2015. november 26. (csütörtök) 20:18 (UTC) - Dublin

Pénteken reggel korán kezdtem. Fél hétre kellett odaérnem. Jiri már várt rám. A változatosság kedvéért egy cseh kolléga. Lassan meglesz a "visegrádi négyes". Előtte lévő este megnéztem a neten, hova kell pontosan érkeznem. Busszal nem volt messze. Ugyanazzal a járattal mentem, mint amivel a belvárosba szoktam bemenni. Ahogy megérkeztem, Jiri neki is látott a körbevezetésnek. Egy tizennégy tömblakásból álló lakóparkról volt szó. Alul egy óriási garázsszint, mely kezdetben egy labirintusnak tűnt. 

A helyzet akkor sem lett sokkal jobb, amikor mindezt egy tervrajzon néztem. Egyik helyen felmentünk, másik helyen vissza. A garázsszintről liftek vezetnek a felsőbb szintekre, lépcsőházakkal kiegészítve. De hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, a sort színesítik a különböző tárolók, gáz-, és villanyóra helységek.

A lakópark együttes három különböző csoportra van osztva. Öt tömb a Chandler névre, hat Waxworks-ra, ismét három tömb pedig Tallow névre lett keresztelve. Ezeket kell a hét napjain, rotációs rendszerben karban tartani, takarítani. 

Maga az épület, valamint annak helységei eléggé tiszták. Inkább időben tart sokáig a napi tervezettek véghezvitelére. Aki ismer, az bizonyára tudja, hogy nem tudom csak úgy összedobni a dolgokat. Jobb szeretek alapos munkát végezni. Jiri egyébként tudtomra adta, hogy időnként a gáz-, illetve a villanyóra állásokat is be kell diktálnom a lakások tulajdonosainak, ha kérik. Továbbá napi kapcsolatban kell lennem a lakóparkot üzemeltető cég emberével. A pénteki nap tehát elsőre kicsit káosznak tűnt. Hirtelen ezer meg ezer információ. Ki is kellett pihennem az első munkás hetem. A hétvégi napokon tudok futni is. Tettem ezt most is, a már jól megszokott Millenium parkban. Kicsit szétnéztem a környéken is, mivel a szombati időjárás nagyon szép volt. Nem hagyhattam ki.

Utóbbi képen látszik, hogy miként építkeznek erre felé. A gipszkartont szigetelő rétegekkel, fóliákkal takarják, majd az egész felület kap egy sor tégla burkolatot. Hidegek is a házak nagy része. A közeli csatornák egyikén egy kikötőben nézegettem ezt a hajót. Angliában, Hollandiában sok család lakik ilyenekben. Nem lenne rossz egyszer kipróbálni.

A csatorna vizén egyébként nagy volt a forgalom. Igaz, nem hajókra, kenukra kell gondolni, hanem az őshonos vízi lakókra. Szelídek, érdeklődők, szépek voltak. Főleg a legutolsó, a mandarin réce. Hála egyik volt kollégámnak, nem csak a nevét tudtam meg, hanem azt is, hogy a kínaiaknál a hűség jelképe.

Vasárnap a pihenés napja volt. Fel kellett készülnöm testben, és lélekben is, mivel keddtől immár egyedül fogom végezni a dolgom. Hétfőn még maradt Jiri, egy-két dolgot átadni. Többek közt a mobiltelefont. Azon fognak keresni a lakók, a közszolgáltató alkalmazottai, a manager, és még ki tudja ki fia borja. Kezdett kicsit bonyolódni a helyzet, főleg, amikor valaki felhívott, és a szöveg nagy részéről halvány lila fogalmam sem volt. Azt hiszed, hogy beszéled az angolt, ám amikor egy ír kezd el veled kommunikálni, rájössz, hogy semmit nem tudsz. Így voltam ezzel én is. Bár többnyire ha jeleztem, hogy kicsit lassabban, és érthetőbben, a többség váltott. De volt, aki ezek után sem. A helyzet akkor a legjobb, ha üzenet formában jön a megkeresés.

Kedden volt egy kis esemény az egyik alagsori kerékpár tárolóban, amelyről meg kellett tekintenem a kamera felvételt. Brendan, a manager másolatot is kért, ám azt már nem tudtam teljesíteni. A másolást megkezdte, ám menet közben elakadt. Brendan egyébként az előbb említettekhez hasonlóan kommunikál. Kezdtem magam rosszul érezni, ugyanis fontos, hogy megértsem amit mond. Kiderült, hogy az elődök sem igazán értették. Tetézi a gondot az is, hogy sok hatóság is fog majd keresni, akiknek a mondanivalóját szintén meg kell tudjam érteni. Felelősség teljes tehát ez a gondnoki állás, melyhez a tökéletes nyelvtudás elengedhetetlen. Főleg olyan szinten, hogy az ír akcentust is értse az ember. Ahhoz pedig jó pár év szükséges. Egy álmatlan keddi éjszakát követően úgy döntöttem, hogy elég volt tizenöt évig a felelősségből. Abból, hogy rajtam kívül álló dolgok befolyásolják a mindennapi tevékenységemet. Beszéltem hát Rafal-al, a közvetlen felettesemmel. Megkértem, hogy ha lehetséges, tegyen vissza a mobil csoportba. Tudomásul vette, ám annyit kért, hogy amíg nem talál valakit a helyemre, maradjak. Természetesen igent mondtam.

Enyhítve egy kicsit az időnként, hullámzóan rám törő honvágyat, beállítottam a telefonomon a számomra kedves, és fontos helyszíneket. Legalul a mexikói Puerto Morelos látható. Egyébként most múlt egy éve, hogy Las Palmas-ba érkeztem. Hogy repül az idő, nemde?!

A nap végén, mintegy kikapcsolódásként hazáig szoktam gyalogolni. Pontos távolságot még nem mértem, de kb. másfél-két óra szokott lenni, kényelmes tempóban. Két óra akkor, ha beugrom a boltba is. Edzésben leszek legalább, ha legközelebb folytatom a csavargást valamerre. Tervezem, hogy beszerzek egy kerékpárt is. A jobb időben azzal fogok közlekedni.

Minden városrészt, valamikori falut, ilyen módon jelölnek meg. Csak a forma, és a külalak különböző. Érdekes amúgy a közlekedés. Türelmesek, alig hallok kürtszót. Sőt, annyira türelmesek, előzékenyek, hogy szinte lelassítja a közlekedést. A közlekedési jelzőlámpák is más rendszerben működnek. Gyakran ha a gyalogosnak zöld, akkor a kereszteződés összes gyalogátkelőjén zöld a jelzés. 

A múltkori templomot, és környékét ezúttal közelebbről is szemügyre vettem. Sok sírkő az úgynevezett kelta kereszttel van díszítve. Sok síron különféle díszítések vannak elhelyezve. Mint ez a bakancs. Biztos világcsavargó volt ő is.

Az egyik ház telekhatárát a kedvenc növényemmel, az egyik fajta bambusszal ültették be. Szépen néz ki, mint minden más növény, köszönhetően a párás, esős időjárásnak.

Kíváncsi leszek a jövő hétre, és az azt követő időszakra. Jó lenne, ha egy-két hónapot tudnék ennél a cégnél maradni. Addig, amíg rendeződnek a dolgok, megkapom a pps számom, és el tudom intézni a bankszámlát. Utána már könnyebben vált az ember, és tud keresni olyan munkát, ami jobban passzol az elképzeléseihez. Mert elképzelés az van.