2022. augusztus 21. (vasárnap) - 17:45 (UTC+1) - Üllő

Közel volt a fesztivál helyszíne, ezért ezúttal nem autóval mentünk. Az időjárás is sokkal kellemesebb volt, így este nyolc tájékán. Kis utcákon keresztül közelítettük meg a színhelyet. Szeretem ezeket a városi csavargásokat, mert így jobban szemügyre tudom venni az adott országot. Másabb, ha az ember letér az úgynevezett főútról, s szétnéz azokon a területeken, amelyek annyira nincsenek szem előtt. 

Továbbra is a világos, többnyire homokszínű házak, kis erkélyekkel, garázsokkal, itt-ott kicsiny előkertekkel. Mint megtudtam, minden háztömböt nem csak számmal jelölték, hanem egy névvel is. A házak előtti kicsiny területen pedig többek között yukka pálmák, fügék, ciprusok, kaktuszok, különböző fűszernövények, kenderpálmák voltak. Mindegyikükön látszódott, hogy rég láttak csapadékot. Egyik helyen viszont szépen zöldült egy óriásira megnőtt fikusz.

Röpke negyed óra alatt le is értünk Marsaskala kikötőjébe. Aznap este volt a háromnapos Szent Anna ünnepének a záróestje. A kikötő környékén rengeteg ember, fiatalok, idősek, mindenki ünnepi hangulatban. A parti sétányon különféle bazári árusok kínálták finomságaikat, mint például a híres máltai nugátot.

Mire a kikötő melletti Szent Anna plébániatemplomhoz értünk, a nap is lenyugodott. A fesztiválozó tömeg azonban nem, nagyon is élt. Mint megtudtuk, a máltai emberek nagyon szeretik a fesztiválokat, imádnak mulatni. Annyira, hogy a tűzijátékot még nappal is fellövik. 

Az utcák, terek, házak, mind-mind ünnepi pompába öltöztek. Az egész városban látszott az ünnepi hangulat megannyi formája. A szűk utcákon, az épületek közé gyönyörű vallásos díszek voltak kifeszítve. A templom előtti térnél épp egy ilyen utcán haladt át egy fúvószenekar. 

Lassan visszaindultunk, keresni magunknak egy helyet, ahol megvacsorázhatunk. Épp a korzó felénél jártunk, amikor kiszúrtunk egyet. Elfoglaltuk a helyünket a vendéglátó helység előtti asztaloknál, amikor rájöttünk, hogy nem ezt a helyet kerestük. Mármint vacsorára. Frissítőpontnak viszont nem volt rossz. 

Ahogy ott ültünk, s nézelődtünk, nemsokára megjelent a korábban hallott menet eleje. A templomnál a végét láttuk csak, most viszont szépen, lassan közeledtek. Díszes ruhába öltözött gyerekek, felnőttek, akik egyházi zászlókat, s papok, akik az aranyozott szobor alkotást vitték a vállukon.

Épp előttünk álltak meg, s a szobrot befordították az öböl irányába. Gondoltuk pihennek egyet, hisz az előtte lévő percekben is gyakran meg-megállt a menet. Rövidesen azonban rájöttünk, hogy miért.

A lehető legjobb helyen telepedtünk le tehát. Előttünk lőtték ugyanis a záró tűzijátékot, s mi pedig a lehető legjobb helyről nézhettük végig. Zolinak hála pedig Ti is, kedves olvasóim!

A tűzijáték után tovább indult a menet, s miután a zenekar is elhaladt, mi is odébb álltunk. Sikerült találnunk egy jó kis éttermet, az öböl végén lévő út mentén. Elég éhesek voltunk, úgyhogy gyorsan rá is vetettük magunkat az étlapra. Kiválasztotta mindenki amit tervezett, s rövidesen - hála a gyors kiszolgálásnak - már kóstolhattuk is a finomságokat. Chilivel ezúttal is tengeri dolgokat ettünk.

Későre járt már, mire jóllakottan elindultunk vissza. Zoli javaslatára másik úton mentünk, végig az öböl partján. Nem bántuk meg, hogy így döntöttünk, gyönyörű volt  a sétány. Páran még ücsörögtek, beszélgettek a padokon. A távolban pedig ringatóztak a horgonyra kikötött hajók.

A sétány egy félig felépített hotelnél ért véget, onnan már kis utcákon folytattuk sétánkat. Jobboldalt egy hajdani erőd állt, nevezetesen a Szent Tamás torony. Ottjártunkkor épp felújítási munkálatokat végeztek rajta.

Marsaskala ezen részén rengeteg macska él az utcán. Nagyon szeretik őket a város lakói, sokan naponta járnak őket etetni, különböző ajándékokkal kedveskedni. Emma meg is jegyezte, hogy ez egy jó hely, jó emberekkel, hisz Ő is nagy macskaimádó.