2021. április 05. (hétfő) 15:06 (UTC+1) - Üllő

Rég jelentkeztem. Idén még nem is írtam. Ez az egy éve tartó világjárvány teljesen átírta a blog életét is. Nem igazán tudunk sehova se menni itthon, valamint a nagyvilágban. Utóbbi lehetőség bizonytalan ideig szóba sem jöhet. Előbbi sem az igazi úgy, hogy nem lehet kivenni szállást. Maradt tehát az egynapos, rövid kiruccanás. Nézegettem, hogy merre is menjünk, merre nincsen tömeg. Választásunk a Gödöllői-dombság lett, azon belül is a Gödöllői Kék elnevezésű jelvényszerző túra. 

Egyik szabad márciusi hétvégi napunkat néztük ki erre a rövidke kéktúrára. Autóval terveztük a gödöllői kezdőpontig eljutni. A nemrégiben felújított vasútvonal mentén lévő Állami telepek mellől indul a jelvényszerző kéktúra. Maga a Gödöllői Kéktúra nem az Országos Kéktúra része. Hasonló Kéktúra van országszerte a három nagy Kék-en kívül. Ilyen a Balatoni, a Bükki, a Kohász, valamint a Gödöllői. Mivel utóbbi egy nap alatt végigjárható, úgy döntöttünk nekivágunk. Elővettük tehát a régóta nem használt hátizsákjainkat.

A kora reggeli ébredés azért nem esett jól, lévén hogy hétvége volt, de bő fél órás autóút után már ott is voltunk a kezdőpontnál. Pecsételni ezúttal nem kellett, hanem csak pár kérdésre kellett felkészülni a túra során. Azok megválaszolása után kaphatja meg az ember a jelvényt. 

Nem messze a kiindulóponttól volt az első úgynevezett ellenőrzőpont. A József Főherceg Arborétum közelében haladtunk el, ahova ezúttal nem tértünk be, hisz annak bejárása önmagában is jó pár órát igénybe vesz. Egy másik alkalommal majd megnézzük. A bejáratnál viszont kicsit szétnéztünk.

A túra mintegy húsz kilométeren keresztül vezet a Gödöllői-dombság lankáin, egészen Bagig. Az előttünk álló terepen csekély szintemelkedés, változatos talajviszony,  jellemzően homokos talaj várt ránk. Mi pedig folytattuk.

Eleinte kövesúton haladtunk, majd földúton folytattuk. Erdős részen vezetett az utunk. Kezdetben borzasztóan fújt a szél, de ahogy beértünk a fák közé, elviselhetőbb lett. Kisvártatva egy szélesebb részre értünk, ahol a gázvezeték is futott. Itt volt a második ellenőrző pont. 

Fiatal akácerdő mentén vezetett a Kék, s mi elértünk egy elhagyatott vadászházhoz. Itt tartottunk egy rövid kávészünetet. Magammal vittem a kis gázfőzőt, s a palackot, így pár perc múlva már kortyoltuk is a forró kávét. A rövid pihenő után jött a harmadik ellenőrzőpont, mely egy útszéli kőkereszt volt.

 A kereszt után találkoztunk túrázóval, akik ellenkező irányban járták a Kéket. Aszfaltozott úton folytatódott a túránk, egészen az Erzsébet-pihenőig. Egy fából épült vadászházhoz értünk, mely Erzsébet királyné egyik kedvenc pihenőhelye volt állítólag. Hát nem is tudom, Ízlések és pofonok, ahogy szokták mondani. Biztosan máshogy nézhetett annak idején ki.

Ez egyébként a túraútvonal negyedik ellenőrző pontja volt. Túl voltunk nagyjából az út felén, s a végtagjaink bizony már kezdték megérezni a hosszú kihagyást. Nemsokára ismét erdei úton folytattuk tovább. Kisvártatva elértük az erdő szélét és az ötödik ellenőrző pontot. Utunk szántások mellett vezetett, majd ismét erdő következett. Chili meglepetésére pár lépcsőfok erejéig felfele is mentünk.

Közel volt már a végcél, de azért volt még hátra pár kilométer. Erdős, mezős részek váltotték egymást, időnként egy-egy túrázóval. Nem volt annyira népszerű túraútvonal, mint pl. a Budai-hegységbeli társai, de azért itt is felbukkant néha valaki. 

Már csak egy rövid, viszonylag sűrű erdős rész volt hátra, mielőtt Bag községbe értünk volna. Ahogy közeledtünk a lakott terület felé, sajnálatos módon úgy növekedett az eldobott szemét mennyisége. Egy széles földúton értünk be a település nem épp szebbik részére. Itt már a tempónkat jócskán visszavettük, ugyanis mindketten éreztük már a túra során megtett kilométereket.

Szerencsére már csak tényleg pár száz méter volt hátra. Átkeltünk az M3-as autópálya felett, majd pár utcával odébb már meg is érkeztünk utunk végére, a vasúti megállóhelyre. Ez a megálló volt az utolsó ellenőrző pont is egyben. Innen vonattal jutottunk vissza a kocsinkhoz, majd azzal haza Üllőre.

Otthon mindketten követtük Hamu példáját, s fáradtan elnyúltunk a kanapén. Ez volt tehát a Gödöllői Kéktúra. Nem volt benne semmi extra, nem voltak kiemelkedő és érdekes látnivalók, de jó volt kicsit ismét úton lenni, kicsit KÉK-ülni, kicsit elfáradni. Hamarosan folytatjuk ...