2015. március 08. (vasárnap) - Cancún

Reggel volt egy kis időzavar. Február 1-én az órákat átállították, de egyes telefonok nem álltak át automatikusan. Így Marceláé sem. Következésképpen hamarabb kellett felébrednem. Nem értettem igazán a dolgot így kora reggel, és az angolom is további fejlesztésre szorul. Tehát kicsit fáradtan indult a napom. A picurokat Playa del Carman-ba vittük, egy parkba, remélve, hogy új otthonra lelnek. Útközben tankoltunk is. Itt jegyezném meg kedves Jancsi barátomnak, hogy egy liter benzin 14 peso körül van, ami 255 forintnak felel meg. Fizetni a kútnál lehet, akár bankkártyával is. Nem kell bemenni az épületbe.

Megérkezvén a helyszínre ismét kipakoltuk a kenelt, és vártuk az embereket, akik szállingóztak. A kicsiket imádták a gyerekek.

Gyorsan feltérképeztem a parkot. Egy árnyas, rendezett közösségi térről van szó, bárral, olvasósarokkal, terasszal, játszótérrel, sétányokkal. Hangulatos kis hely.

Közben egyre több lett a gazdira váró kutya is. Persze az érdeklődő is. A mieinknek volt a legnagyobb sikerük.

Kezdtek fogyni a picurok, nagyobb lett a hely a kenelben. Szerencsére árnyékos helyen voltak, tudtak pihenni, már amikor hagyták őket, és nem simogatták. Időközben a kedvencem is új gazdákra lelt. 

Mikor már fogyni kezdtek a látogatók is, tartottam egy kávészünetet. Mire visszatértem, épp egy profi fotós készített fotósorozatot a picikről.

Délután négykor összepakoltunk, és hazafele vettük az irányt. A szombati nappal együtt tíz kutyusnak sikerült új életet kínálni. Tizenegyen maradtak. Útközben megálltunk falatozni. Ismét tortilla, de most szivarszerűen felcsavart, töltött verzióban. Közben lefényképeztem Marcela hirdetését. Ne vásárolj, fogadj örökbe. A képen a lánya látható. Beugrottunk még egy frissítőre Marcela ismerőseihez. Rose és David. Korábban találkoztam velük a farmon.

Hasonlóan Carlos farmjához, ez is épp ilyen volt, csak haszonállatok nélkül, és kisebb területen. Kanadából érkeztek, és három éve építik az új otthonukat. A lakóbusz még itt áll azóta is. Azt is használják. A hideg dobozos sör egy kis bögrében szolgálták fel, mellyel könnyebb a fogyasztás, nem közvetlenül a hideg dobozt fogod.

Marcela szerint olyan vagyok, mint egy japán turista, mindent fotózok. Valóban ezt teszem, hisz másképp nehezen lenne követhető a blog nekem is, és az olvasóimnak is. Rose vezetékneve Gimes. Úgy tudja magyar eredetű. Beszéltem neki az erdélyi Gyimesről. David egyből kapcsolt, és előjött a Drakula sztori.

Ittam még egy Margarita koktélt, majd Cancún felé vettük az irányt. Kezdett esteledni már.

Mai utolsó képem a kedves hölgy blog olvasóimhoz szólna, a helyi szokások szerint. Isten éltessen Önöket, Titeket.