2022. december 22. (csütörtök) 20:44 (UTC+1) - Üllő

Szóval átvettük a befutócsomagot, majd elindultunk kicsit városnézésre. Következő napra volt ugye tervezve a maraton, utána lévő napra nem akartunk annyi programot hagyni. Még mielőtt tovább mentünk volna a belváros felé, kicsit szétnéztünk a pireuszi kikötőben. Az Attikai-félsziget szélén a görög gályák helyett ezúttal modern hajók, vitorlások horgonyoztak.

Szerettünk volna a kikötő területén beülni egy kávéra, nézni az elénk táruló látképet, de sajnos a közelben nem találtunk egyet sem. Megindultunk beljebb, a közelben lévő trolibusz megállójához. Ezúttal is az internetet hívtuk segítségül, hogy merre is találjuk. Menet közben meg lett a kávézó is, mégpedig egy nagyszerű panorámával. Rendeltünk egy-egy tejeskávét, hozzá waffelt, s jöhetett egy kis kávészünet.

Miután feltöltődtünk, megkerestük a trolimegállót, s vártuk a menetrend szerinti érkezést. Ezúttal is megtapasztalhattuk a mediterrán életérzést, ugyanis a busz nem éppen pontosan érkezett. Fél órányi utat jelzett az úticélunkig  helyi közlekedési applikáció, ám egy kicsit hamarabb meg kellett szakítani, mert dugóba kerültünk. A buszvezető mindenkit leszállított, így gyalog folytattuk. Nem voltunk már messze az Akropolisztól. Fél óra múlva már be is léptünk az európai civilizáció és demokrácia ősi falai közé.

Nagyszerű látvány tárult elénk az athéni fellegvárból. Annak idején, amikor a történelemkönyveket lapoztam, reménykedtem, hogy egyszer majd személyesen is láthatom. Magunk mögött hagytuk a hatalmas márványból épített kaput, s máris ott magasodott a jól ismert Panhenón.

Mint ahogy a képen is látszik, rengeteg látogató volt. Szerencsénkre, mert így rólunk is készíthettek képet. Pallasz Athéné temploma épp renoválás alatt volt, de így is lenyűgöző látványt nyújtott a legismertebb ókori épület. Természetesen magát az épületet nem lehetett teljesen megközelíteni, a látogatók elől le volt zárva.

Kicsit szeles volt odafent az időjárás, össze kellett húzni a kabát cipzárját. Elhaladtunk a Panthenón mellett, s egy újabb kilátóponthoz érkeztünk. Picit várni kellett, amíg a tömeg helyet cserélt. Egyszer-egyszer magyar szót is hallhattunk, ugyanis rajtunk kívül más magyar futók is ekkorra tervezték a városnézést.

Dacolva a tériszonyommal, kicsit körülnéztünk Athén városán. A távolban előbukkant a holnapi végcélom helyszíne is, a Panathinaikó Stadion. Kevesebb, mint tizenkét óra múlva következett a rajt. A stadionig viszont még sok időm volt.

Volt még nagyjából fél óránk a zárásig, így lassan visszafele vettük az irányt. Következett a másik közismert ókori emlék, mégpedig az Erechteion, azaz a fellegvár kultusztemploma, a kariatidákkal, azaz az oszlopként alkalmazott nőalakokkal. A helyszínen épp fültanújuk voltunk, hogy ezek csak másolatok. Az eredeti alkotásokat biztonságban őrzik.

Kifele menet még egy utolsó pillantást vetettünk Pallasz Athéné templomára, majd kijutva a kőkapun, Heródes Atticus színházát kerestük fel. Útközben egy cicát is sikerült lencsevégre kapnunk. Máltához hasonlóan Athénban is sok macska van az utcákon.

A főbejárat előtt jártunk éppen, amikor egy kisebb katonai raj tartott felénk. Hirtelen megállt mindenki, ugyanis nekik is megálljt parancsolt a vezénylő parancsnokuk. Egy-két percig vigyázzban álltak, majd megindultak felénk a lépcsőn. Miután elhaladtak, mi is folytattuk utunkat a kijárat felé. Az egyik olajbogyófáról szedtem pár szem bogyót, hátha magról tudok nevelni egy kis csemetét.

Este hat óra körül járt, s lassan következett a vacsoraidő. Valami görög ételt szerettünk volna enni, s hozzá szintén valami helyi italt inni. Megszaporáztuk tehát a lépteinket, mert a gyomrunk is jelzett. Útközben újabb macsekkal találkoztunk.

Nem messze a metróvonaltól sikerült is találni egy kedvünkre való éttermet, teraszos résszel. Meg akartuk kóstolni, hogy milyen az igazi görög gyros, így amellett döntöttünk. Nem bántuk meg. A felszolgált bor viszont okozott egy kis derűt, amikor egy mini kancsóban kihozták. Szerencsére a sör normál adag volt.

Jól lakva, kissé fáradtan értünk vissza a szállásra. Az izgalmam a másnapi verseny miatt viszont egyre nagyobb volt. Lefekvés előtt még egyszer megnéztem, hogy a másnapi induláshoz hova és mikorra kell odaérkeznem. Ellenőriztem, hogy minden megvan, készen áll a rajtra.

Különleges futáshoz különleges futópóló is jár, nemde?! Elgondolásomat kedves barátom, Barbó valósította meg. Olyan pólót szerettem volna magamnak, ami egy kicsit szemlélteti az életemet, azt, hogy honnan indultam, mit érzek. Barbó ügyesen megoldotta, ugyanis fő motívumaként a kalotaszegi ismert mintákat álmodta újjá, egyéni stílusban. Mindezt a hagyományos piros-fekete színekkel, az én kedvenc színű pólómra. Középen pedig, a becenevem alatt, egy általam kigondolt szöveggel: 

With Transylvanian Heart, azaz erdélyi szívvel. Köszönöm még egyszer Barbó ezt a csodálatos ajándékot! Aki pedig hasonló, egyedi alkotást szeretne, bátran keresse Őt a BarbArt Design oldalát. Későre járt már, ideje volt nyugovóra térnem. Hajnalban korán kellett kelnem. Az izgalomtól alig jött álom a szememre, hevesen vert az erdélyi szívem ...