2022. szeptember 18. (vasárnap) 13:01 (UTC+1) - Üllő

Ötödik napunkat kezdtük Máltán, azon belül is Marsaskala városában. Szerdai napra virradtunk, s nem volt olyan korai az a virradás. Aznapra a közeli Birzebbuga strandját terveztük be, s vendéglátóink is úgy döntöttek, hogy velünk tartanak. Késő délelőttre már össze is pakoltunk, s irány a déli Birzebbuga.

Marsaskalatól délre helyezkedik el ez a kicsiny város, ahol Málta nemzetközi teherforgalmi kikötője is található. Megérkezésünkkor már arcba vágott a forróság. A strandot egy sétány választotta el a várostól, a sétány mellett óriásra megnőtt legyezőpálmák. 

A kikötő annyira közel volt, hogy az egyes hajóműveleteket, a ki-, berakodásra érkező teherhajók érkezését, távozását közelről láthattuk. A strand és a teherkikötő közötti vízterületen a kedvtelési célú kisgép-, vitorláshajóknak alakítottak ki horgonyzóhelyeket.

Kitelepítettük a bázisunkat (napernyő, székek, napozó pléd, hűtőtáska, strand sátor), megtörtént a fényvédő krém felvitele a bőrünkre, s a gyerekek már csobbantak is. Mi még kicsit gondoskodtunk a megfelelő hidratációról is. Jó dolog az a hűtőtáska.

Amióta elindítottam ezt a blogot, sok mindent csináltam, kezdtem el, ami egy-egy meglátogatott helyhez, átélt élményhez kapcsolódik (zászlók, táskafelvarrók, stb.). Úgy döntöttünk Chilivel, hogy ezúttal bővítjük a gyűjteményünket. Elkezdtük a tengerparti homok gyűjtését. Természetesen csak egy kicsiny mennyiségűt, amennyi egy kis kiürült mécsestartóba majd elfér. Mielőtt mintát vettem volna, kicsit élveztem a lábujjaim között.

Ha már hagyományokról esett szó, egy újabb régi blogos dolgot folytattam. Annak idején, amikor egy homokos tengerpartra érkeztem, beleírtam a homokba egyik kedves rokonom, ismerősöm nevét, aki pont akkor ünnepelt. Ezúttal kivételt tettem, s a mi nevünk íródott a homokszemek közé.

Késő délutánig élveztük a birzebuggai tengerpartot, majd visszafele vettük az irányt. Estére egy újabb élményt terveztünk. Chili régóta meg szerette volna kóstolni a homárt. Marsaskala egyik éttermében találtunk is, s ráadásul napi kapcsolatban voltak a tengeri halászokkal, így a frissen felszolgált étel garantálva volt. 

Emma garnélarákokat rendelt, jómagam tengeri tálat, rajta többféle herkentyűvel. Mindketten megkaptuk, amikor Chili rendelése is megérkezett. Az érkezés pedig hangos és illatos volt, hisz még sistergett amikor az asztalra került. 

Bő fél óra múlva mindhárman jóllakottan pihegtünk az asztal mellett. Kellett egy kis idő, mire el tudtunk indulni. Ahogy mondani szokták, a hal úszni akar, így visszaérkezvén gondoskodtunk egy kis folyadék utánpótlásról. Másnap várt még ránk egy utolsó nagyobb kiruccanás, mégpedig Comino szigetére ...