2015. július 30. (csütörtök) - Árkos - Nagyajta

A tegnap említett templomkerti pázsit megtette a hatását. Reggel frissen, kipihenten ébredtem. A reggeli után még egy rövid mosásra is jutott időm, ugyanis pár ruhámat ki kellett mosnom. A Camino óta három garnitúra pólóval, zoknival, alsónadrággal indulok útnak. Egyik rajtam, a másik szárad, a harmadik tartalék. Most viszont egy nappal csúszott a mosás, így a tartalék is használatra került. 

Elbúcsúztunk a lelkésztől és a családjától. Öröm volt látni a népes családját. Megköszöntük nekik a szíves fogadtatást. Napi célunk Nagyajta volt. A terepviszonyok a tegnapihoz hasonlóak voltak. Többnyire föld-, és köves úton keresztül mentünk, végig emelkedőn felfele. A tetőre felérve, tartottunk egy hosszabb pihenőt, lévén, hogy az aznapra tervezett távolság felét megtettük. Itt megtöltöttük friss forrásvízzel a kulacsunkat, ebédeltünk, és egy-egy terebélyesebb fa alatt pihentünk. Csodaszép az élet!

Egyébként ezen a tetőn kerül évente megrendezésre a környékbeli falvak unitárius találkozója, egy úgynevezett piknik formájában. Minden évben más község szervezi.

A hosszabb szünet után utunkat folytatva, legelőkön, erdőkön keresztül vándoroltunk. Középajtáig földúton, annak határában kövezett úton. Az időjárás végig meleg, napos volt. 

Középajtához közeledve az időjárás kezdett változni. Egyre több lett a felhő. Ez egyrészt jó volt, mivel a napot eltakarta, így a gyaloglás könnyebbé vált.

Az úton el haladt mellettünk egy szénásszekér, bár nem bivalyok húzták, hanem traktor. Gyerekkoromban még inkább a bivalyok általi szállítás volt elterjedve, mára azonban ez is változott. Jobb szerettem volna, ha nem.

Középajtára beérve egy bolt előtt tartottunk egy újabb pihenőt, ahol jómagam egy újabb fajta, Brassóban gyártott sörrel oltottam szomjamat. Ekkor már látszódott, hogy hamarosan esni fog.

Alkalmam volt gyönyörű kapukat fényképezni. Jellegzetes az itteni házak szerkezete, hogy teljesen egybe van építve a kapuval, gyakran a melléképülettel.

Nagyajtára, a szállásunk színhelyére már borús időben érkeztünk. Veszélybe került így a tervezett templomkertben alvás. Szintén a lelkészi lak kertjében, házában történt a vendégfogadás.

A vacsora után ismételten megkóstolhattuk a pánkót, hála az egyik zarándoktársunk családjának. Az este további részében a tábortűz körül énekeltünk.

Következett az unitárius templom meglátogatása. Sajnos a lelkész nem tartózkodott Nagyajtán, így utólag voltam kénytelen pár információhoz jutni. Az első templom építése a 13-14. századra tehető, melyet folyamatosan alakítottak. A szentélyt a 15. században lebontották. A templom faragott kőszószékét 1710-ben készítették, mely régiségét tekintve Erdély hatodik faragott szószéke.

A műemléktemplomot szabálytalan, négyszög alakú várfal övezi, melyet a 16. század második felében kezdtek el építeni. Az éjszakát az egyik bástyájában töltöttem. Kezdetben egy denevér társaságában, ám látva, hogy mennyien akarunk ott aludni, gyorsan kiment. 

Negyedik napunk végén ismételten megkaptuk a napi megtett utunk adatait. 26,4 kilométer volt. Tavaly többször léptük át a 30 kilométert, de idén valahogy ez elmaradt. Személy szerint magam örültem e változásnak, mivel a 25-30 kilométer közötti távolság jobban teljesíthető. Azért így is el tud fáradni az ember a nap végére.