2022. november 06. (vasárnap) 22:17 (UTC+1) - Üllő

Elérkezett az idei évre betervezett negyedik félmaratoni futóverseny. Az eddigiek közül a kedvencem. Utoljára 2016-ban vettem rajta részt. Tetszik, mert Budapest Duna melletti részein vezet. Igaz, ebben nagyjából egyezik a tavaszi Vivicittával, de valahogy mégis más. Lehet azért, mert erre többen neveznek. Azért is közel áll a szívemhez, hogy annak idején ez volt az első hivatalos futásom, igaz, akkor még váltóban.

Jó koránra volt téve a kezdés időpontja. Nem is emlékszem, hogy valaha volt ilyen korai rajt. Reggel nyolc órakor. Időben is érkeztem, felvettem a rajtcsomagot, átöltöztem, majd leadtam a táskámat. Maradt egy jó háromnegyed órám a kezdésig. Kihasználtam az időt, s faltam pár falatot. A versenyközpont a Petőfi-híd és a Rákóczi-híd közötti részen volt, az egyetemi városrészen. Ahogy közeledett az esemény kezdetének időpontja, egyre többen és többen lettek.

Elfoglaltam a helyem a 4-es szektorban. Ezúttal is több részletben indítottak minket. Én a másodikba fértem be. A választott futómezem ezúttal is az Ökomenikus Segélyszervezeté volt. Egyik önkéntesük, Kiss Gergely olimpiai bajnok vízilabdázó ott is volt a rajtvonal tribünjén. Elindultunk tehát, rögtön visszakanyarodva a rakpartra. A második kilométernél rögtön ott volt Dj Dominique, azaz Várkonyi Attila. Meglepett, mert általában a táv vége felé szokott gondoskodni a jó hangulatról, aztán rájöttem, hogy ugyanott  jövünk majd vissza. 

Kiváló időjárás volt, nem volt sem túl meleg, sem túl hideg. Minden adott volt egy jó kis futáshoz. A frissítőpontok épp kellő távolságra helyezkedtek el ahhoz, hogy időben hozzájussak a szükséges energiához. A Kékes Csúcsfutáskor tapasztaltaknak ezúttal nyoma sem volt, igaz, most sík volt a terep, de többet is készültem a versenyre. A táv vége felé kezdtem csak kicsit érezni a térdeimet. Mikor a 19-ik kilométer után ráfordultam a Szabadság-hídra, éreztem, hogy meglesz. Az előző és a következő kép ezúttal is a BSI jóvoltából került megörökítésre.

Áthaladva a célban, ezúttal kicsit tovább kellett menni, kanyarogva, mire az úgynevezett befutó csomagot megkaptuk. Átvettem a táskámat is, mert kellett a pulóver, le voltam izzadva. Kicsit szusszantam, aztán kézhez vettem az idei négy teljesített félmaraton után járó félmaraton mánia érmet is. Ez volt a második félmaraton mánia érmem, több nem lesz tervezve.

Meglett tehát a negyedik idei nagyobb távú versenyem, amit tavaly decemberben felkészülésnek elterveztem. Mellettük természetesen folyamatosan készültem rövidebb, hosszabb távokkal, amiket otthon, Üllőn futottam. Már csak egy utolsó nagy falat maradt. Előtte azonban ideje volt újra túracipőt is húzni, ugyanis várt rám az Alföldi Kéktúra befejezése ...