2015. június 10. (szerda) 19:59 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Éjjel szintén esett az eső. Nem szakadt, csak szépen, csendesen esett. Reggeli után eltekertem a patakhoz, megnézni, hogy hol találok olyan gázlót, ahol nem olyan mély a víz. Az eddigi átkelőhelyen a helyzet változatlan. Sokan át is szoktak egy másik helyre, ami nem az út folytatása.

Megnéztem az új átkelőhelyet, nekem a térdemig ér, egyszóval ideális a gyalog történő átkelésre. Ugyanis reggel ismét nem indult az autó. Úgy döntöttem szombaton korán elindulok gyalog Agujitasba. Nem kockáztatom, hogy ne érjek oda a hajó indulásáig. Hat kilométer az út, két óra alatt simán odaérek. Van egy délutáni hajójárat is, de utána későn érnék San Jose-ba. Marad a reggeli indulás.

Visszatérve a hostelbe, Marvinék épp indultak bambuszt vágni. A tűzhely fölé tervezett egy építményt bambuszból, és most ment kivágni hozzá a bambuszt. Én hozzákezdtem a ruháimat kimosni. Épp végeztem, mikor megjöttek. Beszélgettünk a teraszon, majd szóba jött Patacon. Kiderült, hogy utánuk indult, egy darabig kísérte őket. Fel sem tűnt, hogy nem volt a lábam alatt. Sokszor elvonul szundítani, így azt hittem ott van. Nem értettem, hogy miért nem hozták vissza. Pici ő még a csavargáshoz. Azonnal felpattantam, és elindultam a keresésére. Biciklivel voltam, így hamar bejártam a környéket, az utcákat, de sajnos nem találtam. Marvin körbetelefonált, Virian pedig személyesen szólt minden házhoz, hogy keressük Patacont. Többször körbejártam a területet, de semmi eredmény. Tutte is besegített, de ő sem lelt Patacon nyomára. Folyamatosan kiáltottam a nevét, de semmi válasz.

A házak között sajnos erdők, mezők vannak, bokrokkal, így lehetetlen a terület átvizsgálása. Több lehetséges forgatókönyv van. Eltévedhetett, és valahol kószál. Egy autó megállt az úton, és megfogták, elvitték magukkal. A második variációnak nagy az esélye, mert a kiáltásra nem került elő. Nem hinném, hogy az úttól annyira eltávolodott volna. A harmadik lehetőségre még gondolni sem merek. A szívem belefájdul, ha belegondolok, hogy most is odakint van valahol, ugyanis ismét esik az eső. Helena szerint pár nap, és visszakerül. Bízom benne, de sajnos, mint korábban említettem, nála nagyobb, és veszélyesebb négylábúak is elég közel merészkedtek. Nagyon rossz, hogy így történt, mert jobb lett volna úgy itt hagyni őt, hogy tudom, jó dolga lesz. Remélem reggel mire felkelek, csak egy rossz álom volt az egész.