2023. december 28. (csütörtök) 16:05 (UTC+1) - Üllő

Remélem lassan utolérem magam, s naprakész leszek. Jelen bejegyzés eseménye még augusztusban történt. Chilivel úgy döntöttünk, hogy a nyaralást követő hétvégék egyikén folytatjuk a kedvenceink gyűjtését. Azonban ezúttal kicsit megfűszereztük a miniszobor vadászatot. Több éve terveztük már, hogy kipróbáljuk a redjetet. Egyik volt kollégám vezeti a nagy sebességű motorcsónakot, mely a Duna budapesti szakaszán közlekedik. Célba vettük tehát a Kopaszi gátat, s az előzetes regisztrálásnak köszönhetően hamarosan már elő is készülhettünk a nem mindennapi élményünkhöz.

Láthatjátok, komoly biztonsági előírásai voltak a gyorsjáratú motorcsónaknak. Mindhárman kaptunk mentőmellényt, s a ruháinkat is átcseréltük. Picit várni kellett, mire az előttünk lévő csapat visszaérkezett. Mint megtudtuk, sajnos aznap volt munkatársam, Gábor nem dolgozott. Más hajóvezetővel érkezett vissza a redjet, de a segítője, a matrózt nagyon is ismertem.

Csabi volt az, akiről mint kiderült, szintén otthagyta a volt munkahelyünket. Picit beszélgettünk, majd jöhetett a beszállás. Rövid program ismertető után elindultunk hegymenetben, a Margit-híd irányába. A motorcsónak mintegy 440 lóerős vízijármű volt, ezáltal rendkívül gyorsan odaértünk. Menet közben a hajótestet oldalirányban ide-oda kormányozták, mi meg nem győztünk kapaszkodni. 

A képek a hajó orr részére rögzített vízálló kamera által készültek. Magunkkal semmilyen hordozható eszközt nem vihettünk, ugyanis a nagy sebesség miatt kiesett volna a hajóból. Tettünk még pár rövid kört, majd visszaindultunk a Kopaszi-gát térségébe. Menet közben ismét megközelítettünk egy-egy hajót, kikötőpontont.  Leérve a Rákóczi-híd alá, felemelte Csabi a kezét, s jöhetett a várva várt mutatvány.

Pár pillanatra megmerült a hajó, beleszáguldottunk a habokba. Fel voltunk rá készülve, de azért meglepett mindenkit. Olyan volt, mintha maga Poszeidon adott volna egy nagy maflást. Ebből az érzésből nem csak egy jutott. 

Csurom vizesen, de óriási élménnyel szálltunk partra, s adtuk át helyünket a következő bátor csapatnak. Csabinak megköszöntük a maradandó élményben nyújtott segítségét, s mehetett a hajszárítás, átöltözés. Köszönjük még egyszer Gábornak a lehetőséget! Mielőtt megkezdtük volna a miniszobrok felkutatását, még átsétáltunk a vízirendészeti rendőrőrs épületéhez, ahol egy kép erejéig megálltam nosztalgiázni.

A Kopaszi-gáttól villamossal mentünk a Népligetig, majd a hármas metróval a Kálvin-térig, ott átszállva a négyes metróra, a Keleti-pályaudvarig. Itt várt minket a következő Kolodko alkotás. 

A szobrocska neve "Előre a múltba". A közkedvelt kelet-európai trabantot dolgozta össze a Vissza a jövőbe című filmek autójával. Érdekessége, hogy a jármű ajtaját be lehetett csukni. Sajnos ottlétünk óta történt egy szomorú esemény, ugyanis a szobrot ismeretlenek lefeszítették és ellopták.

Innen busszal mentünk tovább a Hősök teréig. Nem messze volt ugyanis a soron következő gerillaszobor. Igazi rekkenőség volt, így megszaporáztuk lépteinket. Minél hamarabb kezünkben akartunk tartani egy pohár jéghideg szomjoltót. Pár perces keresgélés következett, a városligeti Vajdahunyad várban, de végül meg lett Drakula is. Valószínűleg azért kerülhetett oda a szobor, mert Drakula ismert megformálójának, Lugosi Béla mellszobra a közelben lett elhelyezve.

Jöhetett tehát a frissítő megálló a közeli kerthelyiségben, mielőtt folytattuk volna a keresgélést. Ezúttal is úgy szerveztük, hogy azokat az eddig nem látott műalkotásokat keressük meg, amik nagyjából egy térségben vannak. Így, miután lehűtöttük magunkat, a következő helyszínre, az Ötvenhatosok teréhez sétáltunk.

Az új Néprajzi Múzeum közelében került kihelyezésre Kolodko Mihály egyik friss alkotása, melynek az Among us, vagyis Közöttünk címet adta. Témája a múlt században ledöntött Sztálin szobor és a gördeszka volt. Itt állt annak idején a szovjet diktátor szobra, melynek ledöntése után csak a csizmák maradtak. A gördeszka valószínűleg arra utalt, hogy a Néprajzi Múzeum épülete egy gördeszka pályához hasonlít.

Az utolsó két szobrocska közel volt, annyira, hogy nem kellett tömegközlekedési eszközre szállnunk. Hasonlóan az előbbi szoborhoz, kicsit nehéz volt megtalálni, annak ellenére, hogy tudtuk merre lehet. A művész egy nappal Karinthy Frigyes születésének 136-ik évfordulója előtt helyezte ki a Damjanich utcában Micimackó szobrát. Mint tudjuk a meseregényt Karinthy ültette át magyarra. Mivel az író sem angolul, sem németül nem beszélt tökéletesen, a fordításban nővére, Emília (Mici) segített.

Következett a jelen kutatásunk utolsó miniszobra, ami nem is volt annyira mini. A gyerekek egyik kedvencét, a lasagnefaló macskát, Garfieldot formázta meg, pont a képregényhős megjelenésének negyvenötödik születésnapjára. 

Kolodko az Állatorvosi Egyetem kerítésére helyezte el Garfieldot. Ezúttal színesre alkotta ezt a szobrot, mint ahogyan annak idején Lisa Simpsont. Kicsit magasan volt a műalkotás, de azért sikerült lencsevégre kapni. 

Garfield volt a negynennegyedik miniszobor, amit felkutattunk. Hála a művész úrnak, van még egy-két szobor hátra itthon, s a nagyvilágban is. Legközelebb folytatjuk a fővárosunk pesti oldalán, s közben árgus szemekkel figyeljük az újak kihelyezéseit. Igyekszünk viszonylag hamar felkeresni őket, mert sajnos egyik-másik alkotásnak nyoma veszik. Ezek szerint nem mindenki úgy viszonyul hozzájuk, mint mi, a rajongók, akik tisztelik az aranyos, kicsiny alkotásokat. 

2023.szeptember 17. (vasárnap) 21:19 (UTC+1) - Üllő

Szokás szerint "kissé" lemaradásban vagyok a blog bejegyzésekkel. Igyekszem az elkövetkező időszakban utolérni magam. Július elején jártunk a soron következő miniszobor vadászaton. Ezúttal a váci alkotásokat kerestük fel. Megközelítésükre a vasutat választottuk, budapesti átszállással. 

Egész naposra terveztük a kirándulásunkat, annak ellenére, hogy ezúttal csak három szobrocskát nézhettünk meg. Ennyi van ugyanis Vácon. Még 2021-ben gazdagította Vác látnivalóját Kolodko Mihály a bronz miniszobrokkal. Az első alkotás rögtön a vasútállomáson volt.

Itt kapott helyet Morzsa kutya és a tyúk szobra, megidézve Petőfi Sándor váci látogatását. Itt írta ugyanis 1848. februárjában az Anyám tyúkja című versét. Könnyen meg lehetett találni. Emma már messziről kiszúrta.

Ezután következett egy hosszabb séta, egészen a Váci Diadalívhez. Itt került elhelyezésre Mária Terézia kicsiny szobra. A legenda szerint a királynő magyarországi látogatására készült el a diadalív. Mária Terézia a helyszínre érkezve nem mert áthajtani alatta a kocsijával, tekintettel arra, hogy a kőkapu csupán két hét alatt készült el.

Ez a történet Emmának is tetszett, bár ő bátrabb volt, s átment a diadalív alatt. Mivel nem volt hintónk, gyalog mentünk tovább a harmadik és egyben utolsó váci miniszobrunkhoz. A szobrok megtalálása egyébként időnként nehéz, ilyenkor segítségül szoktuk használni a közösségi oldalon lévő Kolodko rajongói oldalt, ahol pontosan le van írva a helyük. Itt szoktunk értesülni arról is, ha a művész elhelyez egy új alkotást is.

Nem messze Mária Terézia szobrától találtuk meg a Csúzli nevű szobrot. A szobrocska, mely a különleges háromszög alakú főtér szélén található, Sajdik Ferenc gyűjteményére utal. Szintén messziről észre lehetett már venni.

A nagy szoborvadászat során meg is éheztünk, ezért a Duna part közelében,egy hangulatos kis étteremben elfogyasztottuk késői ebédünket. Kicsit sétáltunk még a Duna partján, sőt a Dunában is megmártóztunk, de csak térdig. Jómagam kicsit nosztalgiáztam is, hiszen annak idején sokszor szeltem a folyó habjait a szolgálati hajóval.

Hatodik alkalommal vadásztunk tehát a kicsiny alkotásokat, melyek annyira jópofák. Harminckilenc miniszobrot sikerült eddig megtalálni. Vannak olyanok is, amelyek sajnos azóta nincsenek meg, így szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy  mi még láttuk őket. Legközelebb ismét Budapest következik, az ott található szobrok. Hála a művész úrnak, gondoskodik vadászni valóról ...

2023. június 18. (vasárnap) 18:57 (UTC+1) - Üllő

Pont egy évvel ezelőtt volt az utolsó miniszobor vadászatunk. Mármint áprilisban, mert szokás szerint a blogírással ezúttal is késésben vagyok. Szóval az elmúlt egy-két évben a művész jó pár szobrocskát alkotott, s helyezett el a közterületen. Budapesten is sok olyan alkotása lett, amit még nem kerestünk fel. Ideje volt hát pótolnunk a hiányosságokat.

Első miniszobrunk az aquinkumi katonai amfiteátrumban volt. Egy aprócska  római légionárius, a kiürült boros kancsójával a kezében heverészett a kőfalon. Az alkotás címe In vino veritas, azaz, borban az igazság. A kis katona nincs egyedül, ugyanis a légiótársa a horvátországi Pula városában található, szintén egy római amfiteátrumban. Remélhetőleg majd őt is felkeressük egyszer.

Természetesen a Kolodko miniszobrok vadászata nálunk akkor az igazi, ha esik az eső. Nem volt másképpen ezúttal sem. A helyszíneket tömegközlekedéssel közelítettük meg. Úgy szerveztük, hogy nagyjából ketté osztottuk a fővárost. Egyszerre sok lett volna, annyira sok - számunkra új - miniszobrot kellett felkutatni. Villamossal jutottunk el a Margit-híd budai hídfőjénél lévőhöz, ami egy felhúzhatós Trabant volt.

A szobor ezúttal nem fémből, hanem mészkőből készült. Remekül beleillett a rakpart mészkő világába. Közben az eső is kezdett csendesedni, s mi betértünk a közeli vendéglátóhelyre, egy-egy finom palacsintára. Miután jól laktunk, jöhetett az I. kerületi helyszín, annak is a Hattyú és a Batthyány utca találkozásánál lévő kis terecskéje.

Ezúttal Kolodko Mihály alkotása több szobrot takart, ugyanis a téma az "Egyszer volt Budán kutyavásár" volt.  Különböző magyar fajtájú ebek kerültek megörökítésre. A kis terecske különböző pontjain kerültek elhelyezésre.

Bevallom őszintén, hogy kicsit benéztem a tervezésnél a dolgot. Azt hittem, hogy három kutya lesz, de utólag kiderült, hogy még egy volt, s mi kihagytuk. Na mindegy, majd legközelebb pótoljuk.

Megtaláltuk viszont  Mátyás király portréját, melyet a gerillaszobrász a kövezésbe helyezte el, utalva a királyról szóló népmesére. 

Tovább haladtunk, ismét a Duna irányába, maradva a budai oldalon. Egészen a Várkert Bazárhoz kellett villamossal mennünk, ahol hamar megtaláltuk a következőt. A tizedes meg a többiek című film egyik közismert jelenetében jelentik ki, hogy az oroszok már a spájzban vannak. Ez lett az alapötlet, továbbá a tavaly február óta folyó ukrán-orosz háború.

Nem messze volt a következő, mégpedig a híres rajzfilm figura, azaz a Lecsó patkány séfe. Egyik kedvenc rajzfilmünk. Ezúttal is találó volt a helyszín, ugyanis annak idején, amikor a vízirendészetnél dolgoztam, sokszor igazoltattunk a rakparton. Időnként ezeken a helyeken magunk is sok rágcsálót láttunk, főleg áradás idején. Ezúttal a pici szobor mellett egy rózsaszín felirat is volt, ami lehet, hogy Banksyre utal, akinek a patkány az egyik fő motívuma.

Innen csak pár lépés volt a mostanra tervezett utolsó előtti szobrocska. A Gellért-hegy oldalába, a sziklafalban meg is találtuk. Ez az alkotás is a mostani háborúra utalhat, ugyanis a népszerű magyar rajzfilmhős, a kis Vuk egy becsapódó bombába kapaszkodik.

Utolsó szobrocskánk előtt tartottunk egy ebédszünetet a belváros egyik mexikói éttermében. Vonattal indultunk haza, s útközben a Nyugati téren meglátogattuk a '80-as évek népszerű reklámfiguráját, a Skála Kópét, akinek a szíve mindig a vásárlóké volt. Ezúttal a miénké is lett. Szemben a hajdani Skála-Coop áruházzal, egy vonalkód mintájú nyugágyon foglal helyet.

Ennyi volt a legújabb miniszobor vadászatunk. Nemsokára folytatjuk, hisz szerencsére sok van még hátra. Következik Budapest pesti oldala. De addig is ideje egy kicsit kékezni Chilivel, hisz oly rég tettük már ...

2022. június 06. (hétfő ) 23:50 (UTC+1) - Üllő

Rég találkoztunk kedves Blogolvasóm! Ezúttal ismét a kedvenc művészünk miniszobrai után eredünk, melyeket még április elején kerestünk fel. Chilivel úgy döntöttünk, hogy a vidéki helyszíneket nézzük meg. Mihail Kolodko kicsiny  alkotásai Magyarországon, Budapesten kívül megtalálhatóak Nyírbátorban, Vácott, Tihanyban és Veszprémben. Mi az utóbbi kettő mellett döntöttünk. Erre a miniszobor vadászatra velünk tartott Emma is. Az időjárás természetesen esővel indított. Nem is lehetett ez másképp, hisz miniszobrokról volt szó. Eddigi alkalmak során mindig jelen volt az eső. Szóval foglaltunk szállást Veszprémben egy éjszakára, majd nekivágtunk. Bő másfél óra alatt már a városban is voltunk.

Első kicsiny műalkotásunk Ödön, az utcazenész volt. Könnyen megtaláltuk, hisz a Kossuth utcán lévő virágágyás szélén pihent. Emma is könnyen kiszúrta, ahogyan a szemben lévő fagyizót.

Természetesen a veszprémi szobrocskák is megrendelésre készültek. Megkeresték Kolodko Mihályt, hogy Veszprémben is legyenek miniszobrok. A megkeresés sikeres volt, s 2020-ban már el is foglalták a szobrok a helyüket. Még egy kis füzetecske is rendelkezésre áll róluk a látogatóknak. No de ki is az az Ödön? Mivel Veszprém kulturális életének egyik leghangsúlyosabb eleme a zene, természetes, hogy ez a téma megjelenik. S meg is jelent Ödön, az utcazenész formájában. Bohém, mókás figura, a mának él. 

Ödön után a veszprémi vár felé vettük az irányt. Kicsit elkezdett fújni a szél is. A vár bejáratánál, a Hősök kapujánál meg is találtuk Ernőt, Veszprém város vigyázóját. Ő is 2020-ban kezdte meg a szolgálatát, kicsivel Ödön előtt. Nevét a Magyar Királyi Koronaőrség egykori parancsnokáról, Pajtás Ernőről kapta. Veszprém történelme ihlette az alkotást. Megjeleníti a török-kori harcoktól a II. világháborúig terjedő időszakban a veszprémi eseményeket, történéseket. Egyszóval Ernő kissé mogorván, de hatalmas szívvel a múltat szimbolizálja.

Harmadik veszprémi helyszínünk fel tartottunk, hogy megpillantsuk a jövőnket. Ernő ugyanis a múltat, Ödön a jelent, LeoNóra pedig a jövőt. A történelem és a turizmus ihlette a miniszobrot. Egy kislány, Nóra, aki egy oroszlán, Leo hátán pihen, hátat fordítva a veszélynek. 

A Kollégium utca végén lévő parkban található. Háttérben a Szent Margit romok, előtte a veszprémi vár, s az állatkert is a közelben. Nóra kezében lévő tárgy a szemlélődő képzeletére van bízva. Lehet akár egy mobiltelefon, de akár egy kicsi könyvecske is. 

A szoborvadászatot egy finom vacsorával zártuk az egyik belvárosi étteremben. Másnap, mielőtt továbbálltunk volna, még megtekintettük a veszprémi állatkertet. Bő négy órán keresztül. Aztán már csak egy híres madárka volt hátra a közeli Tihanyban. 

A tihanyi Pisky sétányon került 2020-ban kihelyezésre Csukás István író legendás csokirajongó mesefigurája, Gombóc Artúr. Szerencsére az őt felkereső rajongói gondoskodnak arról, hogy sose maradjon éhes. Csodás panorámában gyönyörködhet az ember, miközben régi kedvenc mesefiguráját is megsimogatja. Nem véletlen, hogy ide került Gombóc Atrúr, hisz "atyjának" a második otthona volt a Balaton. Szóval mi is akartunk vinni Artúrnak egy Balaton szeletet, de láttuk, hogy már előttünk kapott. 

Nem csak Gombóc Artúr éhezett meg, hanem mi is, így hát egy közeli csárdában mi is jól laktunk. Utána következett még egy kis tihanyi séta, levendulából készült kézműves termékek vására, majd indulás haza. Véget ért hát a miniszobor vadászat, de szomorkodásra semmi ok. A Mester szerencsére folyamatosan helyezi ki legújabb alkotásait, így Budapesten is várnak ránk újabbak, de hátra van Vác és Nyírbátor is. A lényeg, hogy eleinte essen az eső, aztán már indulunk is Emmával közösen. Miniszobor vadászatra fel!

2021. május 24. (hétfő) 17:18 (UTC+1) - Üllő

Régóta eredtünk a miniszobrok nyomába, ideje volt hát a folytatáshoz. Az időjárás egész héten, hónapban eléggé esős volt, de kinéztünk egy szombati napot, bízva abban, hogy ezúttal megússzuk eső nélkül. Budapesten épp az előtte lévő napokban helyezte ki a művész úr a soron következő mini alkotását. Kapva kaptunk tehát az alkalmon. Előtte azonban a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren kezdtük, ahol Kolodko találóan helyezte el a világhírű zeneszerző, Liszt Ferenc szobrocskáját. 

Keveset töltöttünk a repülőtéren, annak is az érkező részén. Épphogy csak lencsevégre kaptuk a miniszobrot, s már indultunk tovább a helyi járattal. Ahogy magunk mögött hagytuk Liszt Ferenc kicsiny szobrát, reménykedtünk, hogy mihamarabb viszont láthatjuk, egy soron következő külföldi útról vissza érkezve.

Következett Budapest belvárosa, azon belül is az ötödik kerületi Hold utca. Az ott található piac közelében helyezte el az egyik alkotását Kolodko Mihály. A második miniszobor túránkról akkor lemaradt a kis szobor, mellyel több módon is üzent a szobrász. A Hold utcában lakott korábban, miután Budapestre költözött. Ugyanakkor tiszteleg Pavlics Ferenc munkássága előtt is. A magyar mérnök tervezte ugyanis azt a holdjárót, melynek első példánya először 1971-ben járt a Holdon. Kolodko nem is találhatott volna jobb helyszínt alkotásának, mint egy kőgolyó. 

Mielőtt következett volna az újabb szobrocska, tartottunk egy kis frissítővel összekötött pihenőt az Erzsébet téren lévő teraszon. Jó volt látni, hogy lassan-lassan tér vissza a korábbi élet, de ugyanakkor elgondolkodtató is egyben, hogy hogyan befolyásolja ez a jövőnket.

Tavaly ősszel lett kihelyezve a volt Brit Nagykövetség épületére az újabb miniszobor, mely nem más volt, mint a közismert brit színész, Rowan Atkinson által megformált Mr. Bean hű társa. A britek mintegy hetven évet töltöttek az épületben, mely 2017-től üresen áll.

Utolsó helyszínünkre indultunk. A 2-es villamossal jutottunk el egészen a Fővám térig, ahol várt minket Budapest legfrissebb Kolodko szobra. Ezúttal sem hazudtolta meg önmagát a művész. A korábban Ferenc Józsefről elnevezett jelenlegi Szabadság hídon egy függőágyban pihen Őcsászári és királyi Felsége. Azok kedvéért, akik esetleg értetlenül állnak a furcsának tűnő kettősség láttán, elmondom, hogy az utóbbi években egy-egy hétvégére le volt zárva a Szabadság híd az autósforgalom elől. A lezárt hídon ilyenkor kulturális rendezvények vannak, s gyakran helyeznek ki függőágyakat is. 

Egyelőre a végére értünk Kolodko Mihály rejtőzködő kicsiny szobrainak, már ami a budapesti közterületen lévőket illeti. A magyar fővárosban maradt két szobor, azonban mindkettő zárt magánterületen található. Egyik Dréher Antal szobra, a Dreher Sörgyár területén, a másik pedig Harry Houdinié, egy művészeti galériában. Mindkét gerillaszobor tervbe van, azonban a jelenlegi helyzetben ez még várat magára. További miniszobrok vannak Tihanyban és Veszprémben, ezeket szintén fel akarjuk keresni.

A napunkat egy zenés és gasztronómiai párosítással zártuk, azaz egy ún. rock'n'burger esttel. Az amatőr Surprise zenekar játszott magyar és külföldi rock zenéket, s közben finomabbnál finomabb hamburgereket lehetett fogyasztani az egyik kedvenc üllői szórakozóhelyünkön. Mi meg is tettük ...

2020. augusztus 21. (péntek) 20:53 (UTC+1) - Üllő

Hol is kezdjem ...

Ennyire még nem voltam lemaradva a blog bejegyzések megírásával. Volt már sokszor, hogy egy-két hetet csúsztam az események dokumentálásával, de most az elmúlt bő másfél hónapot kezdem bepótolni. Sűrű programokon, eseménydús időszakon vagyok túl. Mint emlékeztek, legutóbb a Kolodko miniszobrait vadásztuk az esős budapesti utcákon. Ezt mindenképpen szerettük volna Chilivel folytatni, annál is inkább, mert az időjárás is egyre kedvezőbb lett. 

Nekikezdtünk tehát a további apróságok felkutatásához. Első választottunk az azon a héten átadott szobrok egyike volt. Pár nappal előtte helyeztek ki két műalkotást Kőbányán, a Dreher Sörgyár területén. Egyikük a gyár előtti közterületen, másikuk a gyár udvarán. Előbbit sikerült megtalálnunk, utóbbit sajnos nem tudtuk megtekinteni, mivel a kapukon nem jutottunk be. E két új szoborral a művész a hazai sörgyártás méltán híres alakjáról, Dreher Antalról emlékezett meg.

A következő mini alkotás a Városligetben rejtőzött, a Vajdahunyad várát körbevevő tó partján. A piciny piszoárral Kolodko a francia festő, Marcel Duchamp művére utalt, akinek ugyanezen művét 1917-ben a New York-i kiállításra nem vették be. Miután a második szobrocskát is kipipáltuk, épp útban voltunk a következő felé, amikor egy újabb művész mellett haladtunk el. A várban lévő kis téren ücsörgött a grafit karikatúráival, s várta a következő alanyát. Chilivel gondoltunk egy merészet, és bevállaltuk, hogy mi leszünk azok. Úgyis régóta ki akartuk ezt is próbálni. Röpke fél óra múlva már jóízűen nevettünk az eredményen. Még egyszer köszönjük Mátyás Csaba művész úrnak az élményt.

A kis kitérő után jöhetett tehát a következő kis csoda. Gyalog tettük meg az utat a közeli Állatorvosi Egyetem melletti Bethlen Gábor térig, ahol a Bibliából közismert Noé bárkájának minimalizált mása található. A szivárványt is megoldotta Kolodko, hiszen amint betekintettünk a bárka kicsiny ablakán, bent a szivárvány színei tükröződtek vissza. Az már csak hab a tortán, hogy az állatokat mentő hajó az állatorvosi egyetem szomszédságában lett elhelyezve.

Erzsébetvárosban több apró szobrot is elhelyezett a művész az utóbbi években, így azokat viszonylag rövid időn belül meg tudtuk közelíteni. A következőt nagyon kutatni sem kellett, mivel az eddigiektől eltérően viszonylag nagyméretű volt. Lehet azért, mert a tizennégy karátos autóról volt szó. Ezúttal is párosult hozzá a megfelelő helyszín, ugyanis a közismert magyar regényíró, Rejtő Jenő, azaz P. Howard nevét viseli az utca, ahol az egyik legismertebb művének lett emlék állítva.

Soron következő piciny szobor idén nőnapkor került felavatásra. Kolodko alkotásával Szenes Annáról emlékezett meg, aki a második világháború alatt, zsidó származása miatt először Palesztinába menekült, majd onnan a brit hadsereg tagjaként visszatért Budapestre. Küldetése volt a deportálások megakadályozása. Elfogása után kivégezték. Az Izraelben nemzeti hősként tisztelt Szenes Annáról elnevezett tér sarkán helyezték el az őt megörökítő szobrot. Ejtőernyős ruhában, székhez kötözve, fejét felemelve, nyílt tekintettel az ember szemébe nézve ...

Lassan lassan elérkeztünk a napunk végéhez, de még hátra volt két szobrocska. Utolsó előtti miniszobor egy kávéházi legendának állít emléket. Szintén Erzsébetvárosban, a New York palota mellett található a kulccsal üldögélő búvár alakja. A korabeli történet szerint a kávézó átadásakor azt szerették volna, ha éjjel, nappal nyitva lenne, így bedobták a kulcsát a Dunába. Így lett hát a tavaly átadott szobor témája a kulcs, s azt felhozó búvár, mely az Osvát és a Dohány utca sarkán lévő tűzcsap tetején ücsörög.

Utolsó aznapra tervezett alkotás következett, melyet szintén Erzsébetváros Önkormányzat kérésére alkotott Kolodko Mihály. A világhírű zeneszerző, Seress Rezső szobrát nem mindennapi módon jelenítette meg. Kis bronz pipában zongorázik, egykori kedvenc törzshelye mellett.

Végezvén a második, miniszobor vadászattal, a fáradt, lejárt lábainkat kicsit megpihentettük a közeli nem mindennapi dekorációjú bárban. A horror díszletekkel kidekorált vendéglátó helységben kicsit lazultunk, s felkészültünk a következő tennivalónkra. Pár napra rá, ugyanis ismét előkerültek a dobozok, zsákok, s megkezdődött az újabb költözésünk. Ezúttal a Budapest közeli Üllő kisvárosába. 

Egy újabb helyszín, újabb kiindulópont az előttünk álló számtalan kalandhoz, utazáshoz. Alig pakoltunk ki, pár dolog épphogy a helyére került, s már újra útra készek voltunk. Merre? A következő bejegyzésben kiderül ...

2020. június 18. (csütörtök) 19:22 (UTC+1) - Budapest

Ezúttal nem éppen utazásról, vagy túrázásról írok, sőt a futócipőt sem vettem fel. Pár héttel ezelőtt, egyik kedves ismerősöm, MZ megosztását olvastam a közösségi oldalon, melyben a Budapesten fellelhető miniszobrokról volt szó. Korábban már hallottam róluk, de saját szemeimmel soha nem láttam egyet sem. Ezek az apró szobor csodák a főváros különböző pontjain vannak elhelyezve. A köznyelvként gerillaszobroknak nevezett műalkotások szülőatyja Mihail Kolodko, azaz Kolodko Mihály. A kárpátaljai szobrászművész szülővárosában, Ungváron kezdte elhelyezni az ici-pici szobrokat. Művei között megtalálhatóak a közismert mesehősök, hírességek, művészek. Nekik állít emléket az alkotásaival.

Budapesten jelenleg húsz szobrocska található, egyet sajnos elloptak. Egyébként sajnos gyakran megesik, hogy ezeket a kicsiny műalkotásoknak a kihelyezésük után hűlt helyük marad. Van ami szerencsére pótlásra kerül. Chilivel úgy döntöttünk, hogy két alkalommal fogjuk felkutatni őket. Az elsőt sokat terveztük, de mindig közbejött valami. Múlt hét vasárnap viszont eljött az idő, hogy belevágjunk. A lehető legjobbkor tettük ezt, ugyanis mire az Örs vezér terére értünk, leszakadt az ég. Metróval mentünk a Széll Kálmán térig, ahol a metrókijáratnál majd háromnegyed órát vártunk arra, hogy az eső elálljon. Nem messze volt az első kis szobrunk, Mekk Elek, a kétbalkezes ezermester. Rá jellemző módon a kezében lévő táblára nem Széll Kálmán tér volt írva, hanem Moszkva tér, a közterület korábbi elnevezése.

A második mesehősünk a Budai Várnegyedben volt, a Dísz téren, nem messze a Sándor-palotától. Teljesen kihalt volt a vár, rajtunk kívül egy-két ember volt csak. Sehol egy turista. Az eső ekkor szerencsére nem esett, így szemügyre vehettük a gyerekkori kedvenc kockásfülű nyulat, aki kis távcsövével kémlelte a pesti oldalt.

Innen busszal mentünk tovább, egészen a Clark Ádám térig, ahol az eső ismét el kezdett esni. Mivel ebédidő is volt, s nem úgy nézett ki, hogy az eső hamarosan el áll, betértünk egy közeli hangulatos étterembe. Miközben enyhítettünk éhségünkön, s szomjunkon, az időjárás változatlan maradt. 

Ekkor még csak két szobornál tartottunk, így hát ideje volt begyűjteni a többit. Rögtön hármat, ugyanis a rakparton egymás után sorakoznak. Ahogy közelítettünk az első felé, az esőcseppek is egyre sűrűbben estek. Természetesen esernyő nélkül voltunk, mivel azokat otthon felejtettük. Harmadik gerillaszobrunk - mely egyébként a művész első budapesti szobrocskája - a nagy ho-ho-horgász hű társa, a Főkukac volt.

A Főkukac után jöhetett a tank, mely a volt Kossuth hídnak állít emléket. Ezt a szobrot is egyébként egyszer már ellopták. A harckocsira korábban valaki a "Ruszkik haza!" feliratot pingálta. Egyébként ha nem céliránnyal keresi őket az ember, alig lehetne őket észre venni. Így volt az ötödikkel is, a bűvös kockával. Kolodko ezzel az alkotásával Rubik Ernő világhírű, népszerű találmányának állított emléket.

Mire végeztünk a rakparton, kellőképpen el voltunk ázva, így megelőzve a továbbiakat, beszereztünk két esernyőt, s jöhetett a pesti oldal. Utunk a Jászai Mari tér közelébe vezetett, ahol felfedeztük a hatodik szobrot, az öngyilkos mókust. Kolodko itt az olasz művésztársa, Maurizio Catellan alkotásaira utalt, aki gyakran provokatív, szatirikus műveivel hívja fel a figyelmet. A mókus végső kétségbeesésében öngyilkosságot követ el. Az már csak hab a tortán, hogy az öngyilkosság helyszínén Columbo, a legendás televíziós sorozat világhírű nyomozója ezen is törheti a fejét.

Tartottunk egy kis szünetet, a Kossuth téren lévő cukrászdában egy finom kávé, s még finomabb kávé társaságában. A következő helyszínünk ugyanis a közeli Szabadság tér volt, ahol újabb három alkotás várt ránk.

A hetediket nem azonnal találtuk meg, percekig kerestük, ugyanis tényleg parányi volt. Eredetileg egy usanka volt a párnán, utalva a közeli szovjet emlékműre. Ez azonban valakinek nem tetszett, s a Dunába dobta. Tettét politikai megfontolásból tette. Ekkor vágott vissza a művész, s egy baltával pótolta, mely szintén utalás a közelmúltban történtekre.

A nyolcadik szobrocska szintén legtöbbünk kedvenc gyerekkori mesefiguráját idézi meg. Csukás István Süsüjének, s magyar hangjának, Bodrogi Gyulának állít emléket. Nem messze tőle várakozott a Muppet Show világhírű főszereplője, Breki is.

A tizedik szoborhoz vissza kellett mennünk a Duna partra, majdnem egészen a Vigadó térig. A Dunakorzó korlátja alatt került ugyanis elhelyezésre a lufiból hajtogatott parányi kutya is, előtte egy még parányibb csonttal. Tényleg nem volt könnyű észrevenni.

Utolsó, tizenegyedik gerillaszobrunk a belvárosi Dohány utca zsinagóga mellett volt található. Ezúttal nem tárgy, vagy mesehős, hanem egy történelmi személyiség volt az alany. Herzl Tivadarra emlékezett Kolodko, arra a zsidó politikusra s íróra, aki megálmodta az egységes zsidó államot. A kis szobor Herzl Tivadar egykori szülőháza közelében került elhelyezésre. 

Ez volt tehát a rövid, de annál eseménydúsabb, s vidámabb miniszobor keresésünk a budapesti belvárosi utcákon, tereken. Bízunk benne, hogy a legközelebbi alkalom egy kicsit kedvezőbb időjárási körülmények között fog zajlani, bár igazán panaszra ezúttal sem volt okunk ...