2016. május 22. (vasárnap) 20:29 (UTC+1) - Budapest
Mielőtt nekikezdenék e bejegyzés részletes kifejtéséhez, engedjétek meg, hogy említést tegyek a bakancsomról. Mint emlékeztek, a tavaly októberi Kéktúra során teljesen beázott, a talp részen látszódtak az elhasználódás nyomai. Úgy döntöttem, hogy miután hű társam volt annyi kilométeren keresztül, így megmentem, és kap egy új talpat. Elgondolásomat tett követte, így egy teljesen új talppal várhatom az újabb kilométereket.
Az új kilométerek pedig következtek is. A közösségi oldalon olvastam a Szent Jakab Baráti Kör felhívását, mely a Szent Jakab út magyarországi első szakaszára hirdetett gyalogló túrát. Lassan nyolc éve annak, hogy a Camino-t megjárt honfitársak gondoltak egyet, és megálmodták a magyarországi Szent Jakab zarándokutat. A terv az volt, hogy Lébényig jussanak el, ahol a Szent Jakab apostol plébániatemplom található. Elgondolásukat tettek követték, és hosszas, kitartó szervezőmunkának köszönhetően, mára már egy jól kiépített zarándokúton tehetjük meg a Szent Jakab zarándokút magyarországi szakaszát Budapesttől Lébényig. Sőt, annál is tovább. Ugyanis az ausztriai Wolfsthal - a hivatalos Camino de Santiago korábbi legkeletebbi pontja - elérését követően, bekapcsolták a zarándokutat az egész Európát átszelő Camino de Santiago zarándokútvonalba. Megteremtődött tehát az a lehetőség, hogy bárki elindulhasson Budapestről Santiago de Composteláig. Tették is ezt azóta sokan.
A megbeszélt találkozási pont a Clark Ádám téren volt, a nulla kilométerkőnél. Innen számolják a magyarországi utak távolságát, hosszát. Innen indul a hivatalos Szent Jakab zarándokútvonal is. A többség a Normafától tervezte az indulását, de voltunk egy páran, akik úgy döntöttünk, hogy ha már kezdjük, legyünk "null kilométeresek". Az előttünk álló távolság mintegy 18 kilométer volt.
Megkezdtük tehát utunkat, mely az alagúton keresztül kezdődött, majd végig a budai kerületek utcáin, a Normafa irányában. Elhaladtunk azokon a helyszíneken, ahol annak idején hetente koptattam magam is, a főiskolára menet a cipőm talpát. Akkor még nem is gondoltam, hogy milyen változásokon fogok keresztül menni. A felső képen Jókai Mórt örökítette meg a művész, az íróról elnevezett általános iskola előtt.
Felérve a Normafához, csatlakoztunk a már ott várakozó csapathoz, majd szakaszokban indították a csoportokat. Maga az út bármilyen formában teljesíthető volt, értem ez alatt, hogy aki egyedül szeretett volna menni, az megtehette. A legtöbben azonban csoportban indultunk el. Én maradtam Attila csoportjában, akivel együtt indultunk. Azért is kellett szakaszosan indítani a csoportokat, mivel nagyon sokan gyűltünk össze, és így elkerülhettük a zsúfoltságot.
Rögtön a Normafa után útba ejtettük a Szent Anna kápolnát. A budakeszi lakosság kedvenc kirándulóhelyén, az Anna réten épült 1825-1830 között a kápolna Szent Anna tiszteletére. A kápolna nagyon hamar közismert zarándokhellyé vált. Sajnos a kápolnát 1952-53 körül lerombolták, ám a rendszerváltást követően, 1992-ben újra felépítették.
Amíg a csoport megpihent, nézelődött, Attila elmondta nekünk a zarándokok imáját: "Uram, légy az utazó társasága, irányadója az elágazásoknál! Adj neki erőt, amikor elgyengül, védelmezd veszély közben, oltalmazd az út során, adj árnyékot a nap hevében, világíts a sötétségben, nyújts vigaszt, mikor kedvét szegi és szilárdítsd meg szándékában! Ámen"
Az imát követően folytatta a csoport az útját, melynek során újabb csoporttagokat ismerhettem meg. Mint például egy kedves, fiatal házaspárt, akik a pici fiukkal jöttek el az útra. A pici apja hátán utazott, egy babahordozóban aludva. Jó volt őket látni, velük találkozni. A pici pedig hamarabb tanult meg zarándokolni, mint járni.
Eljutottunk a következő pihenőhelyünkig, Makkosmáriára. Az itt található templom előtt volt egy rövidebb pihenő, ahol Attilától megtudtam, hogy a kisebbik kutya már több mint három éve itt van. A templom helyén egy kápolna állt 1737-ben, melyet a fogolykiváltó trinitárius szerzetesek gondozták. A rend feloszlatása után rommá vált az épület, majd 1947-ben újjáépítették.
A pihenő után megindultunk Budakeszi irányába, ahol az újabb pihenőhelyen felhívták a szervezők a figyelmünket a Budakeszi - Páty közötti szakaszon lévő kullancs veszélyre. Miután a csapat megtette a szükséges óvintézkedést a nem kívánt "látogatók" távol tartására, folytattuk az utat. Közben figyeltem a jeleket, melyek hasonlóan a spanyolországi Szent Jakab úthoz, a legkülönbözőbb módon kerültek feltüntetésre.
Egy szakaszon egyedül maradtam, ugyanis leszakadtam a csoporttól. Amint hátra tekintettem, észrevettem a távolban egy feltűnően nagy táskát viselő zarándoktársamat. Gondoltam bevárom, és megkérdezem méretes csomagjának okát. Kiderült, hogy egy több hónapig tartó út első lépéseinek voltam a tanúja, ugyanis Patrik tegnap indult el a Clark Ádám térről. Úti célja pedig Santiago de Compostella. Hasonlóan a korábban említett Vízy Péterhez, Patrik is gyalog fogja megtenni az utat Magyarországon, Ausztrián, Svájcon, Franciaországon és Spanyolországon keresztül.
Patrik történetét hallgatva magamra ismertem rögtön. Felmondta a munkahelyét, az albérletét, és nekiindult a világnak. Mint mondja, nincsen célja egyelőre, csak útja. Patrik csomagja azért volt olyan nagy, mert vitte a gitárját, valamint egy kis dobot is. Útját nem jelentette be sehol, egyik zarándok csoportnak sem, többek közt a Szent Jakab Baráti Körnek sem, ám hamar híre ment. Az előttünk lévő csoport tagjai is alig akarták elhinni, hogy kivel futottak össze. Gyorsan át is adtak Patriknak egy fésűs kagylót, ami, mint tudjuk a Camino zarándokok jelképe.
Patrikot körülvéve folytattuk az utat, olvasgatva a szervezők által kihelyezett üzeneteket. Az egész út során ki voltak téve különböző szövegek, melyeket elolvasva lehetett elmélkedni rajtuk az úton.
Az egyik idézet különösen tetszett: "Volt egyszer egy öregember keleten, aki a város kapujában üldögélt. Egyszer egy ismeretlen átutazó megkérdezte tőle: - Milyenek a város lakói? Az öreg kérdéssel válaszolt: Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz? Egoisták és rosszak, örülök, hogy eljöttem onnan. Pontosan ilyenek e városnak lakói is. - válaszolta az öreg. Később egy másik fiatalember ugyanazt a kérdést tette fel neki: Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói? Az öregember ugyanazzal a kérdéssel válaszolt. Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz? Jók voltak, együttérzők, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük. Ilyenek ennek a városnak a lakói is - válaszolt az öreg. Egy kereskedő, aki hallotta a párbeszédet, vádló hangon így szólt az öreghez: Hogy adhatsz két teljesen különböző választ ugyanarra a kérdésre? Fiam! Mindenki a szívében hordja saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni. Ellenben az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni. Tudod, az emberek azok, amit mi képesek vagyunk bennük meglátni. "
Napi távunk tervezett végénél, Páty község határánál betértünk a hangulatos Cukorborsó étterem teraszára, ahol egy pohár frissítő limonádéra megvendégeltem Patrikot. Jó volt látni, ahogy annyi ember körülvette, kérdezősködtek. A kis pihenő után Patrik folytatta útját Zsámbék felé, ahol ismerősei várták finom vacsorával. Patrik útját nyomon tudjátok követni a legnagyobb közösségi oldal hippibikepunk oldalán. Buen Camino Patrik! Véget ért tehát az úgynevezett Beavató Túra, melynek során megismerhettük a magyarországi Szent Jakab zarándokútvonal kezdő szakaszát. Köszönöm a Szent Jakab Baráti Kör színvonalas szervezését, vezetését.