2024. május 4. (szombat) 22:34 (UTC+1) - Üllő

Nem keltünk korán, de annyira későn sem. Volt még egy szoba a sajátunkon kívül, de nem érkezett senki, így csak miénk volt az egész apartman. Szóval ébredés után kényelmesen elkészültünk, majd elindultunk Miskolctapolca felé. A GPS szokás szerint okozott némi meglepetést, ám végül csak megérkeztünk.

Leparkoltunk, majd egy rövidebb sétát követően már a pénztárnál is voltunk. Az ünnepek előtti időszakot helyesen választottuk ki, ugyanis alig volt fürdővendég. A fürdőkomplexum előcsarnokában pótoltuk az elmaradt reggelit, kávét. Közben kicsit szemügyre vettem a barlangfürdő történetét.

Miskolc egyik leglátogatottabb turistalátványossága a termálfürdő. Gyógyvize 30 °C-os, a barlang klímája is gyógyhatású. Főként ízületi betegségekre javallott. Tekintettel arra, hogy a víz egész évben meleg, így a fürdő is nyitva van az év minden napján. Emma már nyaggatott is minket, hogy csobbanna, s ezért igyuk már azt a kávét gyorsabban.

Eleinte kissé hideg volt a víz, legalábbis nekünk. Kellett pár perc, mire a testünk hozzászokott. Legelőször a fürdőcsarnokban néztünk szét. Itt a víz 29-30 °C-os volt. Rajtunk kívül egy-két vendég volt csak.

Gyönyörű kristálytiszta vize volt. Lassan a hőmérsékletét is megszoktuk. Több sziklába vájt folyosó vezetett különböző irányban. Az időnként szabadon járható folyosó padlójának egyes részeit gyönyörűvé varázsolta a termálvíz. Óvatosan közlekedtünk, mert volt ám csúszásveszély.

A barlangfürdő több nagyobb terme kapott az idők során nevet. Ilyen volt a Római terem, a Csillagterem, az Öreg barlangi medence és a korábban említett Fürdőcsarnok. Mindegyiket sorra látogattuk, mielőtt tartottunk volna egy ebédszünetet. Gyomrunk ugyanis hangosan jelzett, hogy ideje lenne kimenni a vízből, s megkeresni az éttermet.

A kissé aranyárban mért ebédünk után, immár halk gyomorral folytattuk a testi kényeztetést a zegzugos barlang folyosóin. Emma egyből felismerte már a folyosókat, tudta melyik termet hol találjuk. Kis időt én is még a vízben töltöttem, majd elindultam a szauna világ felé. A csajok maradtak.

A szauna környékén már egy kicsivel nagyobb volt a tömeg. Annyira azért nem, hogy ne lehessen élvezni. Jöhetett a hideg zuhany, a forró szauna, majd a jéghideg merülőmedence. Ebből lett két kör. Aztán vissza a csajokhoz. Az úszómedencénél találtam meg őket.

Nagyjából volt még két óránk hátra, így hát tettünk még egy kört. Ekkor már nem csak Emma, hanem mi is kiismertük magunkat a barlang folyosóin. Testünk is hozzászokott a víz hőmérsékletéhez, igaz időnként azért alámerültünk.

Következett a Csillagterem, utoljára ott időztünk egy kicsit. A mennyezeten megannyi apró világítás adta azt a hatást, mintha egy éjszakai égbolt alatt lettünk volna.

Késő délutánra járt az idő, be is sötétedett, így mi is az öltöző felé vettük az irányt. Várt még ránk egy hosszabb hazaút. Utoljára még vezettünk egy pillantást a Barlangfürdő épületére.

Hazaérve hozzákezdtünk az ünnepi készülődéshez. Bevallom, jelen blog bejegyzést kicsit korábbra terveztem megírni, ezért is szántam utolsó képként a karácsonyi képünket. Igaz, hogy most már májust írunk, de azért kívánok Nektek, kedves olvasóim boldog új évet!

2024. január 31. (szerda) 15:08 (UTC+1) - Üllő

Még az ünnepek előtt úgy döntöttünk, hogy tartunk egy kis szünetet, s kiruccanunk Miskolcra. Terveztük ezt azért, hogy megtekinthessük a világhírű ottani adventi villamost, no meg egy kicsit kiszakadjunk a hétköznapokból. Jómagam már nem dolgoztam, ugyanis december 15-től fizetett téli leállásom volt. Szóval Chili a munkahelyről ismét bérelt egy autót, s már robogtunk is. 

Kora délután oda is érkeztünk, gyorsan elfoglaltuk a belvárosi szállásunkat, majd kinéztünk a sétáló utcára. Szerencsére nem kellett sokat sétálni, hisz a szálláshelyünk bejárata a sétálóutcáról nyílt. Amint kiértünk, pár perc múlva meg is láttuk a híres villamost. Egyelőre nem ültünk fel, hanem valami harapnivaló után néztünk. Majd következett az adventi vásár megtekintése. 

Lévén, hogy hétköznap volt, nem volt nagy tömeg. Szerencsénkre. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen egy vidéki nagyvárosban a karácsonyi vásár. Szerencsére az időjárásra nem volt panasz. Azért a forró ital jól esett.

Szépen fel volt díszítve a belváros. A Széchenyi István utcán, ahol a villamos közlekedett, valamint a Szent István térnél, a Városházával szemben, ahol a vásár is volt. Pár bódét azért nyitva találtunk. Megnéztük a villamos menetrendjét, majd még egy kicsit körbenéztünk a téren.

Izgatottan vártuk már a villamost, így a közeli megálló felé vettük az irányt. Nagyon kíváncsiak voltunk. Évek óta terveztük, hogy meg kellene nézni, mivel sok cikket olvastunk róla. Minden évben más-más tematika mentén rendezik be, s díszítik fel a miskolciak. 

Megérkezett a villamos, teljes pompájában, a villamosvezetőnél megváltottuk a jegyeket, majd megpróbáltunk minél beljebb jutni. A jelzése szerint ünnepi járat volt, de érvényes volt rá a vonaljegy és a bérlet, így sokan voltak rajta. Voltak akik dolgozni, bevásárolni mentek, de olyanok is utaztak rajta - hozzánk hasonlóan - akik csak ezért váltottak jegyet, hogy megtekintsék.

Ültem már Budapesten is adventi villamoson, de ez teljesen más volt. A budapestit csak kívülről szokták feldíszíteni fényfüzérekkel, égősorral, azonban a miskolci belül is pazarul volt berendezve. Szó szerint pazarul. Ahogy közeledtünk a Felső-Majláth végállomás felé, egyre beljebb jutottunk, így jobban szemügyre vehettünk mindent.

Mint látjátok, fenyőfák, tobozok, karácsonyi kisebb-, nagyobb díszek, lámpások, különféle állatok, bútorok roskadásig telerakva, s rengeteg műhó. Sikerült a kalauzzal beszédbe elegyedni, aki elmesélte, hogy minden évben más a berendezés témája. Változik nemcsak a téma, hanem a színvilág is. Megtudtam, hogy ritkán láthatóak újra az egyes tárgyak, hanem igyekeznek újakat alkotni.

Időközben megérkeztünk a végállomásra, majd rövidebb várakozás után vissza is szálltunk rá. Folytattuk a részletes feltérképezését. Szintén a kalauztól tudtuk meg, hogy a Miskolc Városi Közlekedési Zrt. legelőször 2012-ben indította el a fényvillamost. Azóta minden évben.

Újabb utazás következett tehát, vissza a Szent István térig. Körbenéztünk, s mindenhol vidám, boldog embereket láttunk a villamoson. A gyerekek csodálkozva simogatták a díszeket. Nem tudtam elképzelni, hogy egyáltalán nem bántják az emberek ezt a különleges díszletet. Igaz, hogy kamerák vannak, állandó kalauzok, de nélkülük is rendesen viselkedik az utazó nagyközönség. Ez mindenképp dicséretes. 

Megérkeztünk a saját végállomásunkig, majd búcsút intettünk a nem mindennapi karácsonyi fényvillamosnak. Minden évben el szokta nyerni Európa legszebb villamosa verseny első díját. Azóta, amióta utaztunk, kiderült, hogy 2023-ban sem volt ez másképp. A miskolciak rettentően büszkék erre, s mi is azok voltunk. A szívünkbe zártuk. 

A napot egy jó kis vacsorával zártuk a Creppy Palacsintaházban. Jóllakva érkeztünk vissza a szállásunkra. Másnapra a közeli Miskolctapolcára terveztük, az ottani barlangfürdőt. Ránk fért már egy kis testi kényeztetés.