2023. december 28. (csütörtök) 16:05 (UTC+1) - Üllő

Remélem lassan utolérem magam, s naprakész leszek. Jelen bejegyzés eseménye még augusztusban történt. Chilivel úgy döntöttünk, hogy a nyaralást követő hétvégék egyikén folytatjuk a kedvenceink gyűjtését. Azonban ezúttal kicsit megfűszereztük a miniszobor vadászatot. Több éve terveztük már, hogy kipróbáljuk a redjetet. Egyik volt kollégám vezeti a nagy sebességű motorcsónakot, mely a Duna budapesti szakaszán közlekedik. Célba vettük tehát a Kopaszi gátat, s az előzetes regisztrálásnak köszönhetően hamarosan már elő is készülhettünk a nem mindennapi élményünkhöz.

Láthatjátok, komoly biztonsági előírásai voltak a gyorsjáratú motorcsónaknak. Mindhárman kaptunk mentőmellényt, s a ruháinkat is átcseréltük. Picit várni kellett, mire az előttünk lévő csapat visszaérkezett. Mint megtudtuk, sajnos aznap volt munkatársam, Gábor nem dolgozott. Más hajóvezetővel érkezett vissza a redjet, de a segítője, a matrózt nagyon is ismertem.

Csabi volt az, akiről mint kiderült, szintén otthagyta a volt munkahelyünket. Picit beszélgettünk, majd jöhetett a beszállás. Rövid program ismertető után elindultunk hegymenetben, a Margit-híd irányába. A motorcsónak mintegy 440 lóerős vízijármű volt, ezáltal rendkívül gyorsan odaértünk. Menet közben a hajótestet oldalirányban ide-oda kormányozták, mi meg nem győztünk kapaszkodni. 

A képek a hajó orr részére rögzített vízálló kamera által készültek. Magunkkal semmilyen hordozható eszközt nem vihettünk, ugyanis a nagy sebesség miatt kiesett volna a hajóból. Tettünk még pár rövid kört, majd visszaindultunk a Kopaszi-gát térségébe. Menet közben ismét megközelítettünk egy-egy hajót, kikötőpontont.  Leérve a Rákóczi-híd alá, felemelte Csabi a kezét, s jöhetett a várva várt mutatvány.

Pár pillanatra megmerült a hajó, beleszáguldottunk a habokba. Fel voltunk rá készülve, de azért meglepett mindenkit. Olyan volt, mintha maga Poszeidon adott volna egy nagy maflást. Ebből az érzésből nem csak egy jutott. 

Csurom vizesen, de óriási élménnyel szálltunk partra, s adtuk át helyünket a következő bátor csapatnak. Csabinak megköszöntük a maradandó élményben nyújtott segítségét, s mehetett a hajszárítás, átöltözés. Köszönjük még egyszer Gábornak a lehetőséget! Mielőtt megkezdtük volna a miniszobrok felkutatását, még átsétáltunk a vízirendészeti rendőrőrs épületéhez, ahol egy kép erejéig megálltam nosztalgiázni.

A Kopaszi-gáttól villamossal mentünk a Népligetig, majd a hármas metróval a Kálvin-térig, ott átszállva a négyes metróra, a Keleti-pályaudvarig. Itt várt minket a következő Kolodko alkotás. 

A szobrocska neve "Előre a múltba". A közkedvelt kelet-európai trabantot dolgozta össze a Vissza a jövőbe című filmek autójával. Érdekessége, hogy a jármű ajtaját be lehetett csukni. Sajnos ottlétünk óta történt egy szomorú esemény, ugyanis a szobrot ismeretlenek lefeszítették és ellopták.

Innen busszal mentünk tovább a Hősök teréig. Nem messze volt ugyanis a soron következő gerillaszobor. Igazi rekkenőség volt, így megszaporáztuk lépteinket. Minél hamarabb kezünkben akartunk tartani egy pohár jéghideg szomjoltót. Pár perces keresgélés következett, a városligeti Vajdahunyad várban, de végül meg lett Drakula is. Valószínűleg azért kerülhetett oda a szobor, mert Drakula ismert megformálójának, Lugosi Béla mellszobra a közelben lett elhelyezve.

Jöhetett tehát a frissítő megálló a közeli kerthelyiségben, mielőtt folytattuk volna a keresgélést. Ezúttal is úgy szerveztük, hogy azokat az eddig nem látott műalkotásokat keressük meg, amik nagyjából egy térségben vannak. Így, miután lehűtöttük magunkat, a következő helyszínre, az Ötvenhatosok teréhez sétáltunk.

Az új Néprajzi Múzeum közelében került kihelyezésre Kolodko Mihály egyik friss alkotása, melynek az Among us, vagyis Közöttünk címet adta. Témája a múlt században ledöntött Sztálin szobor és a gördeszka volt. Itt állt annak idején a szovjet diktátor szobra, melynek ledöntése után csak a csizmák maradtak. A gördeszka valószínűleg arra utalt, hogy a Néprajzi Múzeum épülete egy gördeszka pályához hasonlít.

Az utolsó két szobrocska közel volt, annyira, hogy nem kellett tömegközlekedési eszközre szállnunk. Hasonlóan az előbbi szoborhoz, kicsit nehéz volt megtalálni, annak ellenére, hogy tudtuk merre lehet. A művész egy nappal Karinthy Frigyes születésének 136-ik évfordulója előtt helyezte ki a Damjanich utcában Micimackó szobrát. Mint tudjuk a meseregényt Karinthy ültette át magyarra. Mivel az író sem angolul, sem németül nem beszélt tökéletesen, a fordításban nővére, Emília (Mici) segített.

Következett a jelen kutatásunk utolsó miniszobra, ami nem is volt annyira mini. A gyerekek egyik kedvencét, a lasagnefaló macskát, Garfieldot formázta meg, pont a képregényhős megjelenésének negyvenötödik születésnapjára. 

Kolodko az Állatorvosi Egyetem kerítésére helyezte el Garfieldot. Ezúttal színesre alkotta ezt a szobrot, mint ahogyan annak idején Lisa Simpsont. Kicsit magasan volt a műalkotás, de azért sikerült lencsevégre kapni. 

Garfield volt a negynennegyedik miniszobor, amit felkutattunk. Hála a művész úrnak, van még egy-két szobor hátra itthon, s a nagyvilágban is. Legközelebb folytatjuk a fővárosunk pesti oldalán, s közben árgus szemekkel figyeljük az újak kihelyezéseit. Igyekszünk viszonylag hamar felkeresni őket, mert sajnos egyik-másik alkotásnak nyoma veszik. Ezek szerint nem mindenki úgy viszonyul hozzájuk, mint mi, a rajongók, akik tisztelik az aranyos, kicsiny alkotásokat.