2024. december 30. (hétfő) 19:38 (UTC+1) - Üllő

Év végén összegzést kellene írnom, no meg lezárnom az évet, ezzel szemben most kezdek hozzá a nyaralásról készült beszámolóhoz. Szokásomhoz híven kissé meg vagyok csúszva. No de sosem késő, nem igaz?!

Chilivel még év elején terveztünk eljutni az ország túlsó felére. Mégpedig oda, ahol eddig nem, vagy jó régen jártunk. Ilyen a Fertő-tó, annak közvetlen környezete. Beleértve Magyarországot, s Ausztriát. Választásunk a Sopron közeli Fertőrákosra esett. Egy kis panziót néztünk ki, annak is a padlásterét. Ezúttal is Chili, a munkahelyén keresztül hozott egy autót, mely a miénknél kissé újabb, így hamar le is jutottunk Fertőrákosra.

Kora délután volt, mire leértünk. Elfoglaltuk a szállásunk,kipakoltunk, s még maradt pár óránk, hogy kipróbáljuk a a szomszédos szabad strandot. A közeli Sopron-Tómalom nevű kicsiny fürdőhelyet néztük ki. Oda pedig két keréken, azaz háromszor két keréken terveztünk eljutni.

Emma kerékpárját otthonról vittük, az általunk használtak pedig a panziótól voltak. Utóbbiakra nem igazán lehetett mondani, hogy karbantartottak voltak. Nem volt egyszerű, de azért megbirkóztunk velük. Bő fél óra múlva már a fürdőhelyen voltunk.

A Tómalom fürdő nekem kicsit a kolozsi sósfürdőre emlékeztetett. Kicsiny, eldugott, családias hangulatú volt. Nem is voltak sokan, de nem is igazán volt ok, amiért sokan legyenek. Mi viszont nagyon jól éreztük magunkat.

Kicsit fürödtünk, szétnéztünk, majd miután megéheztünk, felfedeztük a büfék kínálatát. Ahhoz képest, hogy tényleg kicsiny fürdő volt, nem volt okunk panaszra. Nagyon nem akartunk jól lakni, mert vacsorára kinéztünk egy útszéli éttermet, Fertőrákos településén belül.

Visszafele kicsit nehezebb volt a tekerés, ugyanis utunk nagy része hegynek felfele vezetett. Jócskán sötétedett, mire a szállásunkra értünk. Gyors átöltözés, majd irány az étterem. Gyalog mentünk, mert kb. 400 méterre volt tőlünk.

Másnap az ausztriai Family Parkba vezetett az utunk. Ahhoz képest, hogy hétköznap voltunk, s nem hétvégén, eléggé tele voltak a parkolók. Igaz, nyár volt, betudtuk a tömeg nagy részét nyaralóknak. Aki nem halott még a parkról, úgy képzelje el, mint egy óriás vidámparkot.

A csajok rögtön a bejárat közelében fel is pattantak az első pörgő, forgó játékra. Én ezt így éhgyomorra kihagytam, gondoltam valami egyszerűbbel fogok kezdeni. Chiliék viszont egész jól bírták. Mint említettem, Ausztriában található ez a kalandpark, mégpedig St. Margarethenben, azaz Szentmargitbányán.

A park a Fertőmelléki-dombság szívében található, mintegy 145 000 négyzetméternyi területen. Több tematikus részre lett osztva, úgymint Élményvárra, Meseerdőre, Falusi gazdaságra és Kalandszigetre. Rengeteg pörgő, forgó, mozgó játék, számtalan kalandot kínálva. Élmény park, vízi játszótér, mászókák, kötélparkok várják a kicsiket és a nagyobbakat.

Ide is igaz volt az a mondás, hogy egy ilyen parkra egy egész nap is kevés. Kevés ahhoz, hogy bejárjuk minden zegét, zugát, de azért megtettük, amit meg lehetett. Egyik másik kevésbé "veszélyes" játékra magam is felültem. 

Maga a Familypark egyébként nemcsak a kalandok és játékok terén egyedülálló. A területet virágágyások, patakok, sövények, fák, különböző kisebb, nagyobb építmények teszik változatossá. A legapróbb részletekig ki lett dolgozva minden, megjelenítve azt a fantáziavilágot, amit a látogatók örömmel fogadnak.

Az élményparkban a kulináris élvezetről is gondoskodtak, hisz több helyszínen is rendelkezésre álltak a falatozó, étkező helyek. Ki is próbáltunk egyet-egyet. Kellett is, mert a sok kalandban meg is éheztünk. A szomjunkról már nem is beszélve.

Ebéd után javarészt a napközben legjobban tetszett játékokon mentünk még egy kört. Közeledett már a zárás időpontja, így mi is a kijárat felé vettük az irányt. Mindhárman maradtunk volna még egy napot, de menni kellett. A jövőben talán még visszatérünk.

Másnapra újra egy kis fürdőzést terveztünk. Ezúttal a Fertő-tó osztrák részén. Sajnos a magyarországi oldalon erre jelenleg nincs lehetőség. Bízom benne, hogy a jövőben ez változni fog. Mörbisch am See, azaz Fertőmeggyes strandját választottuk tehát.

Élmény volt belépni a strand területére. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire tetszenek a tiszta, rendezett közterületek. Ausztria pedig ilyen. Ha tetszene a német nyelv, akár még egy későbbi lakhely is lehetne, de sajnos nem tetszik. Inkább az angol, valamint a mediterrán nyelvek. No de térjünk vissza Fertőmeggyesre.

Közel volt a szállásunktól, mehettünk volna kerékpárokkal, ha lettek volna jó kerékpárjaink. Mondjuk gépkocsival kényelmesebb, tekintve, hogy enni-, innivalót, strandeszközöket is vittünk magunkkal. Hatalmas autóparkoló állt rendelkezésünkre. Ami a tóparthoz illett, minden megtalálható volt: vitorláskikötők, szörfiskolák, kemping és a strand. Utóbbiból szabad-, illetve medencés. 

Szerencsénkre itt sem volt nagy tömeg, így élvezhetőbbé vált mind a vízparti, mind a medencei fürdés. Egy-egy magyar beszélgetést is lehetett hallani, hisz közel volt a határ. Egyébként sok magyar vendégmunkással találkoztunk az előző napon is. 

Vacsoránkat ismét a szomszéd étteremben költöttük el. Ezúttal is akkora adagokat kaptunk, hogy jutott másnapra is belőle. Azaz jutott volna, ha nem a következő kalandpark lett volna a helyszín. Lutzmannsburg, azaz Locsmánd kicsiny városának fürdőkomplexumát választottuk ki. Sajnálatos módon annyira lefoglalt minket a vízi kalandpark, a sok medence, hogy ezúttal kevés képet készítettünk. Annál is inkább, mert macerásabb lett volna magunkkal vinni a telefont, úgy, hogy ne érje víz. Azért egy-egy kép készült.

Rengeteg kültéri-, beltéri medence volt. Legtöbbjük élmény medence. Mindegyiket többször kipróbáltuk. Az óriási csúszdákat ezúttal kihagytam, a csajok viszont többször is lecsúsztak. Emma még egy VR csúszdát is, meg egy VR búvárkodást is kipróbált. Mindkettő virtuális képi világot nyújt a használója számára.

Természetesen zárásig maradtunk, így mire a szállásunkra értünk volna, a közeli étterem már bezárt. Úgy döntöttünk, hogy az aznapi vacsoránkat az egyik soproni gyorsétteremben költjük el. Tudom, hogy egészségtelen, de mi szeretjük. Ennyi, azaz az időnkénti alkalom belefér. Szerintem.

Utolsó teljes napunkat ismét víz közelben töltöttük, mégpedig az osztrák Neusiedl am See, azaz Nezsider kisváros szabadstrandján. Ahogy megérkeztünk, rögtön láttuk, hogy a közeli-, s távoli lakosság kedvenc hétvégi kirándulóhelye volt. Gondozott pázsit, nagy árnyas fák, édesvizű gyermekmedence, játszóterek.

Kellemes hőmérsékletű volt mind a víz, mind a levegő hőmérséklete. A tó széle kavicsos, beljebb iszapos volt, de szépen, tisztán karbantartott part volt. Mint látjátok, ezúttal is volt bőven hely. Kicsit pancsoltunk, kicsit pihentünk a parton. A fő étkezésünket a közeli büfében költöttük el.

Lassan közeledett a késő délután, azaz ideje volt nekünk is tovább hajóznunk. Vártak már ránk a jól megismert fertőrákosi étteremben. Egy ismételten finom és kiadós vacsora elfogyasztása után alig tudtunk hazacammogni. Másnap késő reggel ébredtünk, s hozzákezdtünk az összepakoláshoz. Elköszöntünk nyugdíjas vendéglátóinktól, majd mielőtt Sopron városába értünk volna, tettünk egy kis kitérőt.

Egész héten javarészt a Fertőrákoshoz közeli kishatárátkelőn jöttünk, mentünk, de nem álltunk meg. Az ott található kis területen került megrendezésre 1989. augusztus 19-én az úgynevezett Páneurópai piknik. Az alapötlet az volt, hogy egy tábortűznél beszélgetést folytassanak Európa jövőjéről. Ebből az lett, hogy a keletnémet állampolgárok sok százfős csoportja áttörte a határkerítést Ausztria irányába. Tették ezt az ott szolgálatot teljesítő magyar és osztrák határőrök félrenézése mellett.

Kilenc éves voltam akkor, amikor ez történt, de máig emlékezem arra az eseményre. Meghatározó tett volt az akkori politikai berendezkedésű világban. Az akkorra már rozoga határkapu áttörése fontos pillanata egy olyan láncreakciót indított el, ami az Európát kettéosztó vasfüggöny végleges eltűnését, Németország egyesítését és az Európai Unió keleti bővítését eredményezte.

Az akkori esemény helyszínén kialakított Páneurópai Piknik Emlékpark 2015 óta az Európai Örökség címét viseli. Nekem pedig régóta be volt tervezve, hogy ide ellátogassak, így most ez is teljesült. Következhetett a "leghűségesebb város" meglátogatása, már amennyire ez pár órába bele tud férni.

A belváros egyik kicsiny utcájában parkoltunk le az autóval, majd pár perces sétával az Óváros falai közé értünk. Egy városnéző kisvonatot idéző járműre váltottunk jegyet, ahol idegenvezetéssel fedezhettük fel a város főbb nevezetességeit. Magyarország egyik legrégebbi városa Sopron, műemlékekben a második leggazdagabb település.

A "kisvonat" elindult, mi meg hallgattunk és néztünk. A Fő tér mellől volt az indulás, majd az óváros keskeny utcáin végigmenve a hajdani várfalon kívül folytattuk utunkat. Elhaladtunk többek közt Sopron jelképe, a Tűztorony mellett. Ahogy haladtunk, sorra következtek a gyönyörű állapotban lévő műemléképületek.

Az egy órás városnézésünk a belváros után a Soproni Egyetem, a Lőverek és a Soproni-hegység nevezetességeit érintette. Szó esett híres történelmi személyiségekről, akik Sopron városához köthetőek. Hallhattunk történeteket, legendákat, anekdotákat, de szó esett a híres soproni kékfrankosról is. Végezvén, megkerestük autónkat, majd bő két és fél órás út után értünk haza. Mint a bejegyzésem elején említettem, mindez augusztus közepén történt. Azóta még egy kis kékezés történt, melyről ha minden jól megy, napokon belül beszámolok. A 2024-es évben nem az utazásoké és a kirándulásoké volt a főszerep. Remélhetőleg a 2025-ös év e tekintetben változás lesz. Kívánok Neked kedves olvasóm boldog, eredményekben és egészségben gazdag, békés új évet!