2023. április 22. (szombat) 21:21 (UTC+1) - Üllő

Szóval, mint említettem, helyzetjelentés következik. Sorban az ötödik, a blog történetében. Időnként szoktam ilyet is írni, amikor valami olyan történik, ami nem éppen tartozik az utazás, túrázás, futás témakörébe. Ezúttal beszámolnék pár ilyen dologról. Jöjjön is rögtön az első, mégpedig a tavalyi labdarúgó világbajnokság. Aki ismer engem, az tudja, hogy nagyon régóta vártam már, hogy a kedvenc focicsapatom végre újra világbajnok lehessen. Meccsről-meccsre izgulhattam, míg végül Argentína játékosai magasba emelhették a trófeát. Nekik is, nekem is teljesült egy újabb álmom.

A tavalyi novemberi maraton óta a futás parkolópályán van. Terveztem az idei Kékes Csúcsfutást, de úgy döntöttem, hogy mégis kihagyom. Nem érzek rá késztetést, hogy futócipőt húzzak. Most nem. Később biztosan. A túrázás folytatódni fog, ráadásul két szálon. Egyik Chilivel, mégpedig a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán, a másik Ricsivel és Rolival. Utóbbi túra szintén Kéktúra lesz, erről bővebbet majd később.

Következzék pár sor a kedvencünkről, Hamuról. Idén lesz három éve, hogy nálunk van. Sajnos már csak ő maradt velünk, ugyanis Célia, a kaméleonunk tavaly tavasszal itt hagyott minket. Jómagam világéletemben kutyás voltam, azonban Hamu mindezt megváltoztatta. Természetesen időnként okoz kellemetlen perceket is, de ez a tekintet mindent feledtet. Remélhetőleg még sokáig.

Véget értek a hideg, szürke, sötét hónapok, s végre a kertben is kezd visszatérni az élet. A tavalyi év során tapasztaltak alapján újult erővel vetettem magam bele a tervezésbe. Előkerültek a kerti szerszámok, a vetőmagok, hogy hamarosan újra élvezzük a friss zöldségek, gyümölcsök ízét.

Március elején került megrendezésre a szokásos Jázmin néptáncos jótékonysági bál Domoszlón. A helyi néptánccsoport szervezésében, melynek annak idején jómagam is tagja voltam. Chili még sosem volt ezen a bálon, s én is jó pár éve, így az idein részt vettünk. Jó volt találkozni a régi tagokkal, barátokkal. 

Most pedig következzen egy újabb változásról szóló beszámoló. Több éve már annak, hogy a nagyvilág bezárult a mindennapjaimban a négy fal közé. Azáltal, hogy irodai alkalmazott lettem. A hétköznapjaim azzal teltek, hogy egy asztal mellett dolgoztam, ültem a székben, a számítógép monitorját bámultam. Időközben a helyszín, s a feladat változott, de a lényeg maradt. Vágyakoztam a kinti világ után. Kicsit hiányzott az, hogy változatos legyen a helyszín, a feladat. Rengeteget gondolkoztam azon, hogy mit is szeretnék csinálni. Annak idején terveztem a masszázst, ám azt egy esetleges külföldi munkának. Itthon nem akartam ezt csinálni főállásban. Olyan munkát kerestem, amit szeretek csinálni. Szerencsére ez most megvalósult, s otthagyhattam a bezártságot. Alkalmazott lettem egy kertépítéssel és fenntartással foglalkozó csapatban. A kezdeti napokban hozzá kellett szoknom, főleg a testemnek a fizikai munkához, de mostanra megszoktam. A jövőben tervezem, hogy részt veszek egy iskola rendszerű képzésen is. Szóval egy újabb álom megvalósult, ezúttal a munkámmal kapcsolatosan.

Az új munkám is kizárólag hétköznap végzem, így a hétvégéim szabadok. Jó is, mert szükségem van a szabad hétvégére. Van tennivaló a ház körül, vár a túrázás, s egyéb programok. Beköszöntött tehát a jó idő, s mi ki is használtuk. Az idei első grillezést megejtettük otthon. 

Ezek történtek tehát mostanában kedves olvasóm. Legközelebbi bejegyzésben tovább kalauzollak benneteket a Kolodko miniszobrok világába, ugyanis nemrég folytattuk azok felkeresését ...

2023. április 08. (szombat) 21:11 (UTC+1) - Üllő

Szokásos lemaradással pótolom a közelmúltban történteket. Egész pontosan a február végit. Történt ugyanis, hogy Chili születésnapomra meglepett egy kis kiruccanással, a közeli Párkányba, Szlovákiába. Azon belül is a közismert Parasztétteremmel. Korábban többször is beszéltük, hogy egyszer ellátogatunk oda. Hát most eljött az idő.

Mint említettem, Párkány tényleg nincs messze Üllőtől. Autóval mentünk, az M4-es, majd az M0-ás autóúton, át a Dunán, a Budai-hegység kisebb településein keresztül egészen Esztergomig. Ott át a Mária Valéria hídon át a túlparti Párkányba. Kis város lévén, a szállásunk szerencsére közel volt az étteremhez. Gyorsan lepakoltunk, majd átsétáltunk a híres parasztétterembe. Kicsit várakozni kellett, ugyanis időre foglaltunk előzetesen asztalt. Amíg telt az idő, szétnéztünk kicsit a vendéglátóhelyiség udvarán.

Ilyen, s ehhez hasonló díszletek színesítették a középkori ihletésű étterem környékét. Emmával magunk is kipróbáltuk egyik, másikat. Szerencsére a lakat ezúttal nem volt, így könnyen szabadulhattunk. 

Lassan nyílt az ajtó, elhangzott a hívószó, mi meg átléptünk a nem mindennapi étkezde küszöbén. Minden magyarul, szlovákul és angolul volt kiírva, s a személyzet is e három nyelven állt a rendelkezésünkre. Tudtuk, hogy ezen a helyen nem éppen a megszokott módon zajlik a felszolgálás, vendéglátás. Így nem lepett meg annyira a vendéglátósok kommunikációs stílusa, amivel rögtön a belépést követően szembesültünk.

Az étterem belseje is hasonlóképpen volt berendezve, mint az udvar. Az étlapon sem a hétköznapi elnevezések voltak feltüntetve. Tartalmazta továbbá a viccesen megfogalmazott tanácsokat is, melyek használata esetén nem érhette meglepetés a vendégeket. 

Közben folyamatosan érkeztek a vendégek, akik a rájuk ripakodó felszolgálóknak köszönhetően tüstént helyet is foglaltak. Mi pedig minden egyes megszólaláskor derültünk. Időnként ezért is megkaptuk a magunkét. Azért is, hogy nem voltunk még készen a rendeléssel. Azonnal pótoltuk is, mielőtt még mielőtt nagyobb bajunk esett volna.

Emberes adagot kaptunk, ránézésre tudtuk, hogy nem fogjuk tudni mindet megenni. Főleg Emma. Evőeszköz nem járt az étel mellé, ahogy az étlapon is olvashattuk. Egyik vendég kért villát, le is teremtette a pincérnő azonnal. Így hát kézzel kezdtünk neki az evésnek, akarom mondani a zabálásnak. 

Közben Chili meglepett egy nem mindennapi születésnapi köszöntéssel, ami egy főtt krumpliba szúrt gyertya kíséretében meg is érkezett. Ezúttal kissé békésebb hangnemben. Gyorsan el is fújtam, nehogy a békés hangnemnek vége legyen.

Lassan a végéhez közeledett a lakománk, a hasunk sem bírta tovább. Épp megkértük a pincért, hogy csomagolják be nekünk a maradékot, amikor Emmát kézen fogta, s mire fölocsúdtunk, már a tömlöcben csücsült. Mi meg kezdhettünk hozzá a fogoly kiváltásához.

Szerencsére meglett gyorsan a váltságdíj, s mindhárman épségben hagyhattuk el az étterem falait. Visszasétáltunk a szállásunkra, egy kicsit szusszanni a kiadós késői ebéd után. Egy panziót foglalt le Chili, ami nagyon tetszett mindhármunknak. Sajnos az udvar épp felújítás, rendezés alatt volt, így a fürdődézsa üzemen kívül volt.

Tekintettel arra, hogy a szállásunkhoz ellátás nem járt, este kiugrottunk a városba, az egyik szupermarketbe egy-két dologért. Kellett is a séta, hogy ledolgozzuk az ebédet. Az est hátralévő részében a társasjátékoké volt a főszerep, egészen addig, amíg el nem nyomott mindenkit az álom.

Másnap reggel, miután kijelentkeztünk a szállásunkról, a Duna parti büfében reggeliztünk. Választásunk egy-egy finom melegszendvics tejeskávéval, kakaóval. Gyönyörűen felújították az Esztergomi bazilikát, ami szembetűnő is volt, a réz színű kupola miatt. Korábban, hasonlóan a többi régi épületek kupoláihoz, ez is zöld színű volt.

Reggeli után kicsit szétnéztünk Párkány főbb közterületén. Nagyon sok látnivaló nem volt a kisvárosban, ráadásul a boltok is zárva voltak. Sobieski Jánosnak emelt szobor mellett sétáltunk el. A török hadak ellen, épp Párkányban aratott győzelmet.

Ahogy a város sétálóutcáján járva tapasztalhattuk, minden két nyelven volt kiírva. A Mária Valéria híd felújítása, Magyarország és Szlovákia schengeni egyezményhez történt csatlakozása, a határellenőrzés eltörlése mind mind hozzájárult ahhoz, hogy az ember szabadon használhassa anyanyelvét. Követendő példa lehetne sok Kárpát-medencei településen.

Kora délutánra járt az idő, lassan-lassan búcsút kellett intsünk Párkánynak. Rövid kiruccanásra lett tervezve, de nagyon élveztük. Jó volt újra kimozdulni, új helyszínre eljutni. A jövőben, ha minden jól megy, lesznek még hasonló hétvégi kiruccanások belföldön és külföldön egyaránt. Hazafele menet még elugrottunk a közismert Üvegtigris című film helyszínére, a Tinnye közeli büfékocsihoz. 

Előbbi blogbejegyzésemben említettem, hogy be fogok számolni egy újabb dologról, egy álomról, ami hamarosan bekövetkezik. Nos, a következő bejegyzés témája többek között ez lesz. Rég volt már helyzetjelentés, ideje hát egy újabbnak ...