"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2017. július 21. 18:49 - sandor80szabo

Keszthely

2017. július 21. (péntek) 16:47 (UTC+1) - Domoszló

Mint ahogyan előző bejegyzésem zártam, időnként kell egy kis áramszünet. Maradtam tehát egy teljes napra Keszthelyen. Kicsit szét akartam nézni a városban, valamint pihenni a Balaton partján. Jól esik időnként a túrázás közben egy olyan nap, amikor nem húzom fel a bakancsokat, nem veszem fel a hátizsákom. Későn is keltem. Kényelmesen megreggeliztem, elfogyasztottam a túráról megmaradt elemózsiám. Ittam egy kávét, s megindultam a belváros felé. Először a Balaton múzeum mellett haladtam el, majd következett a város központi területe. Az egyik épület falán egy táblára lettem figyelmes, amely 1989-es kihelyezésénél a nemzeti megbékélést hirdette. Kár, hogy azóta sem sikerült ezt elérni.

img_1992_540x405.jpg

img_1994_540x405_1.jpg

A Fő téri plébániatemplom nyitva volt, sőt az ajtón egy kedves szöveg is felhívta a gyermekkel érkezők figyelmét, hogy hol találják a kialakított játszószobát. Belépve a hűvös falak közé, felfedezhettem az ország legnagyobb felületű gótikus falfestményeit, amelyek a 14-ik században készültek. A jelen lévő egyik látogató szerint erősen ráférne a tatarozás a templom belső falaira. Hiába mondta a társa, hogy ezek a restaurált freskók, a kétkedőt nem tudta meggyőzni. Én csendben, mosolyogva hallgattam a párbeszédet.

img_1998_540x183.jpg

img_1995_540x368.jpg

A hűvös templomból kijőve egyből megcsapott a hőség. Ragyogóan sütött a nap. Eszembe jutott, hogy indulás előtt elfelejtettem bekenni magam fényvédő krémmel. Meg voltam győződve, hogy ennek még lesz böjtje.

img_2007_540x441.jpg

Keszthely egyik leghíresebb személye Gróf Festetics György, akinek leginkább köszönhető a mai Keszthely arca. A családi birtok rendbetétele után megalapította Európa első mezőgazdasági főiskoláját, valamint felpezsdítette Keszthely irodalmi életét. 

img_2019_540x405.jpg

img_2030_540x198.jpg

A Festetics kastélyba nem kevés összegért lehet bebocsájtást nyerni, így csak a kastélykertben néztem szét, amelynek látogatása ingyenes. Gyönyörű barokk stílusú kastélyt építettek fel annak idején, a 18-ik században. A kastély 101 helyiségből áll. Két éve került átadásra az eredeti terveknek megfelelő kastélykertet. A kastély bejáratánál egy csinos fiatal hölgy, korhű ruhakölteményben reklámozta a nem mindennapi fotózás lehetőségét. Magam is majdnem engedtem a csábításnak, ám később mégis úgy döntöttem, hogy majd egy másik alkalommal fogok beöltözni.

img_2022_405x540.jpg

A kastély után újra a Balaton felé vettem az irányt. Áthaladtam a Nagykövetek parkján, majd következett a népszerű Balaton part. Szépen felújított partja van Keszthelynek, bár egy-két hotelre azért még várat a megújulás.

img_2042_540x309.jpg

img_2058_540x405.jpg

Úgy döntöttem, hogy végig gyalogolok a yacht kikötőig. Rég voltam már vitorláshajók közt. Talán még Las Palmas kikötőjében. A parton végig lehetett sétálni, az ott kialakított gyalogos, illetve kerékpáros sétányon. A parton horgásztak, a kijelölt helyszíneken fürödtek, mások az árnyékban pihentek.

img_2043_540x185.jpg

img_2048_540x405_1.jpg

Keszthely vitorlás kikötője sajnálatos módon egy elzárt területen van. Mivel egy étterem is működik a kikötő területén, sikerült beszállingóznom, ám a mólóra nem mehettem fel. Sajnáltam, hogy nem tekinthettem meg az egyes vitorlás hajókat. Visszafele jelzett a gyomrom, hogy ideje ennem egyet. Mit is ehettem volna mást, ha nem a méltán híres balatoni hekket. Sosem értettem, hogy miért kell a Balaton partján az északi tengerekből kifogott halat enni. A kérdésre ezúttal sem kaptam választ, bár megnyugodtam, hogy hazai sült halakat is lehet enni.

img_2053_540x405.jpg

Visszaérve a kempingbe, már indultam is a strand felé. A víz kellemes hőmérsékletű, 25 fokos volt. Jó két órát töltöttem a vízben, s a vízparton. Szerencsére nem volt zsúfolt a part, így viszonylag nyugodtan lehetett pihenni. Pihenni és relaxálni. Relaxálni és gondolkodni. Gondolkodni, hogy merre tovább. Úgy döntöttem, hogy a Kéket legközelebb a keleti részen, Baktakéktől folytatom.

img_2059_540x157.jpg

Következett a vacsoraidő, így megindultam a már jól ismert étterembe, s ezúttal egy klasszikus sajtos-tejfölös lángost választottam. Ez az étel szintén kultikussá nőtt itt a Balaton partján. Igaz, ettem már finomabbat is, de nem volt rossz.

img_2076_540x405_1.jpg

Vacsora után egy kicsit még ücsörögtem a parton, majd a sötétedés beálltával magam is a sátramba vonultam. Időben le akartam feküdni, mert másnap indulnom kellett vissza Budapesten keresztül Domoszlóra. Reggel a Balaton Expressz nevű vonattal indultam vissza Keszthelyről. A vonat a Balaton déli partján haladt vissza Budapest irányába. A mozdony Szent Márton tiszteletére lett feldíszítve, jelezve a hajdani, szombathelyi születésű püspök halálának 1700 éves évfordulóját.

img_2077_540x405_1.jpg

Véget ért tehát a Kéktúra pár naposra tervezett szakasza. Maradt még a teljes távolság 25 %-a. Legközelebb Baktakéktől fogom folytatni a keleti végponthoz. Ha minden igaz ezt a szakaszt Ricsivel, Tóni egyik kéktúrás kísérőjével fogom bejárni. A megmaradt nyugati szakaszt majd valamikor a későbbiekben teljesíteném.

okt_terkep_07-18_540x338.jpg

kek_jelveny_07-18_150x172.jpg

Egy ideig most befejeztem a Kéket, mivel két hétig oda leszek Erdélybe. Kezdődik ugyanis az V. Via Unitariana. Egy hétig a Hargitai tanyavilágban fogom újra tanulni a járást, a látást, a Szülőföldet ...

Címkék: Keszthely
Szólj hozzá!
2017. július 20. 17:51 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 4. szakasz (Tapolca - Keszthely)

2017. július 20. (csütörtök) 15:25 (UTC+1) - Domoszló

Jócskán kezdett sötétedni, mikor Tapolcáról elindultam. A térképvázlat szerint 7,5 kilométer várt rám, Lesenceistvándig. Azt tudtam, hogy Tapolca külvárosi részén nem igazán szeretik a sátrazókat, főleg nem a volt laktanya területén. A volt katonai objektum egyik része lassan az enyészeté lesz. Egyik felén lakóparkként funkcionál, a másik részén viszont pár vállalkozáson kívül semmi. Szomorú állapot. Annak idején rengeteg laktanya jutott hasonló sorsra. Végig a műút mellett kellett haladjak, annak is a szélén. Elővettem a fényvisszaverő szalagokat, prizmákat, melyeket a mellkasomra előre, illetve hátra a hátizsákra rögzítettem. Kellettek már, mert már majdnem be volt sötétedve. Magam is a szokottnál gyorsabban lépkedtem, annak ellenére, hogy bizony már eléggé fáradt voltam. Keresztezve a 84-es számú utat, megérkeztem Lesencetomajra. Onnan már csak egy kilométernyire volt a napi második végcélom. Valamivel háromnegyed tizenegy előtt meg is érkeztem Lesenceistvándra. Pecsételtem a még nyitva lévő kocsmában, majd jöhetett a második jutalom sör. Ezúttal egy pohárral.

img_1913_540x516.jpg

Annyira fáradt voltam, hogy a kocsmával szembeni fás helyen fel is húztam a sátram. A terület egy eladó ház előtti füves rész volt, így nagyon nem zavartam senkit. A kocsmáros kisasszony még a polgárőröktől is mentesített, mivel elmondása szerint azok nem tartózkodtak a község területén. Nyugodt is volt az éjszakám, eltekintve a kocsmából hazatérő egyik vendégtől, aki elfelejtette, hogy ott sátrazom. Valószínűleg az elfogyasztott tetemes alkoholmennyiség miatt.

img_1919_540x405_1.jpg

Úgy volt, hogy reggel még beugrom a kocsmába egy kávéra, de nagyon korán indultam. Kivételesen hatkor már össze is volt csomagolva a sátor, mivel nem akartam jobban magamra vonni a falu figyelmét. A falu feletti domboldalon lévő Máté-kútnál pótoltam az elmaradt kávét, s elfogyasztottam a reggelimet. 

img_1920_405x540.jpg

A nap bár sütött, de a szél gondoskodott a kellemes közérzetről. Így nem tűnt olyan kánikulának. A legközelebbi település Vállus volt, ezért ellenőriztem a vízkészletemet. Elhagyva a falu utolsó szőlőit, ismét az erdőbe kerültem. Itt már több vadállat nyomait fedeztem fel a talajon, ezért a szokásosnál nagyobb, gyakoribb zajt csaptam. 

img_1923_540x405.jpg

A túraútvonal viszonylag jól járható volt, egyetlen egy helyen kellett kerülni, mivel egy termetesebb fa rá volt dőlve az ösvényre. Közbeesett egy kis pihenő, ahonnan még utoljára visszatekinthettem az eddig megtett utamra. Hosszan el lehetett látni, egészen a Kab-hegyi kilátóig. Milyen távolinak is tűnt. Mennyi dolog történt azóta, mennyi mindent láttam, s mennyi mindenkivel találkoztam.

img_1926_540x212.jpg

img_1925_405x540.jpg

Hegymagas óta sokat gondolkoztam a Thairral történt találkozáson. Azon, hogy mit csinál Ő másképpen mint én. Hozzá hasonlóan megannyi világcsavargó tudott váltani, s megtalálni az Úton önmagát. Rájönni arra, hogy mit is akar, mit is szeretett volna csinálni. Ezek a dolgok nekem az elindulásom óta nem jöttek elő. Egy dolgot tudok csak. Azt, hogy mit nem szeretnék csinálni.

img_1931_540x405_1.jpg

Közben átléptem újra egy megyehatárt, s Zala megyébe érkeztem. Időközben gyönyörű napraforgó tábla mellett haladtam el. 2013-ban kezdtem a Kéktúrát szakaszosan bejárni, s azóta vártam erre a pillanatra, hogy egy éppen virágzó napraforgómezőt lencsevégre kapjak. Elérkezett hát ez a pillanat is.

img_1932_540x405_1.jpg

Vállusra beérve pecsételtem egy hajdani kicsiny vegyesbolt előtt, majd a kulacsok következtek. Ettem egy szelet müzlit, majd nekidőlve a hátizsákomnak, sziesztáztam egy jó félórát. Természetesen a lábaim is pihentek, a bakancsok le voltak véve.

img_1943_540x405.jpg

Több mint három és fél órát írt az igazolófüzet a keszthelyi vasútállomásig. Azaz ha levonjuk a lakott területeket, bőven várt még rám hat kilométer. Többnyire erdei úton vezetett az utam, széles, autók által kitaposott úton. Időnként egy-egy túrázóval is találkoztam, Tapolca felé tartottak mind. Több tanösvény is vezetett a környéken, néha keresztezték a Kéket. Megérkezve a Nagymező erdei pihenőhöz úgy döntöttem, hogy megebédelek. Szép pihenőhelyet alakított ki itt a helyi erdészet. Rendelkezésre állt itt védett pihenő, étkező asztalok, vízvételi helyek, játszótér a gyerekek részére. Sokan látogatták a helyet. 

img_1951_540x405_1.jpg

A pihenőhely melletti Festetics kilátót ezúttal nem másztam meg. A napokban annyi kilátón voltam, hogy ezt az egyet úgy gondoltam, kihagyom. Keszthely felé vettem az útirányt, elhaladva egy régen felhagyott kőbánya mellett. Érdekes növényzet volt errefelé, mindenütt tűlevél. Mintha egy mediterrán részen lettem volna.

img_1960_540x405.jpg

Először Gyenesdiást értem el. Rengetegen voltak a 71-es főút mentén. Személyautók, lakóautók, kerékpárosok és gyalogosok jöttek, mentek. Sok külföldi is jelen volt. Németek, hollandok, oroszok. A települések hirdetőtáblái is több nyelvűek voltak. Hosszas volt az utam a keszthelyi vasútállomásig. A Kék jelzések elkanyarodtak a vasútállomástól nem messze, a városközpont irányába. Így a jelzéseket már nem követve megérkeztem az állomásra. Pecsételtem, majd egy sör mellett megterveztem, hogy melyik kempinget is válasszam. Korábban úgy szerveztem, hogy tovább megyek Sümegig, ám úgy döntöttem, tartok egy nap pihenőt itt Keszthelyen. Választásom a Zala kempingre esett, ahol be is regisztráltam két éjszakára.

img_2080_540x387.jpg

img_1987_540x405_1.jpg

A sátram a kijelölt kempingezőhelyen, nem messze egy francia rendszámú kisbusz mellett állítottam fel. Tulajdonosaik egy fiatal pár volt, akik a kisbuszt egy lakóautóvá alakították át. Magam is régóta foglalkozom hasonló témával, így kis inspirációt kaphattam. Fiatalok, az egyetem elvégzése után járják Európát.

img_1980_540x405.jpg

A sátor felállítása, s a dolgaim kipakolása után zuhany, majd irány a Balaton-part. Saját strandja volt a kempingnek, ám ezúttal csak a parti nyugágyról néztem a Balatont. Úgy döntöttem, hogy csak másnap csobbanok a magyar tengerbe. Kicsit még ücsörögtem, majd felkerestem a kemping éttermét, s rendeltem egy hamisítatlan retro burgert, hasábburgonyával. Kellett egy kis "egészségtelen" étel is, mely annyira jellemző volt a közelmúlt balatoni büféire.

img_1981_540x405.jpg

Vacsora után még egy kicsit relaxáltam a parton, elmélyedve az elmúlt napok élményein. A közelben hattyúk, vadkacsák úszkáltak, s a távolban egy-egy vitorlás igyekezett vissza a kikötőjébe. Magam is el kezdtem visszaigyekezni a sátramba, mivel a szúnyogok is kezdtek megjelenni.

img_1983_540x405.jpg

Másnapra maradt tehát egy nap pihenő. Keszthely belvárosában, s a partján terveztem szétnézni. A maradék időben pedig fürödni egyet a Balatonban. Mert időnként kell egy kis áramszünet ...

Szólj hozzá!
2017. július 20. 15:06 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 5. szakasz (Badacsonytördemic - Tapolca)

2017. július 20 (csütörtök) 12:26 (UTC+1) - Domoszló

Miközben vártam a badacsonytördemici vasútállomáson, hogy a telefonom töltődjön, sorra érkeztek be a vonatok. Tapolca felől is, de Budapestről is szállingóztak a túrázók. Volt aki több napra is tervezett, a hátizsák méretéből ítélve. Magam is neki indultam, végig a műút mentén, Szigliget irányába. 

img_1817_540x405.jpg

Szigligetre beérve, kis kitérőt tettem a 12-ik században épült Avasi-templomromhoz. Időnként kénytelen vagyok egy-egy kitérőt tenni, mivel sok látnivaló nem közvetlenül a Kék mellett található. Rövid pihenő után folytattam a vár felé. Útközben az egyik Kéktúrát bemutató tábla, a Kék egyik halhatatlanjáról, Rockenbauer Pálról közölt pár adatot. A Másfélmillió lépés Magyarországon című dokumentumfilm sorozat, mely a Kéktúrát mutatta be, közismerté tette a természetjáró televíziós szerkesztőt. A nagyvilágban is sokfelé járt. Megfordult Indiában, Nepálban, az Antarktiszon, Amerikában, de még Óceániában is.

img_1828_540x405.jpg

Útközben csodaszépen felújított, nádtetős házakat fedeztem fel. Gyönyörűek voltak egytől egyig. A helyi háborús emlékműnél magam is megálltam, tisztelegve az elesett katonák emléke előtt. Következett a pecsételőhely megkeresése, mely két helyen is található. Az egyik a vár alatti templom előtt, a másik a vár pénztára mellett. Az utóbbi mellett döntöttem, hiszen meg akartam nézni a várat.

img_1856_540x405_1.jpg

img_1839_540x405.jpg

A vár egy vulkanikus hegy kúpján emelkedik. Pannonhalmi bencés szerzetesek kezdték az építkezést, majd IV. Béla király folytatta, a tatárjárást követő időszakban. Később Török Bálint szerezte meg, és építtette át, bővítette ki. Része lett a végvár rendszernek a török időkben. Leghíresebb várkapitánya Magyar Bálint volt. Végzetét egy villámcsapás okozta, a lőszerraktár felrobbant. 1702-ben I. Lipót leromboltatta.

img_1840_540x213.jpg

A várban szépen bemutatásra került a 16-ik századi mindennapi élet. Megtalálható volt itt a lakórész, a konyha, a fegyverraktár, a várbörtön, s még egy kis kápolnát is berendeztek. Utóbbiban magam is megpihentem egy kicsit.

img_1841_540x405_1.jpg

img_1843_540x405_2.jpg

Egyébként nagyon sokan voltak a vár területén. Olyan volt az egész, mint egy nagy hangyaboly. Sok turista látogatja meg Szigliget várát, mely az egyik legszebb vár az országban. Nem beszélve a csodálatos panorámáról, amely a várból észlelhető.

img_1851_540x405_1.jpg

img_1854_540x405_1.jpg

img_1846_540x254.jpg

Lefele menet rengeteg autó sorakozott a vár alatti parkolóban. Sok volt azonban a kerékpáros is. Magam is a kerékpárúton folytattam, hisz az utam ott vezetett, végig a 71-es út mentén. A távolban látszódott a Szent György-hegy, ahova magam is tartottam. Az út mentén lévő almafa gondoskodott a napi gyümölcs adagomról.

img_1865_540x405.jpg

img_1861_540x405.jpg

A főútról hamarosan letértem, s a hegy felé vettem az irányt. A túraútvonal Hegymagas szőlői között vezetett, érintve egy-egy puccosabb pincészetet. Jó pár nagy nevet véltem felfedezni a környékbeli pincéket hirdető táblákon. 

img_1870_540x405.jpg

Beérve Hegymagas részét képező településrészre, a Lengyel kápolnánál lepakoltam a hátizsákom egy időre. Miután az ott tartózkodó kisebb csapat továbbment, nekikezdtem a késői ebédemnek. Evés után mint tudjuk, jól esik a pihenés, így hát végigdőltem a pázsiton.

img_2062_540x404.jpg

Pihenésem egy arra járó túratárs, Thair örökítette meg. Mellém telepedett, majd elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy mindketten túl vagyunk már a Camino-n. Sőt, Thair Grazból, a lakóhelyéről indult. Azon kívül pedig Ománba stoppolt el, szintén Grazból. Jelenleg pedig a Kéktúrát csinálja ugyancsak Grazból, lévén, hogy a Kéktúra Európa túrahálózatának szerves részét képezi.

img_2067_540x405.jpg

img_1974_540x270.jpg

Thair három bakancsot használt el, mire elérkezett Ománba. Korábban építészmérnökként dolgozott, ám egy idő után másra vágyott. Ő is ott hagyta a munkáját, és elkezdte a gyaloglást. Mivel öt nyelven beszél, tolmácsolni szokott, valamint írni. A magyarországi Kéket egészen Szegedig tervezte. Magam egy kis ajándékkal járultam hozzá, s rátűztem a táskájára az Édesanyám által varrt Kék szalagot. Több Kéktúrázó ismerősöm kapott belőle, s most Thair is büszkén viseli.

img_2071_540x404.jpg

Elbúcsúzva Thairtól, folytattam az utam. A közeli Oroszlánfejű kútnál megtöltöttem friss vízzel a kulacsokat, majd következtek a szokásossá vált pincék, présházak, szőlők. Egy kis táblára lettem figyelmes, mely hirdette a felfrissülés lehetőségét. Egy kis házikó volt, amelyet a tulajdonos a kerttel együtt hangulatos kis hellyé alakított. Mint ahogyan maga is mondta, a panorámával már elkészült. Rendeltem egy pohár rozét, majd gyönyörködtem a kilátásban. Időközben csatlakozott egy újabb kéktúrázó, aki Tapolca felől járta az utat. Pár dolgot mondtunk egymásnak, az előttünk álló szakaszokról.

img_1882_540x405_1.jpg

Egyébként a tulajdonos a közeljövőben egy teljesen új vendéglátó helyiséget tervez építeni. Kívánom, hogy az új épületben is ugyanilyen lelkesedéssel, vendégszeretettel tevékenykedjen, mint ahogyan jelenleg teszi. Ti pedig olvasók, ha a badacsonyi Szent György-hegyen jártok, feltétlen keressétek a Mennyország Kerthelyiséget. 

img_1889_405x540.jpg

Következett a híres bazaltorgona. A környék hegyen sok található belőlük. Hajdan a forró láva, a gyors kihűlés hatására szétvált sokszögletű oszlopokra. Ezeket az időjárás tovább formálta, s napjainkra kialakították a helyenként 30-40 méter bazaltoszlopokat, melyek orgonasípszerűen sorakoznak egymás mellett.

img_1893_405x540.jpg

A bazaltorgonák után tartottam egy "instant levesnyi" pihenőidőt. Bő másfél órám volt a napi végcélomhoz, Tapolcáig. Úgy voltam vele, hogy keresek éjszakára egy panziót. A hegyről lejőve, Tapolcáig végig a műút szélén vezetett a Kék jelzés. A város határánál tisztelegtem egyet barátom, Ecet tiszteletére, aki annak idején itt töltötte a sorkatonai szolgálatát. Szokták mondani, hogy sapka nélkül nem tisztelgünk, de hát volt rajtam kendő. Fejfedőként pedig elfogadható.

img_1900_540x405.jpg

Szóval beérve Tapolcára, először szétnéztem a város központjában. Felfrissültem a köztéri csapnál, egy kicsit megpihentem a közkedvelt Malom-tónál. Eközben wifi jelre vadásztam, hogy szétnézhessek az interneten szállás ügyben. A böngészésnek nem lett eredménye, ugyanis csak drága szállásokra akadtam. A barátibb árral rendelkező szállások már foglaltak voltak. 

img_1902_540x405.jpg

img_1905_540x405.jpg

Nos tehát úgy döntöttem, hogy tovább állok. Először azonban be kellett ugranom egy pecsétre a vasútállomásra, ahol következett a szokásos telefontöltés, korsó sör páros. Úgy voltam vele, hogy a napi jutalomsör adagomat idő előtt iszom meg. Nem voltam ugyanis biztos benne, hogy találok-e még nyitva valamit Lesenceistvándon. Tapolcán egyébként kellemes meglepetés ért, amikor egy rég nem látott köszöntési formába botlottam.

img_1909_540x405.jpg

Egy borozó döntött úgy, hogy a costa rica-i üdvözlést használja cégérnek. Annak idején Marvintől, a costa rica-i vendéglátómtól megtudtam, hogy ők ezt a kifejezést sok mindenre használják, nem csak üdvözlésre. Többek között arra is, hogy: fel a fejjel! Szóval én is azt mondtam magamnak, hogy pura vida! Meg lesz az éjszakai szállás helyem! S megindultam Lesenceistvánd felé ...

Szólj hozzá!
2017. július 19. 22:37 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 6. szakasz (Balatonhenye - Badacsonytördemic)

2017. július 19. (szerda) 17:13 (UTC+1) - Domoszló

Szóval egy eladó pince mögött húztam fel a sátrat. Egyébként pont a Kék mellett voltam. A nyugalmam viszont senki nem zavarta meg. Igaz, gondosan meg szoktam választani a "szálláshelyem", ritkán vagyok a célkeresztben. A szokásos kávé, reggeli keksz után hátamra vettem a zsákom, s megindultam Szentbékkála felé. Ezek a Balaton-felvidéki települések az úgynevezett Káli-medencében vannak. Itt szokták megrendezni a Művészetek Völgye nevű rendezvényt is. Sokan vásároltak itt birtokot, területet az országból, de még Európa más országaiból is.

img_1662_540x405_1.jpg

A présházra visszatérve, annak idején gondolkoztam egy ilyen présházon is, még a 2000-es évek elején. Több présházat újítottak fel, és tették lakhatóvá. Sok szép példányt láttam jómagam is. Szóval úgy éreztem, hogy egy kicsit nosztalgiázok. Egyébként a Kéktúra talán egyik legszebb szakaszára érkeztem. Jellegzetes táj ez az elszórt présházakkal, pincékkel, közöttük szőlőbirtokok, erdők, mezők. 

img_1663_540x405_1.jpg

Utam ismét az erdőn keresztül folytatódott. A szokásos hangjelzéseket időnként leadtam a vándorbotommal. Egy rövid ideig tartott az erdős rész, utána füves fennsík következett. Itt a fennsíkon több hegyi tó található. Vizük tipikus lápi víz, növényzete magasságos mocsári növényzet, élővilága gazdag.

img_1666_540x405.jpg

A fennsík végén magasodott az Eötvös Károly kilátó, mely már újra az erdőben volt. A kilátó lábánál egy népesebb csapat táborozott, ahogy láttam egy egyetemi diákcsoport volt. Ismét csodálatos panoráma tárult elém a kilátó tetejéről. A Balaton pedig egyre közelebb került.

img_1673_540x191.jpg

Egy pár korty víz után aláereszkedtem, következett a Szentbékkáláig tartó szakasz. A faluig még sokat kellett gyalogolni, hisz itt is először a szőlőbirtokok következtek. Rögtön egy ház fogadott, melynek bejáratánál találó üzenetek fogadták az arra járó vándort, többek között Őszentsége a XIV. Dalai Láma sorai.

img_1677_415x540.jpg

A pincék között több forrás is található, az egyik mellett magam is megálltam, s megtöltöttem friss forrásvízzel a kulacsokat. Ugye tudjuk, hogy aranyszabály friss vizet vételezni minden egyes új kútnál, forrásnál.

img_1680_540x405.jpg

img_1685_523x540.jpg

Mint ahogyan a fenti tábla is jelezte, közelinek tűnt már a 6-ik szakasz vége. De jól mondom, csak tűnt. Figyelembe véve az előttem álló hegyes-völgyes tájat, nagyon is távoli volt. Szentbékkálára beérve ismét telefontöltés kísérte a pecsételést. Ezúttal egy kávét kértem erre az időre. Hála Istennek mindenhol készségesen segítenek, sehol nem került elutasításra a kérelmem. Maga a községen látszik, hogy a turizmusból él. Szépen felújított házak, mindenütt vendégfogadók. Még egy-egy poénos táblát is fel lehetett fedezni.

img_1687_540x405.jpg

img_1693_540x405.jpg

img_1689_398x540.jpg

A falut egy rövid időre elhagytam, rögtön a templom mellett balra, majd megint vissza tért a turista út a faluba. A kitérő oka a velétei palotarom volt. Továbbmenve érdekes dolgot láttam. A helyi önkormányzat egy zárható hulladékgyűjtő szigetet biztosít azoknak a lakóingatlan tulajdonosoknak, akik nem állandó lakosok. Így ők is tudják gyűjteni a szemetet, nem kerül rossz helyre. Így kell ezt csinálni!

img_1698_540x405.jpg

A falu határában fekszik a híres kőtenger. Valaha intenzív vulkáni működés volt a környéken, s a kovasavak, hévizek összecementálták a laza homoküledékeket. Ezeket a csapadék, a szél, s az erózió tovább formázta, létrehozva a változatos nagyságú, és formájú köveket. Egyébként ottlétemkor sokan látogatták a helyet.

img_1700_540x405.jpg

Elhagyva a lakott területet, az utolsó szőlősorok mellett haladtam el. Szépen látszódott, hogy bizony sok szőlőt ültetnek manapság is. Ez mindenesetre jó dolog. Bízom benne, hogy a jövőben is így marad. A szőlők után újra az erdő következett, bár ezúttal nem kellett letérnem az útról.

img_1702_540x405.jpg

img_1704_540x405.jpg

Nézve a térképvázlatom, és nézve a tájat, olyan érzésem volt, hogy valami nincs rendben. Olyannak tűnt, mintha többet jöttem volna a jelzett távolságnál. Egy tanya mellett mentem el, ahol a tehenek egykedvűen figyelték a tovahaladó vándort. Elhaladván mellettük, tartottam egy röpke szünetet, egy müzli szeletnyit.

img_1705_540x405.jpg

Egy újabb erdős rész következett, majd egy kisebb emelkedő után már lefele vezetett az utam. Nem igazán voltam képben, hogy merre is vagyok, csak azt tudtam, hogy hamarosan fel kell másznom Csobánc várához. Előtte kereszteztem egy műutat, majd házak, telkek mellett vezetett az utam a hegyig.

img_1711_540x405_1.jpg

Nem egy nagy hegy, csak 376 méter magas, azonban az elején elég nehézkesen haladtam az embermagasságú csalán, s egyéb növényzet miatt. El is kezdett cseperegni az eső, így elővettem egy könnyű, hosszú felsőt, s a hátizsákomra is esővédő került. 

img_1714_540x405_1.jpg

A terepviszonyok egy idő után jobbak lettek, köves, sziklás ösvényen kaptattam felfelé. Egy idő után a köveket betonból készült vasúti talpak váltották fel. A meredek emelkedőn magam is úgy fújtattam, mint egy gőzmozdony.

img_1719_540x405_1.jpg

Sokan jöttek velem szemben, akik már végeztek a vár látogatásával. A betontalpak után füves területen keresztül értem fel a hegy tetejére, ahonnan újfent gyönyörű kilátás nyílt a környékre.

img_1727_540x120.jpg

Csobánc várát 1272 előtt építhették, melyet később Kinizsi erődítménnyé alakított. Ennek meg is lett az eredménye, hisz a török több sikertelen ostrom után sem tudta elfoglalni. A vár a Rákóczi-szabadságharc korában újra előtérbe került. Több ostroma is volt a várnak, melyet végül 1709-ben a császáriak felrobbantottak.

img_1725_540x405.jpg

img_1726_540x405.jpg

img_1730_540x405.jpg

A várfalak között magam is megpihentem kicsit, hisz alig tudtam szabadulni a látványtól. Órákig tudtam volna nézni az előttem elterülő tájat. No de ideje volt tovább állnom, mert még sok volt előttem. Pár percig keresgéltem a jelet, mire megtaláltam, hogy merre is vezet lefelé az út. Ezúttal keskenyebb, meredekebb ösvényen jutottam le. Mögöttem egy házaspár volt, akik szintén a Kéket járták. A hegyről leérve újabb szőlő területek következtek, majd egy főút keresztezte utamat. Egy leágazás után már Káptalantóti, azaz a következő pecsételőhelyem előtt voltam.

img_1738_540x405.jpg

img_1746_405x540.jpg

Káptalantótira beérve, első utam a pecsételőhelyre vezetett, ahol magam is megpihentem. Telefon töltőre került, én meg a jól megérdemelt napi korsó söröm elé. Ezúttal előbbre hoztam a jutalmam, azaz a korsó sört, mivel az éjszakát a Kisfaludy-kilátónál terveztem tölteni. Ott pedig sörhöz nem juthattam volna. Gondolkoztam, hogy csak meg kellene kóstolnom a bort is, hisz az egyik híres borvidéken jártam.

img_1751_540x405.jpg

Elhagyva a falut, elém került a napi végcélom, a Badacsony. Ilyenkor mindig belegondolok, hogy oda még fel kell jutnom. Időben már jócskán késő délután volt, s még volt pár kilométer előttem. Újabb hétvégi házak, présházak, szőlők következtek. Egyik helyen egy nem mindennapi növényt fedeztem fel. Kicsit bezöldült a Kék.

img_1752_540x405_1.jpg

Köbölkútra elérve egy kerekes kutat fedeztem fel, gondoltam felhúzok egy vödör hideg vizet. Épp hozzá kezdtem a vödör leengedéséhez, amikor egy helybéli jelent meg. Rövid beszélgetés kezdődött a helyről, a vidékről, a kútvízről, no meg nem utolsósorban a finom borokról. Közben felhúztam a vödör vizet, s mire megmerítettem a beszélgetőtársam már meg is jelent egy pohár fehérborral.

img_1754_540x405.jpg

Imre bának köszönhetően, egy jó pincehideg rizlinget kóstolhattam meg. Nemrég még meg akartam kóstolni a helyi bort, s tessék, sikerült. A második pohárral már nem kockáztattam, hisz még várt rám egy-két kilométer. Imrétől - ragaszkodott a tegeződéshez - elköszöntem, majd megindultam a Kisfaludy-kilátó felé.

img_1763_540x405.jpg

Még mielőtt felértem volna, meg kellett másznom a hosszúnak tűnő lépcsőt, azaz be kellett lépnem a Kőkapun. Itt is több túrázó jött velem szembe, akik között többen németek voltak. Sokan látogatnak manapság is a Balaton vidékére Németországból. Felérve a lépcsőkön, pár lépés, s meg is érkeztem a kilátóhoz.

img_1776_405x540.jpg

img_1775_540x405.jpg

A mai kilátó elődjét a '60-as években építették. Az építmény az idők során jelentősen megromlott, így 2011-ben egy teljesen új tornyot építettek a 437,4 méter magas csúcsra. Maga a kilátó modern stílusban, fémből és fából épült. A tetejéről ezúttal panorámafotót nem készítettem, mivel a kilátó faszerkezete több ponton belelógott a képbe.

img_1768_540x405_1.jpg

A sátrat a kilátó lábánál lévő pihenőhelyen állítottam fel, s a vacsorát követően már álomra is szenderültem. Az éjszakám ezúttal is nyugodt volt. Ezúttal nem siettem a reggeli indulással. Rövid napot terveztem magamnak. Nyolc óra is elmúlt, amikor elindultam. Végig a Badacsony szélén vezetett az út, érintve egy-egy kilátópontot. Ilyen kilátópont volt a Ranolder kereszt is, ahonnan újabb panoráma tárult elém. 

img_1778_519x540.jpg

img_1788_540x405_1.jpg

img_1791_540x170.jpg

Lassan lassan a 6-ik szakasz végéhez értem, következett a Bujdosók lépcsője. Egy hosszú és meredek bazalt lépcső vezet lefele a hegyről, melynek pihenőhelyei a Rákóczi szabadságharc időszakának híres személyeiről van elnevezve.

img_1798_540x405.jpg

img_1807_540x405.jpg

Lejutva a hegyről, Badacsonytomaj vasútállomása felé vettem az irányt. Itt volt a bélyegző. Sikerült találnom konnektort is, így amíg töltődött a telefonom, magam is töltődtem a peronon. Tartottam egy kis szünetet, mielőtt folytattam volna Szigliget felé az utam.

img_1816_540x405.jpg

Szólj hozzá!
2017. július 19. 13:34 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 6. szakasz (Nagyvázsony - Balatonhenye)

2017. július 19. (szerda) 11:00 (UTC+1) - Domoszló

A falu elején rögtön jobbra vezet a Kék jelzés, és egyenesen a vár irányába tart. Magam sem mentem volna másfelé. Nagyon kíváncsi voltam arra a toronyra, amelyről már gyerekkoromban tanultam. Jó dolog eljutni azokra a helyekre, amikről tanult, vagy olvasott az ember. Már a megérkezés előtt csodaszép látvány tárult elém.

img_1588_540x292.jpg

Megérkezésemkor éppen nagy készülődés folyt a vár előtti területen. Éppen a népszerű műsor, a Hazajáró közönség találkozóra készülődtek. Egész napos rendezvénynek hirdették, emelt összegű belépőjeggyel. Pecsételtem egyet, majd sikerült még a nyitás előtt kialkudnom egy "hagyományos" árú jegyben, mivel csak a várra voltam kíváncsi. Gyorsan meg is kaptam a karszalagot, és bementem, mielőtt a marcona biztonsági őrök gyülekeztek volna.

okt_6-3.jpg

Kinizsi Pál a birtokot Mátyástól kapta 1472-ben. A friss birtokos azonnal neki is látott a vár építésének. A település virágzásnak indult. A vár központi része az úgynevezett lakótorony volt. Már a várba történő belépéskor egy korabeli mesterség fogadott. A rendezvényre ugyanis egy fegyverkovácsot is hívattak, aki már szorgalmasan ütötte a vasat.

okt_6-4.jpg

Kezdtem a látogatást a lakótoronnyal. A földszinten az úgynevezett várbörtön állt, ahol rabláncon, s különböző fakalodákban tartották az ellenséget. A falakon a korabeli kínzó, vallató eszközök, módszerek voltak felsorolva, mind magyar, mind török részről.

okt_6-5.jpg

A fogda fölött került kialakításra az őrszoba, ahol egy kerek, ráccsal lefedett nyíláson szemmel is tarthatták a fogvatartottat. Maga a torony szintjeire egy szűk csigalépcsőn tudtak feljutni.

okt_6-6.jpg

A következő szint egy lovagi terem volt, ahol a korabeli fegyverzet, bútorok, s címerek voltak elhelyezve. Természetesen ezek mind korhű utánzatok voltak. Az eredeti példányok nem itt találhatóak. 

okt_6-7.jpg

Egy szinttel feljebb Kinizsi feleségének, Magyar Benignának a berendezett szobája volt. Benigna, Mátyás hadvezérének, Magyar Balázsnak a lánya volt. Roppant birtokok halmozódtak fel a kezében, az apja halála után. Kinizsi halála után még kétszer ment férjhez.

img_1602_540x405.jpg

A feljáró lépcső egyik beugrójában került kialakításra az úgynevezett "árnyékszék". Kényelem volt ez kérem, abban az időben.

okt_6-8.jpg

Legfölső szoba egy újabb nagyteremként funkcionált, mely többek között megjelenítette Kinizsi leghíresebb győzelmét. 1479 október 13-án  Kinizsi Pál, Báthory István erdélyi vajdával Kenyérmezőnél óriási győzelmet aratott a török sereg felett. Ezen a szinten található a vár korabeli makettja is.

okt_6-9.jpg

A vár kápolnájában került elhelyezésre az - eredetileg - őt tartalmazó szarkofág, melyet az általa alapított kolostorban helyeztek el. Ezt azonban feldúlták, sisakját, páncélingét, kétélű pallosát elvitték (később a Nemzeti Múzeumba kerültek). A kápolnában több történelmi alak mellszobra is kiállításra került, történelmünk nagyjai címmel. Megtalálható volt itt Nimródtól Attilán keresztül, az Árpád-házi királyokon, valamint az erdélyi fejedelmeken át, költőkkel, híres magyarokkal bezárólag. Számomra keveredett egy kicsit a képzelet a valósággal.

img_1629_540x405.jpg

A várlátogatás után következett még egy kis mobiltelefon töltés, majd tovább indultam. Első megállóm a már említett, Kinizsi által alapított Szent Mihály kolostorrom volt. Kinizsi a pálos szerzeteseket hívta meg. Alapításának az volt a célja, hogy a családi temetkezőhely itt legyen. Miután Veszprém a töröké lett, az elnéptelenedett kolostort felrobbantották, nehogy ez is török kézre kerüljön. A kolostor romjaival manapság nem sokat törődnek, habár védett műemlék.

img_1632_540x405.jpg

Továbbhaladva az erdei, mezei utakon, egy újabb rom következett. A hajdani Szent Ilona templomot, 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, mely romlásnak is indult. Nehéz idők lehettek akkoriban. Ez a vidék a XVI-ik század második felében elég viharos volt, köszönhetően a török benyomulásnak. Sok elhagyott, felrobbantott épület romja található mindenfele. Ilyen volt a soron következő is, a tálodi kolostorrom is. 

img_1637_540x405.jpg

Ez a kolostor volt Magyarország egyik legrégebbi pálos kolostora. A romoktól nem messze ered a Kinizsi-forrás. A magyarországi alapítású szerzetesrend 1480 tájékán elhagyta a kolostort, helyükre a ferencesek érkeztek. Falait 1552-ben szintén felrobbantották, hogy ne kerüljön török kézre. Azóta az enyészet útjára lépett.

img_1644_540x405.jpg

A Kinizsi-forrásnál kialakított pihenőhelyen ebédeltem egyet, s közben megismerkedtem egy közeli gyerektábor főszervezőivel. Jó másfél órányira volt a következő pecsételőhelyem, a csicsói kulcsosház. Az út itt kövezett úton vezetett, majdnem egészen Balatonhenyéig. A falu előtt találkoztam egy juhpásztorral, aki népes nyáját terelgette. Egy kutyája segítette ebben, aki számomra egy beazonosítatlan fajtájú volt. A dolgát viszont kifogástalanul végezte.

img_1647_540x405_1.jpg

Balatonhenyére beérkezve úgy éreztem, hogy én az napi távomat odáig tettem meg. Megkerestem a pecsételőhelyet, mely a változatosság kedvéért egy kocsmában volt. Egyébként jó ötlet volt egy-egy kocsma helyszínt választani a pecsételőhelynek. A túrázó jön, pecsétel, majd nagy valószínűséggel fogyaszt is. Mint ahogyan jómagam is tettem. Elfogyasztottam egy jó hideg korsó sört, a csapolt fajtából. Miközben kortyolgattam, a telefonom is töltődött. A falu lakossága a közeli falunapra készülődött, s kiosztásra kerültek az ingyenes fagyi-jegyek. Bár a kocsma jelen lévő vendégei jobban örültek volna ingyen sör jegynek.

img_1653_540x405.jpg

A fenti kép a kocsmában lévő falon került lencsevégre. Tetszenek ezek a vidéki kocsmák, a kis világukkal, üzenetükkel. Tetszenek, mert nem mesterkéltek, nem jól fizetett dizájnerek rendezik be őket, hanem csak úgy, egyszerűen életszerűek. Mindenhogyan feltöltődvén tehát nekiindultam, hogy keressek magamnak egy alkalmas helyet az éjszakára. A falubeliek a közösségi ház udvarát ajánlották, ám én nem vágytam a faluközpontra. Balatonhenyéről kivezető úton, a pincesoron találtam egy eladó pincét, s annak a háta mögött lesátoroztam. 

img_1658_540x405.jpg

Szólj hozzá!
2017. július 19. 10:44 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 7. szakasz (Városlőd - Nagyvázsony)

2017. július 18. (kedd) 19:46 (UTC+1) - Domoszló

Mint legutóbb említettem, meg kellett szakítanom a Kéktúrát, ezért vissza kellett térnem Városlődre. Amikor ennyire messzi hagyja abba az ember egy-egy túra szakaszt, akkor nehézkes már az oda-vissza út. Elmegy egy fél nap, mire odaérkezek a helyszínre. Na de ne menjünk ennyire előre. Jeleztem, hogy a tavasszal beszerzett táska nem az igazi. De mivel a megszokott hátizsákom csak 36 literes, s nem is nagyon lehet rákötni sátrat, matracot, így kénytelen vagyok az újabbat használni. S akkor jöjjön hát egy kis kulisszatitok, a felszerelést illetően:

img_1540_540x405_1.jpg

A képről lemaradt a sátor, valamint a polifoam matrac. Magát a teljes felszerelést nem mértem le, nem akartam megijedni. Egyébként semmi extra. Kicsivel több, mint a Camino felszerelés, de azért nem vészes. Ide ugyanis ételt is viszek. Ezen kívül a 4-5 napra való váltás ruházat - ezekből az alsó, zokni, póló naponta - , a tisztálkodó felszerelés, az evéshez szükséges felszerelés, valamint az egyéb  felszerelés.

img_1542_405x540.jpg

Szóval busszal megindultam Városlőd irányába. A szokásos budapesti átszállást követően Veszprém következett, ahol egy bő fél óra múlva már jött is a Városlődre menő busz. Miután leszálltam a buszról, betértem egy kávéra a faluközpontban lévő kocsmába. Fiatal tulajdonosával már a múltkori alkalommal is jót beszélgettem. Ezt követően irány a vasútállomás, a már jól ismert közkúttal, ahol megtöltöttem a vizes palackokat. A kalandpark mellett haladtam el, amikor felettem a magasban épp egy vendég száguldott el a drótkötélre függesztve. Úrkútig semmi különös nem volt, csak a jól megszokott embermagasságú csalán, de szerencsére ezúttal a széles kövesút szélein.

img_1545_540x405.jpg

A finom vizű forrásáról elnevezett község egyik nevezetességét, egy kis figyelmetlenség miatt kihagytam, ugyanis egy utcával hamarabb tértem le a faluba. Kimaradt tehát az úrkúti őskarszt megtekintése. A pecsételőhelyről már nem fordultam vissza, annál is inkább, mert a telefonom rátettem a töltőre. Minden pecsételőhelyen, ami egy kocsma területén van, töltöm a telefonom is. Bár repülő üzemmódra állítom a túrázás során, de azért a készített képek miatt merül.

img_1549_540x405.jpg

Ezen a szakaszon együtt vezetett a Kéktúra, valamint a magyarországi Szent Jakab zarándokútvonal. Sokat gondolkozok erről az itthoni zarándokútról. Egy távolabbi tervemben egész biztos benne lesz. De addig rengeteg terv vár megvalósításra. Legelőször is ez a Kék. Következett a Kab-hegy, a rajta lévő televízió-, és rádió adótoronnyal. Az 599 méter magasságú hegyre kövezett, aszfaltozott út vezetett fel. A hajdani erdészlakot az egyik leggazdagabb ember vásárolta meg, ám sajnos nem épp úgy újította fel, ahogy kellett volna. Az erdészlakkal szemben lévő szerény viskó oldalán pecsételtem, majd megindultam a két toronyhoz.

img_1560_540x405.jpg

img_1561_540x405.jpg

img_1563_540x405.jpg

A napi túrázásom végét ide terveztem, a tornyok melletti kilátó lábához. Természetesen kiről is nevezhették el a kilátót, ha nem a környék régmúlt hadvezéréről, Kinizsi Pálról. Szépen felújított, megépített kilátó, kis pihenőhellyel. Ugyanez viszont nem mondható el a rádió adó telephelyéről.

img_1566_540x405_1.jpg

Gyönyörű kilátás nyílt a kilátó tetejéről a Balaton-felvidékre, s magára a Balatonra. Egészen a túlpartig el lehetett látni. Láttam magam előtt az előttem álló napokra tervezett túra útvonalát. Hát volt mit talpalnom rendesen, nem is szólva a hegyekről. Sajnos ismét bebizonyosodott, hogy a panoráma kép sem tudja vissza adni a látképet. Nem is beszélve egy mobiltelefonnal készült fényképről.

img_1564_540x158.jpg

Kezdett korogni a gyomrom, így nekiláttam egy kis vacsora készítésnek. Ezúttal egy kis kolbászos rántottának. Még anno vettem egy kisméretű serpenyőt, amelyet tökéletesnek gondoltam a túrázásra. Eddig nem került kipróbálásra, de most leteszteltem. Begyújtottam tehát a gázfőzőt, és már készült is a vacsorám.

img_1569_540x405.jpg

Vacsora után úgy döntöttem, hogy egy kicsit még nézelődöm a kilátó tetején, amikor váratlan vendégek érkeztek. Két úrkúti srác jött föl a kilátóhoz, akikkel egy jó órát beszélgettem. Pár dolgot megtudtam tőlük a térség múltjáról, jelenjéről. A beszélgetésnek egy közeledő vihar vetett véget, ők gyorsan kocsiba ültek, s hazafele vették az irányt. Jómagam pedig miután ellenőriztem a sátram rögzítését, gyorsan bele is bújtam. Tíz óra után meg is indult a vihar. Nem esett, ömlött. Lévén, hogy a sátram nem egy profi túra sátor, a falaitól igyekeztem a dolgaimat távol tartani. Bő egy órát zuhogott, de hála Istennek, nem áztam be. Az esőt követően - egészen reggelig - következett a szélvihar. Ráncigálta rendesen a sátrat a szél, de legalább reggelre megszáradt.

Reggel gyorsan összepakoltam, majd egy kávé és egy kis reggeli után meg is indultam Nagyvázsony irányába. Közel tíz kilométer várt rám, melynek nagy részét erdőn keresztül kellett megtennem. A tegnap esti látogatóim elmondása szerint, ezt a területet hajdanán Mátyás király vadaskertjének hívták. Gyakran járt ide vadászni. Magam is sok állat nyomát vettem észre, s egy-két őzet, szarvast, nyulat magam is láttam. 

img_1577_405x540.jpg

Nagyjából a táv felénél véget ért az erdő, s kezdődött a mező, kaszáló. Ilyenkor kicsit megnehezedik a jelkeresés, mivel ritkábban van egy-egy fa, vagy bokor, amire a jelet fel lehetne festeni. Nagy baj amúgy sem történhet, mivel toronyiránt halad az ember, ha egy falut kell elérjen. Távolról már látszódott is Nagyvázsony híres tornya.

img_1582_540x405_1.jpg

A mezei utakról áttértem a szilárd, aszfaltozott országútra, ahol már csak pár lépés választott el Nagyvázsonytól. Velem szemben, az úttest túloldalán egy "kollegina" gyalogolt, mindkét kezében túrabottal. Gyors üdvözlés egymásnak, majd mindketten haladtunk az irányunk felé. Jómagam vágytam már egy kis pihenőre, egy jó bögre hideg vízre, no meg megismerni Kinizsi Pál híres birtokát.

img_1586_540x405.jpg

Szólj hozzá!
2017. július 10. 22:05 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 8. szakasz (Bakonybél - Városlőd)

2017. július 09. (vasárnap) 21:07 (UTC+1) - Domoszló

Korán terveztem felkelni, mivel nem kijelölt kempingben éjszakáztam. Tudomásom szerint Magyarországon nincs tiltva a 24 órát meg nem haladó sátrazás. Ezért is szoktam bátran választani a sátrazást ebben az országban. Némelyik önkormányzat, vadásztársaság ki szokott adni helyi rendeleteket, melyek egy-egy területen megtiltja a rövid idejű sátorozást. Ilyen volt az a hely is Bakonybélen, ahol előző este felhúztam a sátram. Szóval egy kicsit csaltam, de már túl fáradt voltam más helyet keresni. Szerencsémre senki nem zavart meg az éjszaka. Egy gyors kávé után neki is indultam a Városlődig tartó, közel 21 kilométeres távnak. 

okt_8-10.jpg

Egy darabig Bakonybéllel párhuzamosan haladtam, a falu feletti hegy oldalában, főleg erdőn keresztül. Nem messze a falu határától, egy kis tisztáson kialakításra került egy mészégető gödör. Ezen a területen ugyanis a múlt század közepéig meszet égettek. 

okt_8-11.jpg

Ezúttal, a reggeli órákban nem találkoztam más túrázóval. Egy két autó közlekedett csak az erdei utakon. Minden adott volt tehát arra, hogy egy kicsit elmélyedjek a gondolataim között. Ha az ember ugyanis arra adja a fejét, hogy távol a világ zajától egy kicsit gyalogoljon, kiválóan lehet az út során gondolkodni. Jómagam is sok mindenen gondolkodok mostanában, melyik terv is legyen a befutó a sok közül. Rá kellett ugyanis jönnöm, hogy mindenképpen kellenek tervek, amiket meg tudok valósítani. Tervek nélkül nálam nem működnek a dolgok. Nem mondom, hogy nem jó dolog néha rögtönözni, de kell legyen egy fő csapás irány. Szóval a kilométerek során ment az agyalás. Annyira belefeledkeztem néha, hogy egy-egy jelzést elfelejtettem figyelemmel kísérni. Ilyenkor vissza kellett térnem oda, ahol utoljára láttam a jelet.

img_1536_540x405.jpg

Az eligazító táblák újabb meglepetést okoztak. Egymást követő, egymástól körülbelül másfél-két kilométer távolságra lévő táblákon egy-egy helyszín iránya változott. Egyszer jobbra mutatott a nyíl, egyszer balra. Több fórumon láttam már, hogy egy-egy tábla nem a valóságot tartalmazza. Szerintem itt is erről lehet szó.

img_1480_540x405.jpg

Nagyjából a napi távolságom felénél tartottam, amikor elértem Németbánya széléhez. A falu szélén lévő helységnév tábla  jelezte, hogy német ajkú a település. A török hódoltság végén ugyanis, német telepesek népesítették be a vidéket. A település mellett bauxitbánya található. A bányászat során itt kerültek elő az ország első dinoszaurusz testfosszíliái. Szóval a hajdani raptorok helyén, magam is lépdeltem a falu központja felé. 

img_1484_540x405.jpg

Először körbejártam a falu főterét, főutcáját. A lakosság száma száz fő körüli, így csendes kis települést ismerhettem meg. Sok régi ház volt itt is, sokat fel is újítottak, sokra pedig a felújítás várt. Nagyon megtetszett az egyik új építésű házacska. A régmúlt idők parasztháza volt újraálmodva, a mai kor igényeinek megfelelően. Szerintem ilyenhez hasonló ház típustervét kellene, egy országos méretű kezdeményezéssé tenni. Azaz olyan házat megtervezni, felépítésben állami támogatást nyújtani, amely a magyarságra jellemző lenne. Ez lenne szerintem igazán nemzeti ...

img_1483_540x405.jpg

A község központjába visszaérve, megtöltöttem hideg vízzel a kulacsokat, majd kerestem egy árnyékos pihenőhelyet. Itt falatoztam egyet, majd bő fél órát sziesztáztam. Minek is rohanni, nem igaz?! Németbányát elhagyva, kövezett úton vezetett az utam egészen egy erdei kulcsosházig, ahonnan az erdei ösvényen keresztül folytattam. Az aljnövényzet itt is időnként térdmagasság fölé ért. A Bodza-hegy melletti réthez érve, egy újabb kiépített pihenőhelyet találtam. Meg  is álltam, mivel épp itt volt az ideje egy jó bögre levesnek. Mialatt forrt a víz, váratlan látogatóm is érkezett az útkereszteződéshez.

img_1486_540x405.jpg

img_1493_540x405.jpg

Megpróbáltam észrevétlen maradni, ami sikerült is, ám egy arra járó nagyméretű erdészeti jármű elijesztette a tapsifülest. Az uzsonnám elfogyasztása után megindultam Városlőd irányába. Körülbelül 5 kilométer volt a település széléig. Addig azonban volt még mit gyalogolnom. A terep ezúttal erdei úttal kezdődött. Az út két oldalán óriási páfrányok, dús aljnövényzet.

img_1496_540x259.jpg

Felfedeztem a fák tövében egy régről ismert növényt. Jobban mondva egy régről ismertnek vét növényt. Még 2011-ben, a Déli-Kárpátokban tett túrázásom során láttam hasonlót, amelyet fogyasztottunk is, enyhítve az éhséget, szomjúságot. Bella, esetleg ki tudnád deríteni, hogy jól emlékszem-e?!

img_1495_540x405_2.jpg

Ezt követően a kövezett út véget ért, és a Kék egy kitaposott ösvényen keresztül vezetett. Az aljnövényzet - helyenként - ismét embermagasságú volt, és az ösvényre jó pár fa ki volt dőlve, és a kidőlt törzsek mellett új ösvényt tapostak. A sűrű aljnövényzet, valamint a kanyargó ösvények, ágak, között kissé nehezen találtam meg a helyes utat, ám végül sikerült. Innen egy kis emelkedő következett, majd elértem az erdő szélét. 

img_1497_540x405.jpg

Kiérve az erdőből, egy frissen kaszált réthez, domboldalhoz értem. Azonnal éreztem, hogy itt most nekem pihennem kell. Bakancs, zokni levételre került, majd a hátizsákomnak nekidőlve, hozzákezdtem egy újabb sziesztához. Az idő megengedte, mivel még csak délután négy óra volt. Az előttem lévő rét alján pedig már Városlőd feküdt.

img_1500_540x405.jpg

img_1502_540x405.jpg

img_1504_540x405.jpg

Felfrissülve indultam tovább a napi végcélom felé. A fű között rengeteg kamilla virágzott. A rét végén kiértem a műútra, majd a vasúti felüljáró, valamint a 8-as főút keresztezése következett. Egy érdekes táblát is felfedeztem, mely egy érdekes tematika köré szerveződő túrázásban segít. 

img_1509_540x405_1.jpg

img_1510_540x405.jpg

Városlőd táblája is két nyelvű volt, a német ajkúság itt is jelen volt. Szépen karbantartott házak, utcák mentén értem be a településre. A pecsételőhelyig azonban sokat kellett még talpalnom. Menet közben felfedezhettem Városlőd házainak stílusát, s a Szent Kristóf szobrát rejtő kis kápolnát.

img_1535_540x405.jpg

A falu központjában áll a katolikus templom, melynek kertjében áll a Mesterségek Fája, azaz a községben működő mesteremberek zászlóival. Hasonló alkotásokat lehet látni Németország számos pontján.

img_1515_540x405.jpg

Továbbhaladva a pecsételőhely, azaz a Városlőd - Kislőd vasútállomás irányába, újabb látnivaló következett. Egy fából faragott szoborcsoport állított emléket, a Városlőd német ajkú lakosainak 1948-as kitelepítéséről. "A svábokat kitelepítik, mint tavaly a zsidókat, marhacsorda módjára hajtják el őket, száz és százezer embert. A kollektív büntetés, mint nemzetközi gyakorlat, a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta magát. Tegnap a zsidók, ma a svábok, holnap a polgárság, aztán a laposfülűek." Márai Sándor szavai, sajnos mind a mai napig megállják a helyüket ...

img_1528_540x405.jpg

Kiérvén a faluból, más csak pár száz méter volt a vasútállomásig, ahol a pecsét volt. Az állomást épp felújították, mindenhol a festés, tatarozás nyomai látszottak. Pecsételés után úgy döntöttem, hogy a közeli Sobri Jóska élményparkot keresem fel, mivel ott kempingezni is lehet.

img_1520_540x373.jpg

Óriási területen alakították ki a turisztikai és rekreációs központot, ahol tényleg majdnem minden a rendelkezésre áll arra, hogy egy család jól érezze magát. Itt található az ország egyik leghosszabb drótkötélpályája. Szóval beléptem a kapun, s miután megváltottam sátorhelyemet, már kortyoltam is a jutalomsöröm. 

img_1518_540x405_1.jpg

img_1525_540x246.jpg

A korsó sör legurítás után következett a test, másmilyen lehűtése. Ugyanis miután lepakoltam, és felállítottam a sátram, megindultam, hogy a tóban csobbanhassak. Jól esett a fáradt testemnek a kellemes víz. Bő negyed óráig voltam a vízben, majd egy zuhannyal zártam a pancsolást. Vacsora után a sátor felé vettem az irányt. Hajnalra arra ébredtem, hogy esik az eső. Ránéztem a telefonom időjárás jelentésére, de ott esőt nem jelzett. 

img_1521_360x540.jpg

Reggel vizesen, nedvesen csomagoltam össze a sátram. Úgy voltam vele, hogy Domoszlóra visszaérve, kicsomagolom, s megszárítom. Összepakolás, felöltözés, majd visszaindulás következett a tegnapi úton a faluba, a buszmegállóhoz. Rövid távollétnek néztem elébe, hisz kedden már jövök is vissza. Ahogy a kalandpark által készített felirat is jelezte, jól éreztem magam, így ideje visszatérnem. Hisz a KÉK vissza vár ...

img_1527_540x210.jpg

Szólj hozzá!
2017. július 09. 15:35 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 8. szakasz (Kardos-rét - Bakonybél)

2017. július 09. (vasárnap) 12:39 (UTC+1) - Domoszló

Nyugodt éjszakám volt, bár a főút zaja időnként felébresztett. Reggel hét óra után ébredtem, majd a "gyors" kávémnak feltettem a vizet. Ilyenkor, ha kempingben szállok meg, nem használom a gázfőzőmet. Körülbelül egy óra, mire szépen, kényelmesen összepakolom a dolgaim, és megreggelizek. Nyolc óra után már el is indultam. Előtte, a Csalogány kemping tulajdonosával még egy kicsit elcsevegtem. Egy éttermet is üzemeltet, mely a kemping mellett van, ám oda már nem mentem be. Viszont bátor szívvel ajánlom mindenkinek, hogy akár az étterembe, akár a kempingbe térjenek be, mert nem fogja megbánni. Olyan szívélyes vendéglátásban, valamint fogadtatásban lesz ugyanis része, amelyre manapság kevés helyen van példa.

img_1413_540x405.jpg

Bő egy óra alatt visszaértem Zircre, majd a belváros felé vettem az irányt. Az út a híres Arborétum fala mellett vezetett végig, egészen a ciszterci monostorig. Az Arborétum 20 hektáros területén, mind az öt kontinensről megtalálható fa-, illetve cserjefaj. Legelőször a ciszterciek kezdték kialakítani a híres kertet. Maga a ciszterci apátságot III. Béla király alapította 1182-ben. Mára a városközpontban lévő ciszterci monostor épületegyüttesében megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeum, a Reguly Antal műemlékkönyvtár is. Az apátsági templomban sajnos nem tudtam bemenni, az ajtaja ugyanis zárva volt. Mintha úgy tudtam volna, hogy Isten háza mindenki előtt nyitva áll ...

img_1416_405x540.jpg

A főtéren szét néztem egy kicsit, majd betértem egy pékségbe elkölteni az első reggelimet. Mint anno a Camino-n. Első megálló, amit a tábla jelzett, az Borzavár volt. A városközpontból kifele találtam egy érdekes házat, amelynek tulajdonosa nagy rádió gyűjtő lehet, mivel pár darabot a gyűjteményéből közszemlére is tett.

img_1419_540x405.jpg

A település szélén egy kis szabadidőpark volt kialakítva, ahol a szokásos rönk asztalok, padok, szalonnasütő helyek mellett a régmúlt idők egyik főfoglalkozását is bemutatták. Bakonyban nagy hagyománya volt ugyanis a mészégetésnek, valamint a kő- és szénbányászatnak, így azokat is bemutatták egy-egy táblával, régi eszközökkel, korabeli mészégetővel. Miután körbenéztem, úgy döntöttem, tartok egy második reggelit. Jobb szeretek ott enni, ahol erre alkalmas hely is van. Jobb, mint az erdő kellős közepén egy farönkön.

img_1426_540x405.jpg

A falatozás után bevettem magam az erdőbe. Nem nagy távolságról volt szó. Időnként erdőirtások mellett, máskor összefüggő erdőben haladtam, s hamarosan fel is tűnt a távoli Borzavár. Ahogy közelítettem a faluhoz, egyből feltűnt, hogy sajátos vendégváró dekorációt választottak. Egy-egy óriási szalmabálát beöltöztettek különböző rajzfilm figurának. 

img_1431_540x405.jpg

img_1432_405x540.jpg

Érdekesek ezek a közelmúltban kitett tájékoztató táblák. A korábbi táblák csak azokat a helyszíneket jelölte, amik közvetlenül a Kék mellett voltak. Ezeken pedig még azok is rajta vannak, amelyek nem közvetlenül a túraútvonal mellett vannak. Itt is tartottam egy kis pihenőt, ezúttal a bakancsaimat is levettem. Időnként jót tesz a túrázó lábaknak a pihenés. A pihenőhelyem a templom bejárata előtt lévő fa tövében alakítottam ki. Itt volt a szokásos emlékmű is, mely a világháborúkban hősi halált falubeliekre emlékeztet. Elnézve a névsort, bizony volt hogy apa és fia is odaveszett. Odaveszett egy értelmetlen dolog miatt ...

img_1438_540x405.jpg

Borzavárt elhagyva egy ideig a tűző napon, az erdő szélen vezetett az út. Köves gépkocsiút volt, időnként egy-egy autó el is haladt mellettem. Bő egy óra alatt értem el Szépalma-pusztához, ahol egy szépen karbantartott tanyavilág fogadott. Egy kisebb szürkemarha csorda is legelészett az egyik bekerített helyen. Ezt követően egy rövid ideig a tanyavilág kaszált mezőin haladtam, majd következett az erdő.

img_1440_540x405.jpg

Az erdőben ezúttal sem találkoztam vaddisznócsordával, igaz, azóta már kicsit nagyobbak lettek a malacok. Viszont én is hangosabban közlekedek, jelezve, hogy időben elhúzhassák a csíkot, ha esetleg a közelembe vannak. Az útba eső egyik pihenőhelyen elővettem a gázfőzőmet, majd egy bögre instant levest készítettem. 

img_1442_540x405.jpg

Előttem volt még a Bakony legmagasabb pontja, a 709 méteres Kőris-hegy megmászása. A pihenő után neki is iramodtam, és a folyamatosan emelkedő terepen róttam a métereket. A talaj időnként sziklás, köves volt, így kellett figyeljek a bokámra. 

img_1443_540x405.jpg

Az erdő élővilágáról eddig még nem tettem említést. Gazdag élővilágról tanúskodott a Bakony. Az eddig meglátogatott tájegységek közül talán a leggazdagabbal. A madarakon kívül láttam pár nyulat, pockot, sőt még a "kedvenc" is feltűnt. 

img_1444_540x405.jpg

A csúcs előtt még vettem egy nagyobb levegőt, és nekiiramodtam. Éreztem már a hátizsákom súlyát. Az igazat megvallva, másfél nap után nem éreztem, hogy hosszú kapcsolatom lesz ezzel a hátizsákkal. Valahogy nem jött be. Úgy döntöttem, hogy ezt a nyarat még kihúzom vele, s majd túladok rajta.

img_1449_405x540.jpg

Felérve a Kőris-hegyre, újabb erőt vettem magamon, s a tériszonyomat visszaszorítva megkezdtem a kilátó lépcsőfokain a menetelésemet. Feljutva a harmadik szintjére, szép kilátásban volt részem. A távolban látszódott honnan jöttem, s merre tartok. Jó ilyenkor nyugtázni, hogy mekkora távolságot is megtett az ember.

img_1451_540x405.jpg

A kilátónál rajtam kívül többen is voltak, akik az én menetirányomban folytatták útjukat. Nyugodtabban indultam tehát tovább, hisz mások is zajt csaptak az erdőben, nemcsak én. Az egész erdő virág illatban úszott. Egy-egy rovar is meg-meglátogatta a virágszirmokat.

img_1455_540x405.jpg

img_1457_540x405.jpg

A napi végcélom Bakonybél volt. Már csak pár kilométert jeleztek a táblák, így bátrabban is fogyasztottam a vízkészletem. Még egy utolsó erdős rész, s már el is értem a falu határát. Először a vízcsapnál álltam meg, s miután kellőképpen felfrissültem, jöhetett a pecsételőhely felkeresése. A Kék útvonala a falu felső részét érinti csak, így ahhoz, hogy egy boltot, vagy kocsmát kapjak, be kellett mennem a falu központjába.

img_1462_540x405.jpg

Itt található az I. (Szent) István által alapított bencés monostor is. Az Árpád korban jelentős szellemi központ volt. A falu a Mária zarándokútvonalon fekszik, magam is több zarándokkal találkoztam a faluban. Menet közben kiderült, hogy a napelemes töltőm megadta magát, így be kellett térnem egy olyan helyre, ahol a merülő mobilomat fel tudjam tölteni. Természetesen a legalkalmasabb helyszín erre egy kocsma. Rendeltem is egy korsó sört, amíg töltődött a telefonom.

img_1464_540x405.jpg

Itt is voltak szépen karbantartott, felújított parasztházak. Este felé közeledett, így újra a pecsételőhely felé vettem az irányt, mivel úgy döntöttem ott fogom felállítani a sátramat. Ezúttal nem kempingben, hanem a falu szélén.

img_1466_540x405.jpg

A közelben lévő szállóhelyen, egy idősebb korú társaság mulatozott. Amíg vacsoráztam, ők is szépen fogyasztottak, s minél több mennyiségű palack ürült ki, annál jobb lett a hangulat. A mulatozás végét már nem vártam meg, mert elnyomott az álom.

Szólj hozzá!
2017. július 08. 23:20 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 9. szakasz (Jásd - Kardos-rét)

2017. július 08. (szombat) 20:04 (UTC+1) - Domoszló

Másfél hónapja annak, hogy utoljára túrabakancs volt a lábamon, így hát ideje volt újra nekivágni. Mint bizonyára emlékeztek, újból szabad lettem. A családi találkozót megelőző napon volt ugyanis az utolsó munkanapom. Az erdélyi szabadidőt megtoldottam egy kis kolozsi feltöltődéssel, ahol a "bakalak" felújítását folytattam. Visszatérve elővettem hát a tavasszal vásárolt hátizsákot, és nekiindultam a legutóbbi Kéktúra végpontjához, Jásdra. Utam ezentúl Domoszlón kezdtem, mivel időközben felszámoltam a csepeli albérletemet. A korai járattal mentem, majd Budapesten átszállás következett a Veszprém felé tartó járatra. A második átszállásom Várpalotán volt, ahol az átszállásra másfél óra állt rendelkezésemre. Kerestem hát egy pékséget, és reggeliztem egyet.

img_1384_486x487.jpg

Az indulás előtti napokban akadtam a fenti képre, mely a múlt század elején élő turista által betartandó, viselkedési normákat részletezte. A sajátos tízparancsolat, mind a mai napig megállja a helyét. Azért is osztottam itt meg, mivel magam is fontosnak tartom minden egyes pontját.

img_1390_540x405.jpg

Beérve Jásdra, a pecsételőhelyen kezdtem, majd a közkútnál feltöltöttem az ivóvíz készletem. Ezúttal három darab, egyenként fél literes ásványvizes műanyag palackot. Eddig is vittem magammal másfél liter vizet egy-egy nyári túrámon, ám most először azokat három kisebb részre osztottam el. Jásdot elhagyva kezdtem érezni, hogy forró napok elé fogok nézni. Úgy döntöttem, hogy ezúttal nem rohanok. Kicsit a Camino-hoz hasonlóan fogok menni. Ha úgy érzem meg kell állnom, meg fogok állni. Nem akartam úgy elindulni, hogy végigrohanjak az úton. Ezúttal nem. Igaz, hétfőre volt programom Gyöngyösre, így szombatig terveztem ezt a Kéket. Jásd szélén található az egyik legősibb híres magyarországi búcsújáró hely. A Szentkút barokk-rokokó stílusú kápolnája előtt kicsit magam is megpihentem.

img_1393_540x405.jpg

Szentkút után egy rövidebb szakaszon, kaszált réten keresztül vezetett. A nap már hevesen sütött, ám a hosszú túranadrágom magamon hagytam. Az erdőkben ugyanis gyakorta embermagasságú aljnövényzetben kell gyalogolnom. Második pihenőmet az úgynevezett Római-fürdőnél tartottam, ahol egy kicsit falatoztam is. A közelben található az egyik híres bakonyi betyár, Savanyú Jóska barlangja is. Egy nyári tábor mellett is elhaladtam, ahol épp rendezkedtek be a nemrég érkezhetett táborlakó fiatalok. Ekkor már erdős terepen haladtam, körültekintőn, emlékezve a legutóbbi vaddisznó esetre. 

img_1396_540x405.jpg

img_1395_540x405.jpg

Az egyik fordulóban ilyen matuzsálem korú fák mellett mentem el, melyek gyökerei nem mindennapi módon váltak láthatóvá az évek során. Ezúttal - annak ellenére, hogy hétköznap volt - sok túrázóval találkoztam. Volt aki családostul, volt aki egyedül, a lényeg, hogy gyakran látogatott Kék szakaszon voltam. Egy kerékpárossal is találkoztam, akivel együtt oltottuk szomjunkat a bakonynánai pecsételőhelyen. 

img_1397_405x540.jpg

Elhagyva a falut, rövid ideig műúton folytattam, majd újra erdős, ligetes rész következett. A közelmúlt esős napjainak a nyomai még látszódtak, mivel volt egy-egy pocsolyás rész. Az aljnövényzet pedig néhol újból embermagasságú lett. Félúton voltam Bakonynána és Nagyesztergár között, amikor egy újabb túrázóval találkoztam. Nem a Kéken jött, hanem csak a környéket járta, helybéli lévén. Ő mutatta meg a hajdani kihalt, elpusztult község, Veimpuszta maradék romjait. Többször tanúja voltam már a Kék során, hogy egy elhagyott épületet mennyire vissza tudja hódítani a természet.

img_1399_540x405.jpg

A Nagyesztergárig hátralévő távot már csak fél liternyi vízzel kezdtem meg. Úgy számoltam, hogy a meleg nyári napokon, körülbelül négy kilométer alatt fogyasztok el fél liternyi vizet. Mire beértem Nagyesztergárra, hozzáfogtam hát egy közkút kereséséhez. Fel is mentem a falu központjának számító templomhoz, ám nem találtam kutat. Visszafele vettem hát az irányt, elhaladva a szebb napokat is megélt Purgly-kastély mellett. Keresésem témáját ezúttal módosítottam, és ezúttal kocsma után néztem. 

img_1401_405x540.jpg

img_1402_540x405.jpg

Ezúttal szerencsésebb voltam, igaz a kocsma is a falu szélén volt, bár kurtának nem volt nevezhető. Úgy döntöttem a fogyó vízkészletem kiegészítem egy kis folyékony malátával. Egyben pihentem is egy fél órát, bepillantást nyerve a helybéli mindennapi eseményekbe. Napi utam végéhez közeledtem, a távolban már feltűntek a Zirci apátság templomának ikertornyai. 

img_1403_540x405.jpg

Úgy döntöttem, hogy nem Zircen fogok éjszakázni, hanem a tőle nem messze lévő Kardos-réten. Egy kempinget jelzett ugyanis az igazolófüzetem, ezért gondoltam utána járok. A zirci vasútállomáson előtte még pecsételtem egyet. Rendes volt a bakter, mert a pecsét már el volt zárva a váróterembe. Kezembe nyomta a váróterem kulcsát, és megindult az épp érkező vonat elé, fogadni azt. A pecsételés után még feltöltöttem a kiürült palackjaimat, majd megindultam Kardos-rét felé. Végig a 82-es főút mentén hamar beértem a kis faluba. A templom után meg is találtam a Csalogány kempinget, ahol gyorsan be is regisztráltam. Rajtam kívül csak egy német család tartózkodott a kemping területén.

img_1405_540x405.jpg

img_1406_540x405.jpg

Következett a sátor felállítása, a jó forró zuhany, no meg a szokásos vacsora. Kellőképpen el voltam fáradva, így hamar álomba is merültem.

Szólj hozzá!
2017. július 01. 14:31 - sandor80szabo

Vincze találkozó

2017. június 23. (szombat) 10:00 (UTC+2) - Magyarókereke

"Aki nem tudja, honnan jött, az nem tudhatja, hova megy, mert nem tudja hol van." Habsburg Ottó

Ezúttal egy újabb, nem utazással, vagy futással kapcsolatos bejegyzés következik, mely egy kicsit a múltamba enged betekintést. Többször említettem már, hogy erdélyi származású vagyok. Családom többsége, mind a mai napig ott is él. Felvetődött ötletként, hogy meg kellene rendeznünk a család, Vincze ág tagjainak a találkozóját. Többször össze szoktunk egy-egy családi rendezvényen gyűlni, ám időtlen idők óta nem fordult elő, hogy mindannyian, egyszerre jelen legyünk. Erre tettünk most kísérletet. Kiválasztottunk egy dátumot, mely nagyjából mindenkinek megfelelt, és hozzákezdtünk a szervezéshez.

img_1351_540x405.jpg

A találkozó helyszínéül Magyarókerekét választottuk, mely mintegy három kilométerre fekszik a Vincze család szülőhelyétől, Kalotaszentkirálytól. Csendes kis falu, mely közvetlenül a hegy alatt van. A Kalotaszeg legnyugatibb pontja. Utam gyalog kezdtem meg Kalotaszentkirálytól, ám egy rövid szakaszon - a közelben lévő pásztorkutyák miatt - autóval szakítottam meg. Szerettem volna gyalogosan megérkezni a rendezvény helyszínére. A találkozó a hajdani általános iskola területén került megrendezésre. Érkezésemkor már ott volt a család több tagja. Unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, szépen gyülekeztünk. Előkerültek a vendégváró falatok, s kortyok. Ahogy telt, múlt az idő, egyre többen, s többen lettünk. Fel is izzítottuk a szenet, s megkezdődött a grillezés. Jeles nap volt ez a nap, mivel a család e napon, két tagjának születésnapját is ünnepelte. 

19420462_1580648988646753_729616185780363897_n_540x405.jpg

Az ebéd, valamint a desszert elfogyasztása után magam is egy kis meglepetéssel készültem. Amióta az eszemet tudom, mindig is foglalkoztatott a családom története, eredete. Hála Istennek a családban nem csak én voltam ezzel így, mivel Vincze nagyanyám öccse, János bácsi is hasonlóan gondolkodott. Annak idején maga gyűjtötte össze a Vincze család őseit megörökítő születési-, valamint házassági anyakönyvi kivonatok másolatait. Azt gondoltam tehát, hogy erre a találkozón méltóképpen meg lehetne emlékezni az Őseinkről, egy családfa képében. Elgondolásomat azonban húztam, halasztottam, és már a találkozó előtti napoknál jártam, de egy aprócska ág sem volt megrajzolva. Tervem már-már feladtam, ám ekkor egyik kedves ismerősöm, Kinga a segítségemre sietett. Ketten készítettük el, a saját elgondolásunk alapján, a Vincze család történetét megörökítő, hét generációra kiterjedő családfáját.

19437234_778664665641764_4160029685382394742_n_540x405.jpg

Számomra külön öröm volt az a pillanat, amikor Kinga remegő kézzel írta be, a család legifjabb tagjának nevét. Unokatestvérem kisfia, Peti ugyanis a családfa rajzolása idején született, s a nevét mi írhattuk le az elsők között. Köszönöm még egyszer Kingának a segítségét.

19511224_10212989851601151_3820968071317812687_n_540x388.jpg

Időközben megérkeztek a család azon tagjai is, akik érkezését későbbre vártuk, így mondhatni teljes volt a Vincze család. Az ebéd után kellett egy kis testmozgás is, melyben a család apraja, nagyja is kivette a részét. Köszönhetően Mikinek, sajátos taktikával nyert a kötélhúzásban az egyik csapat, ám a szkanderben nagyjából kiegyenlített volt a küzdelem.

19430172_10212989851241142_4208151550930994275_n_540x365.jpg

A család legfiatalabb generációjának tagjai közül többen, egyébként most találkoztak először életükben. Ez az eddigi hiányosság azonban pillanatok alatt elillant, s a gyerekek a kezdetektől fogva úgy játszottak egymással, mintha naponta ezt tennék.

19420696_1580647568646895_6380008081366915812_n_540x405.jpg

Estére az udvaron felállított bográcsban elkészült a finom palócleves, melyet az egész család együtt fogyasztott el a hajdani tanterem falai között. A nap hátralévő részében felelevenedtek a család régmúlt dolgai, anekdotái. Jókat nevettünk egy-egy régi történeten. Mint ahogyan jókedvvel tanultuk Botitól a kalotaszegi lépéseket. Késő estig, folytatódott a jó hangulat, majd szépen lassan mindenki nyugovóra tért. Másnap a Család összegyűlt a szentkirályi temetőben, ahol közösen felkerestük a Vincze Család sírjait. Egy-egy virágkoszorúval, valamint mécsessel tisztelegtünk az Ő emlékük előtt.

img_1358_405x540.jpg

Véget ért tehát az első Vincze Család Gyökerei találkozó, melyen számomra nagyon jó érzés volt részt venni. Természetesen azonnal eldönti az ember, hogy ezentúl, időnként szeretne még több ilyen család találkozót. Időről-időre megrendezni, bízván abban, hogy egyre több és több új családtaggal bővül a Család. Elnézvén a Családról készült fényképet, nyugodtan mondhatom, hogy nincs okom a panaszra. Egy szép nagy Család vagyunk. Azt hiszem, az "odafönt" összegyűlt családtagok is büszkék lehetnek. Mert én az vagyok. 

img_1361_540x405.jpg

Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása