Avagy merjük a saját álmunkat megvalósítani.
Egy nap felébredtem, és eldöntöttem kilépek a hétköznapokból. Feladtam mindent, ami egy átlagos életben elfogadott, és a társadalmi értékrendnek megfelelő. Elindultam, hogy felfedezzem magamnak azt a világot, melyet addig csak a képernyőn keresztül ismertem. Vágytam arra, hogy személyesen éljem meg azokat a pillanatokat, lássam azokat a helyszíneket, melyeket oly rég óta terveztem. Utazásom a spanyolországi El Camino-val kezdődött, majd egy kis kitérő következett a Kanári-szigeteken. Pár hónapig önkéntes munkával jártam be Közép-Amerikát, Mexikótól Panamáig. Időközben változott a tervem, s utam rövid ideig Magyarországon (Országos Kéktúra), valamint Erdélyben (Via Unitariana) folytatódott. Ezt követően Írországban töltöttem el két hónapot, betekintést nyerve a külföldön élő honfitársaim életébe. Magyarországon újabb Kéktúrák, Erdélyben újabb Via Unitariana-k következtek és a lábaim futócipőben is vittek tovább álmaim felé. Jelenleg újra a "hétköznapokba" léptem, igaz csak fél lábbal, ugyanis a másik lábam továbbra is indulásra kész. Szóval ahogyan az elején írtam, merjük a saját álmunkat megvalósítani. Mert álmaim továbbra is vannak, de most már nem csak én álmodok ...