2017. augusztus 02. (szerda) 21:28 (UTC+2) - Kolozs

Kisebb helyreigazítással kell kezdenem a soron következő bejegyzésem. Az előző nap vacsorája nem a Madarasi - Hargita csúcstámadása után, hanem előtte volt. Szerencsémre a szemfüles lődörgő társaim ezt észrevették, és jelezték. Nem írtam már át, csak gondoltam jelzem.

Teljesen nyugodtan aludtam az éjszaka. Annyira, hogy nem hallottam a társaimat kopogtatni. Páran ugyanis úgy döntöttek a kint alvók közül, hogy az éjszakát mégis a falak között töltik. A reggeli a már jól megszokott gyalogló táboros menü volt. Ezúttal is reggeliztünk, s közben csomagoltunk magunknak az útra. Kissé hűvös volt a reggel, s az időjárás is esőre álló. Rövid napi ismertető után el is indultunk. Ezúttal egy négylábú társaságot is kaptunk a lődörgéshez. 

A napi célunk Székelyvarság volt. De addig még sokat kellett mennünk. Először is le a Madarasi - Hargitáról. Kisebb pihenőt tartottunk az út szélén. Eközben a kis követőnk el nem tágított tőlünk. Az úton sok utánfutós járművekkel találkoztunk, melyek turisták százait vitték fel a Hargitára. Gondolom a kopjafákhoz.

Időközben beértünk egy lakóövezetbe, ahol egyre több szépen faragott kaput fedeztem fel. Bár személy szerint nekem jobban tetszenek azok a faragott székelykapuk, amelyek régiek, és meg vannak hagyva. Az ember ahogy végig simít rajtuk a kezeivel, érezni lehet az egész történetét.

Természetesen Székelyföldön nem csak kutyával őrzik eme pompás birtokokat. Néha egy-egy ilyen, és ehhez hasonló tábla figyelmezteti az arra járót. Hisz tudjuk, a medve nem játék ...

Egy újabb rövid pihenőt tartottunk mielőtt letértünk volna az aszfaltozott útról. Vártam már, hogy ismét erdei, mezei ösvényen lehessek. Jobban szeretem, mint a személyautókkal teli műutat. Itt egy kicsit elmélyülhet az ember, közelebb érezheti magát a természethez.

Letértünk tehát, és rögtön egy tanyához értünk. Abban a pillanatban négylábú hű kísérőnket, egy csapat kutya támadta meg, s érzékeltették, hogy kik az urak ezen a helyen. Szerencsére később felbukkant még egy rövid időre, majd hátat fordítva visszaindult. Ha a Hargitára készült vissza menni, volt mit talpalnia.

Gyönyörű mezőkön, kaszálókon haladtunk keresztül. Sok helyütt kiirtották annak idején a fákat, s helyettük mára már legelők vannak. Egy-egy fát viszont meghagytak, ami árnyékot tart a rászorulónak, ha szüksége van rá. Mi is egy ilyen fa árnyékában tartottuk a hosszabb szünetünket. Ilyenkor elővesszük a magunkkal hozott ennivalót, majd miután elfogyasztottuk, ki-ki szundít egy kicsit.

Egy-egy tanya mellett haladtunk el, többnyire üresek voltak. Felkészültünk a pásztorkutyákra, ám ezúttal nem találkoztunk velük. Utunkat rövid ideig újból a műúton folytattuk, majd ismét az erdő következett. Olyannyira, hogy egyből egy meredek emelkedőn kellett felkapaszkodnunk. Kapaszkodtunk, küzdöttünk, és végül felértünk. Mindannyian győztesek voltunk.

Az erdőből kiérve újra egy legelős, kaszálós területre érkeztünk. Páran egy kissé lemaradtunk a csoporttól, s az első háznál bekérezkedtünk, hadd ihassunk egy kis vizet. Jól esett a vendéglátóink kedvessége, amikor egy friss, hideg vödör vizet hoztak, megtölteni a kulacsainkat. 

Megérkeztünk Székelyvarságra, s nekem a kerítésekről az angol vidéki birtokok jutottak eszembe. Hosszasan gyalogoltunk az első ház óta, hisz a Hargita megye legnagyobb szórvány településéről volt szó. Mintegy 77 négyzetkilométer nagyságú területen fekszik Székelyvarság, több részre tagolódva.

Ahogy közeledtünk a célunk felé, az időjárás is kezdett rosszabbodni. Mire megláttuk a panziót, s a mikrobuszt, már pár csepp el is kezdett esni. Hála Istennek hamar el is állt, így egy kicsit szét tudtam nézni a panzió környékén. Sokat nem akartam időzni, mert várt a finom laska bolognai módra, Czire Tanár Úr és Aba mesteri alkotásaként. 

Az este további részében volt még egy kis tábortűz, éneklés, azonban jómagam korán ágyba bújtam. Azaz helyesbítenék, hálózsákba bújtam, s nem is akárhová, hanem az asztal alá. Sokan voltunk ugyanis, a panzió pedig kisebb, ezért ezúttal olyan helyet választottam fekhelynek, ahol eddig nem aludtam. Kissé klausztrofóbiás érzés tört rám az elalvás előtt, de a fáradtság győzött. Jut eszembe fáradtság. Jöjjön hát a napi megtett távolsági adat. A második, harmadik nap mindig hasonló szokott lenni. Jót mentünk, jó időben. Bíztunk a folytatásban.