2015. február 01. (vasárnap) 19:49 (UTC-6) - Cancún

Még a tegnapi napból kimaradt, hogy a hostel tulajdonosa kisebb karaoke partit szervezett maguknak. Éjfélig szólt a fiesta. Reggel hét után már keltem. Megreggeliztem, majd továbbmaradásom intéztem a hostelben. Csütörtökön 13:00-ig kell elhagynom a házat. Carlos-nak csütörtök délutánt írtam, hogy érkezem a farmra. 

Chitzen Itza. A Yucatán félsziget legépebben fennmaradt, rendbe rakott maja romváros. Cancúntól kb. 170 kilométerre. Holnapra befizettem a meglátogatására. Jönnek értem, odavisznek, idegen-vezetnek, enni adnak, hagynak fényképezni és szabadprogramot végezni, és még haza is hoznak. Naná, hogy nem hagyom ki.

Ma már csobbanni is akartam a Karib tengerben, így hát nekivágtam a tegnap felfedezett helynek. Most az osztott pályás úttest másik felén mentem, ami a lagúna mentén van. Ilyen táblák szegélyezték utamat. 

De aranyosak, még azt írják, hogy ne etessük őket! Eszem ágában sincs! Remélem ők is hasonlóképpen gondolkodnak. De hála Istennek, hogy elkerültük egymást. Azért a napi iguána adagjaim megvoltak. Jut eszembe. Mivel vasárnap, és már tizenegy óra körüli idő volt, nem hagyhattam ki a misét sem. Annál is inkább, mert még nem köszöntem meg a rólam való gondoskodást. A templom félig nyitott volt, ajtó, ablak nélküli. Az oszlopokon zúgtak, forogtak a ventillátorok. 

Mire vége lett a misének, meg is éheztem. Itt volt az ideje az ebédnek, méghozzá egy mexikói ebédnek. Az étlapot kezembe vettem, és bár megértettem (angol szöveg) a tartalmukat, de jobb lett volna, ha közben látom, magyarázzák, stb. Találomra választottam. Mindenképpen szerettem volna egy levest, és egy második fogást. 

A leves Panchita névre hallgatott, megfelelt a mi pacalunknak, ízesítése, erőssége persze a mexikóiak javára. Hozzá kenyér helyett tortilla. Második fogásként csirkehúsos burritót ettem. Benne csak apróra vágott hús. Mindezeket a végén két lime cikkel, valamint helyi fekete sörrel kísértem le.

Ebéd után úgy döntöttem tovább megyek a másik szabad strandra. Kellett is a séta, tele lett a gyomrom.

Útközben tovább szaporítottam a rendszám gyűjteményem.

A partra kiérve kerestem magamnak egy szimpi helyet, ahol kevesen vannak, de azok is megbízható külsejűek. Egy házaspár, kisgyerekkel tökéletes választás. És elérkezett a pillanat amikor az Óperenciás másik partjáról is beúsztam. Karib-tenger kipipálva.

Sajnos a bőröm az elmúlt napon, a rákent fényvédő krém ellenére nem épp a legszebb. Mondhatni rákvörös. A mai nap már jobban védekeztem, de sajnos látványos. Hiába meg kell szenvedni a barnaságért. Útközben beszereztem egy kalapot is, kivédve a napszúrást.

Hazafele ismét gyalog, szépen, lassan, ráérősen. Oda-vissza távolság kb. 14 km. Közben volt egy kirakodó vásár féleség, táncosokkal, fellépőkkel. Mindezeket rendőri biztosítással.

Az utolsó képet pedig Galambos Gerinek küldeném. Látod, itt ilyen vasakkal nyomulnak a kollégáid.