, s hogyan, s merre tartsak a jövőben. Közben szebbnél szebb tájakon haladtunk keresztül.

img_2236_540x405_1.jpg

Szóval előkerültek az Út során a gondolataim, s néha azokat valakivel megosztva, máskor egyedül járva, azon elmélkedve folytattam a kilométereket. Beérve egy lakott településre, megpihentünk egy vegyesbolt előtti részen. Mint a csoportból sokan, magam is egy jégkrémet vettem magamhoz, s enyhítettem szomjúságom. A szünet végeztével Alpár, a Via Unitariana egyik túravezetője felvázolta az eddigieket, s ismertette az előttünk álló terepet.

img_2239_540x405.jpg

Kisebb szórványtelepüléseken haladtunk keresztül, melyek az elmúlt napokhoz hasonlóak voltak. Az ember nem győzött betelni a táj szépségével. Természetesen minden embernek más és más a szép, de nekem ezek a fenyvesek, deszkakerítések, házak, kaszálók, legelésző tehenek az egyik legszebb látványt jelentik. 

img_2242_540x405.jpg

img_2245_540x270.jpg

A csoport kicsit szétszakadt, mindenki a saját ritmusában haladt, néha megálltunk fényképezni. Valóban nem lehetett betelni a látvánnyal. Az egyik helyen egy kis útbaigazítást is kaptunk a helyiektől, hogy merre találjuk az utat. Egy-egy területet ugyanis időnként lezárnak, s a korábban arra vezető ösvény eltűnik.

img_2247_540x306.jpg

Külön öröm volt számomra, amikor az út mentén felfedeztem a jól ismert Kéktúra jelzését. Természetesen ez esetben más volt a jelentése, de ez is egy jelzett turistaút volt. 

img_2252_540x405.jpg

Egy kis patak szélére elérkezve, a csoport letáborozott, s hozzákezdett az ebéd elfogyasztásához. Jómagam a falatozást követően szundítottam is egy jó fél órát. A hosszú ebédszünetet követően frissen indult tovább a csoport.

img_2255_540x405_1.jpg

Természetesen az ebéd után szükség van egy kis desszertre is, így hát a legjobbkor jöttek az út széli málna, s szamóca finomságok. Bellával és Zsófival hosszasan csemegéztünk belőlük. Napok óta élveztük a természet adta ínyencségeket.

img_2262_540x405.jpg

img_2264_540x405_1.jpg

Az út aszfaltozott, kövezett erdei út volt, mely hosszan vezetett az erdőn keresztül. Időnként körbenéztem, hogy nem-e látok valami nyomot, amely medvére utal, hisz a málnát ő is szereti. Az erdőből lassan kiértünk, ám még itt, ott egy-egy kisebb tisztáson legelészett pár tehén. 

img_2268_540x324.jpg

Magunk mögött hagyván az erdőt, ismét egy tanyavilág látképe kezdett kibontakozni előttem. Szétszórt esztenák, házcsoportok között rengetek tehén, s ló legelészett. A legelőkön pedig egy-egy idős, magányos fa jelezte, hogy hajdanán másképp festhetett a táj.

img_2272_540x197.jpg

img_2282_540x405_1.jpg

Lassan-lassan megérkeztünk a napi tervezett végállomásunkhoz, Fenyőkúthoz. A szórványtelepülés Korondhoz tartozik, lakóinak fő foglalkozása a havasi állattenyésztés. Katolikus és unitárius vallásúak. Utóbbi felekezet a Korondi egyházközséghez tartozik, onnan jár ki a tiszteletes.

img_2286_540x299.jpg

img_2291_540x405.jpg

Beérve a szálláshelyünkre, rég nem látott ismerősként köszöntöttem Leventét, a korondi tiszteletest. Ő is részt vett a három évvel ezelőtti Via Unitariana-n. Most pedig ő volt a mi vendéglátónk. Röviddel a megérkezésünk után hozzá is láttunk a tűzgyújtáshoz, majd fő szakácsaink egy nagyon finom vacsora elkészítéséhez láttak hozzá. Szívüket, lelküket beleadták a finomságok grillezésébe, még egy-egy sérülés árán is. Ezúton is köszönöm Nekik. Mint ahogyan vendéglátónknak is a vacsorához szánt meglepetést.

20525584_1629308870426415_5597634870303012501_n_540x405.jpg

img_2296_405x540.jpg

Vacsora után nem sokkal, páran még gyönyörködtünk a páratlan panorámában, s az azt követő naplementében. Volt valami ott, amit régóta nem éreztem. Nyugodtság lepte el a belsőmet. Egyszerűen nem gondoltam se jóra, se rosszra. Csak néztem és hallgattam. Lehetetlennek bizonyult a saját technikámmal valamit visszaadni belőle, de azért kicsit próbálkoztam.

img_2297_540x405.jpg

img_2302_540x405.jpg

Visszatérve, Koppándi Tanár Úr biztosította számunkra a napi eredmény adagunkat, mely szerint valamivel több mint 21 kilométert tettünk meg. Szép nap volt, kis távolsággal, sok pihenővel. Az időjárásra továbbra sem volt panaszunk. Egy-egy kis borulás, pár esőcsepp jelentkezett, azonban a környékre beharangozott esős idő minket elkerült. A nap zárásaként jött még egy kis éneklés, gitározás, majd a fa tövében megágyazva, behunytam a szemem, álmodva én is egy világot magamnak ...

Szólj hozzá!
2017. augusztus 02. 22:45 - sandor80szabo

V. Via Unitariana - 2. nap

2017. augusztus 02. (szerda) 21:28 (UTC+2) - Kolozs

Kisebb helyreigazítással kell kezdenem a soron következő bejegyzésem. Az előző nap vacsorája nem a Madarasi - Hargita csúcstámadása után, hanem előtte volt. Szerencsémre a szemfüles lődörgő társaim ezt észrevették, és jelezték. Nem írtam már át, csak gondoltam jelzem.

img_2151_540x405.jpg

Teljesen nyugodtan aludtam az éjszaka. Annyira, hogy nem hallottam a társaimat kopogtatni. Páran ugyanis úgy döntöttek a kint alvók közül, hogy az éjszakát mégis a falak között töltik. A reggeli a már jól megszokott gyalogló táboros menü volt. Ezúttal is reggeliztünk, s közben csomagoltunk magunknak az útra. Kissé hűvös volt a reggel, s az időjárás is esőre álló. Rövid napi ismertető után el is indultunk. Ezúttal egy négylábú társaságot is kaptunk a lődörgéshez. 

img_2153_540x405_1.jpg

A napi célunk Székelyvarság volt. De addig még sokat kellett mennünk. Először is le a Madarasi - Hargitáról. Kisebb pihenőt tartottunk az út szélén. Eközben a kis követőnk el nem tágított tőlünk. Az úton sok utánfutós járművekkel találkoztunk, melyek turisták százait vitték fel a Hargitára. Gondolom a kopjafákhoz.

img_2160_540x405.jpg

Időközben beértünk egy lakóövezetbe, ahol egyre több szépen faragott kaput fedeztem fel. Bár személy szerint nekem jobban tetszenek azok a faragott székelykapuk, amelyek régiek, és meg vannak hagyva. Az ember ahogy végig simít rajtuk a kezeivel, érezni lehet az egész történetét.

img_2161_540x429.jpg

Természetesen Székelyföldön nem csak kutyával őrzik eme pompás birtokokat. Néha egy-egy ilyen, és ehhez hasonló tábla figyelmezteti az arra járót. Hisz tudjuk, a medve nem játék ...

img_2159_540x405_1.jpg

Egy újabb rövid pihenőt tartottunk mielőtt letértünk volna az aszfaltozott útról. Vártam már, hogy ismét erdei, mezei ösvényen lehessek. Jobban szeretem, mint a személyautókkal teli műutat. Itt egy kicsit elmélyülhet az ember, közelebb érezheti magát a természethez.

img_2162_540x405_1.jpg

Letértünk tehát, és rögtön egy tanyához értünk. Abban a pillanatban négylábú hű kísérőnket, egy csapat kutya támadta meg, s érzékeltették, hogy kik az urak ezen a helyen. Szerencsére később felbukkant még egy rövid időre, majd hátat fordítva visszaindult. Ha a Hargitára készült vissza menni, volt mit talpalnia.

img_2165_540x405.jpg

img_2169_540x393.jpg

Gyönyörű mezőkön, kaszálókon haladtunk keresztül. Sok helyütt kiirtották annak idején a fákat, s helyettük mára már legelők vannak. Egy-egy fát viszont meghagytak, ami árnyékot tart a rászorulónak, ha szüksége van rá. Mi is egy ilyen fa árnyékában tartottuk a hosszabb szünetünket. Ilyenkor elővesszük a magunkkal hozott ennivalót, majd miután elfogyasztottuk, ki-ki szundít egy kicsit.

img_2175_540x259.jpg

Egy-egy tanya mellett haladtunk el, többnyire üresek voltak. Felkészültünk a pásztorkutyákra, ám ezúttal nem találkoztunk velük. Utunkat rövid ideig újból a műúton folytattuk, majd ismét az erdő következett. Olyannyira, hogy egyből egy meredek emelkedőn kellett felkapaszkodnunk. Kapaszkodtunk, küzdöttünk, és végül felértünk. Mindannyian győztesek voltunk.

img_2179_540x314.jpg

Az erdőből kiérve újra egy legelős, kaszálós területre érkeztünk. Páran egy kissé lemaradtunk a csoporttól, s az első háznál bekérezkedtünk, hadd ihassunk egy kis vizet. Jól esett a vendéglátóink kedvessége, amikor egy friss, hideg vödör vizet hoztak, megtölteni a kulacsainkat. 

img_2188_540x405.jpg

img_2194_540x405.jpg

Megérkeztünk Székelyvarságra, s nekem a kerítésekről az angol vidéki birtokok jutottak eszembe. Hosszasan gyalogoltunk az első ház óta, hisz a Hargita megye legnagyobb szórvány településéről volt szó. Mintegy 77 négyzetkilométer nagyságú területen fekszik Székelyvarság, több részre tagolódva.

img_2198_540x405.jpg

Ahogy közeledtünk a célunk felé, az időjárás is kezdett rosszabbodni. Mire megláttuk a panziót, s a mikrobuszt, már pár csepp el is kezdett esni. Hála Istennek hamar el is állt, így egy kicsit szét tudtam nézni a panzió környékén. Sokat nem akartam időzni, mert várt a finom laska bolognai módra, Czire Tanár Úr és Aba mesteri alkotásaként. 

img_2199_540x405_1.jpg

Az este további részében volt még egy kis tábortűz, éneklés, azonban jómagam korán ágyba bújtam. Azaz helyesbítenék, hálózsákba bújtam, s nem is akárhová, hanem az asztal alá. Sokan voltunk ugyanis, a panzió pedig kisebb, ezért ezúttal olyan helyet választottam fekhelynek, ahol eddig nem aludtam. Kissé klausztrofóbiás érzés tört rám az elalvás előtt, de a fáradtság győzött. Jut eszembe fáradtság. Jöjjön hát a napi megtett távolsági adat. A második, harmadik nap mindig hasonló szokott lenni. Jót mentünk, jó időben. Bíztunk a folytatásban.

v_via_2_540x201.jpg

Szólj hozzá!
2017. augusztus 01. 22:28 - sandor80szabo

V. Via Unitariana - 1. nap

2017. augusztus 01. (kedd) 21:13 (UTC+2) - Kolozs

Elérkezett hát a várva várt Via Unitariana. Ezúttal immáron az ötödik. Negyedik éve, hogy rendszeres résztvevője lettem. Mondhatni egyike azon eseményeknek, amelyet már akkor el kezdem várni, amikor épp befejeztem az aktuálisat. Nagyon megkedveltem, hisz egy zarándoklathoz hasonló vándortáboron keresztül, egy héten át járom a tágabb értelemben vett Szülőföldemet. Az már csak hab a tortán, hogy eme vándorlás gyalogösvényeken, erdőkön, mezőkön, kicsiny falvakon keresztül zajlik. Az sem elhanyagolható, hogy újra átélhetem a zarándokutakra jellemző fizikai megterhelést, lelki élményeket. 

utvonalterv_540x325.jpg

Még mielőtt elindulnánk, hadd tegyek egy említést a helyszínre történő kijutásomról. Mint ugye (rendszeres blog olvasóim) tudjátok, Keszthelyen ideiglenesen befejeztem a Kéktúrát. Az azt megelőző hetekben egyik internetes oldalon láttam, hogy szinte ingyen hirdette a Budapest - Kolozsvár járatát az egyik busztársaság. Mivel ezt az egyik neves utazási szakértő is megosztotta a közösségi oldalon, úgy döntöttem megér egy próbálkozást. Másnap felkerestem az oldalt, és lefoglaltam egy helyet a fenti viszonylatú járaton. S tessenek most jól megkapaszkodni! Kevesebb mint egy gombóc fagyi árát, azaz 100 Forintot kellett elutalnom. A sikeres utalás után jött a visszaigazoló e-mail, valamint a jegy. Nem volt más dolgom, mint kinyomtatnom, és várnom, hogy valóban nem álmodom.

img_2113_540x405_1.jpg

Eljött tehát az indulás napja. Július 22-én, szombat reggelre felutaztam a Népligethez, ahonnan indult a buszom. Bécsből jött, kisebb késéssel, de az úton a késést behozták. Úgy döntöttem, hogy nem utazom Kolozsvárig, mivel meghívást kaptam unokatestvéremtől, Mikitől, hogy töltsem a hétvégét Szentkirályon. Velük utaztam vasárnap tovább Kolozsvárra. A gyalogló tábor helyszínére, Szentegyházára,  Kovács tanár Úr segítségével jutottam el. Az elsők között értünk oda, a többiek kicsit később érkeztek. Szépen, sorban jöttek a régről ismert gyaloglótársak, de idén is sokan voltak ismeretlenek. Szentegyházának jelenleg nincsen unitárius temploma, ezért a gyülekezeti teremben került sor a rituális bevezetőre. Előtte a tiszteletes úrtól kaptunk egy kis ismertetőt a szentegyházi gyülekezetről. Megköszönvén Neki a szíves vendéglátást, hátunkra vettük a hátizsákjainkat, s megindultunk az első napi célunk irányába, a Madarasi- Hargitára. 

img_2117_462x540.jpg

Távolságban nem volt sok, ám javában elmúlt délután két óra, és a falu is elég hosszú volt. Rég nem látott ismerősökkel kezdtem beszélgetni. Volt miről, hisz nem láttuk egymást egy éve. Időnként tartottunk egy-egy rövid pihenőt. A falut lassan elhagyva, apró köves úton folytattuk a szent lődörgést.

img_2119_540x487.jpg

Ebben az évben is, mint eddig majdnem minden alkalommal, medvékkel látogatott részeken haladtunk keresztül. De mivel nagy csoportban, beszélgetve haladtunk, ezúttal nagyobb biztonságban éreztem magam. Időjárásra nem volt panasz, habár az egész hétre esőt jósoltak. Lassan, lassan közelítettünk a célunk felé. Egy-egy kanyargósabb, emelkedőkkel teli szakasz után kezdett kirajzolódni a gyönyörű látkép.

img_2123_540x405_1.jpg

Felérve, az egyik menedékházban foglaltuk el a napi szállásunkat. Gyönyörűen megépített gerendaház volt, több emelettel, csigalépcsővel, sok-sok alvóhelységgel. Lepakoltuk a hátizsákjainkat, s páran megindultunk a Madarasi Hargita csúcsához.

img_2125_540x390.jpg

A csúcshoz vezető út egy kikövezett, törpefenyőkkel szegélyezett ösvény volt. Bő két kilométert kellett megtennünk, hogy felérjünk a székelyek Szent Hegyéhez. Az 1801 méter magas csúcsról jó időben egészen messze el lehet látni. Ezúttal azonban kissé felhős volt az ég, így csak a közeli szemlélődés maradt.

img_2133_540x405_1.jpg

Maga a csúcson lévő látképet erősen meghatározza a rengeteg nemzeti színű szalag, faragott kopjafa, keresztek, s egyéb tárgyak. A történelmi Magyarország majdnem minden szegletéből hozták ide a fent említett tárgyakat. Érdekes volt megélni ezeket a pillanatokat. Belegondoltam, hogy amióta '89-ben az anyaország földjére léptem, hányszor hallottam, hogy nem vagyok velük azonos. De jó is volna, ha bárhova is mennék erdélyi magyarként, bárkivel is találkoznék, ne hallanám azt a bizonyos jelzőt, mondatot ...

img_2144_540x405_1.jpg

Na de térjünk vissza az álomvilágból a valóságba, és koncentráljunk a jelenre. Azaz az aznapi estére. Kezdett esteledni, így hát sietősre vettük a dolgot, és visszaindultunk a menedékház felé. Előbb még csináltunk egy közös csoportképet. Előkerültek a pulóverek is, hűvösnek ígérkezett az este.

img_2511_540x405.jpg

Mire vissza értünk, kedves vándorló társaink már tálalták is a finom vacsorát. A menü ugyanaz volt, mint a tavalyi Via Unitariana első estéjén. De mennyivel is jobban esett ezúttal a rizses hús. Melegben, szárazon. Vacsora közben, a csapat állandó menetidő adminja, Koppándi Tanár Úr ismertette az aznapi adatokat. Eszerint az első napon 16,60 kilométer tettünk meg. Bevezetésnek ez nem is rossz. 

v_via_1_540x201.jpg

Éjszakára bent ágyaztam meg, a bejárat melletti padok szomszédságában. Úgy véltem, hogy kint egy kissé hideg van. Amúgy is nyári hálózsákom volt. Gondoltam ha az időjárás engedi, a következőnap majd kint alszom.

Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása