2022. január 31. (hétfő) 22:21 (UTC+1) - Üllő

Utolsó téli futóversenyem három évvel ezelőtt volt. Akkor futottam a 4. Zúzmara félmaratont. Épp itt volt tehát az ideje a folytatásnak. Mint legutóbbi bejegyzésemben említettem, újrakezdtem a futást. Természetesen kevés kilométerrel, kocogva, a lényeg, hogy vissza rázódjak a korábbi szintemre. Az idei év első megmérettetésére hétköznaponként, munka után, sötétben kevesebbet futva, hétvégente nagyobb távolságokkal készültem. Január 16-án, vasárnap volt a nagy nap, s ezúttal az időjárás is méltó volt a futóverseny nevéhez, mint ahogyan a reggeli órákban megörökített buszmegálló üvegfala szemléltette.

Viszonylag korán érkeztem a verseny helyszínére, amely ezúttal is Budapesten, a Nemzetközi Vásár, valamint az ügetőpálya területén volt. Egyedül érkeztem, Chili később tervezett csatlakozni. Átvettem a rajtcsomagot, majd az öltöző felé vettem az irányt. Lassan-lassan kezdett megtelni futókkal az óriási sátor-csarnok. Kezdtek az öt kilométeres futók, addig én felkészültem egy kisebb bemelegítéssel. Ismerőssel ezúttal nem találkoztam. Ez a verseny is több hullámban indult, jómagam a harmadikban. 

A verseny idén is több körös volt, egész pontosan három. Kezdtük egy nyolc kilométeressel, vegyes talajviszonyokkal, amiben volt aszfalt, térkő, homok, deszka is. Ezután következett öt kilométer térd gyilkoló aszfalt, majd végezetül ismét az első terep, újabb nyolc kilométerrel. Minden egyes kör után érintettük a rajt/cél helyszínét. 

Tetszenek ezek a kisebb futóversenyek, hisz kevesebben vesznek rajta részt, kevesebb is a szurkoló és kicsit olyan családi, baráti hangulatúak. A futóverseny útvonalán ezúttal is volt egy-két pont, ahol zene is szólt, sőt! Volt ahol konferanszié, azaz porondmester gondoskodott a remek hangulatról. Az időjárás mondhatni tökéletes volt, ezúttal nem maradt sár és latyak az előttünk futók után. Minden adott volt tehát egy remek futáshoz.

Két és fél órára lőttem be magam erre a versenyre a felkészülések alatt. Volt már sokkal jobb félmaraton eredményem is korábban, de nem akartam magam egyből sokkolni. Idén minden évszakban szeretnék egyet futóverseny keretén belül lefutni, majd akkor ráérek egyre jobb eredményeket produkálni. Határaimat nem akarom feszegetni, szerencsére sosem tettem. Nekem mindig a célba érés volt a lényeg, ám nem minden áron. Lehetőleg mosolyogva, mint ahogyan Abai Róbert fotós a helyszínen megörökítette. A többi képet egyébként a futóesemény  fotósai készítették, melyeket ezúttal is a rajtszámom alapján lehetett utólag megkeresni.

A befutás ezúttal is csodálatos volt, hisz Chili várt a célban. Előtte a második kör során, egy éltető csók erejéig ütköztünk. Kellett is az a dopping. Leszámítva az első pár kilométert, amíg a lábszáraim be nem melegedtek rendesen, maga az egész táv egész jól ment. Elég volt a frissítő pont is. Jól gazdálkodtam az erőmmel. Sikerült is a megálmodott idő is, ugyanis a nettó időm 2 óra 25 perc lett. 

Szóval megvolt a célba érés, jöhetett a befutócsomag, melyben köszönhetően az egyik támogatónak, ezúttal szeletelt szalámi is volt. Természetesen, mint ahogy a Chili által készített fényképen is látszik, ennek rettentő módon örültem. Az ez utáni lépteknek viszont nem, ugyanis rövidesen jelentkezett az izomláz. 

Íme tehát a legújabb érem, amely ezúttal különösen tetszik. Nemsokára pedig jön a soron következő, a 37. Telekom Vivicittá félmaraton. Előtte azonban Chilivel újra vesszük a kis hátizsákunkat, s felfedezzük a csodaszép országunk eddig előlünk elrejtett szépségeit ...

2019. január 25. (péntek) 20:22 (UTC+1) - Budapest

Legutóbb ugye úgy fejeztem be, hogy következik egy félmaraton rögtön így az év elejére. Január második hétvégéjén került ugyanis megrendezésre a 4. Zúzmara félmaraton. Mint régebbi olvasóim bizonyára emlékeznek, két éve én is részt vettem a téli futóversenyen. Akkor egy négy évszakos félmaraton sorozatot is teljesítettem, most pedig ugyanilyen sorozatot kezdtem el. Eredetileg a nevezésem a tavalyi visszamondott maraton verseny áttétele volt. Azt lemondtam, helyette ide neveztem. Úgy döntöttem, hogy maradok a félmaratoni távoknál, s csak egyszer tervezem még leszaladni majd a maratoni távot. Hogy hol tenném ezt, egyelőre maradjon titok. 

Természetesen most sem voltam egyedül Domoszlóról. Angi és Bea ezúttal is futócipőt húztak, s készültek teljesíteni az immár sokadik félmaratonjukat. Rajtuk kívül még Bélussal találkoztam, aki szintén Domoszlón lakik. Hamar eltelt az idő, s szokás szerint elcsaltam a bemelegítésre szánt perceket. Készülgettem, de voltam már jobb formában is. Bíztam benne, hogy valahogy majd csak befutok. Egy előny volt, hogy itt nem volt záróbusz.

Miután megvolt a csapat fotó, elfoglaltuk a helyünket a tömegben. Két szakaszban indították a futást. Természetesen ezúttal nem tartott negyed óráig a rajt, mit a többi fővárosi futóversenyen szokott lenni. Sokkal kevesebb nevező volt, s ráadásul nagyrészt itthonról. Mondhatni családias környezetben zajlott. A rajt utáni percek szokás szerint apró léptekkel teltek, amíg az első kilométeren a torlódás megszűnt. Később már felszakadozott a mezőny, s lehetett nyugodtabb tempóban szaladni. 

Három körösre tervezték az eseményt. Két nagyobb, s egy kisebb kört kellett lefutni. A nagyobb körök érintették a lóversenypályát, s a vásár területét, a kisebb kör javarészt aszfalton volt. Az időjárásra nem volt panasz, a kezdeti olvadás megállt, nem volt jellemző a sár. Egy-egy rész kicsit síkos volt, ezt leszámítva jók voltak az útviszonyok. Magamon kicsit meglepődtem, hogy annyira nem viselt meg, mint amennyire számítottam. Az eddigi félmaratonjaimat összevetve, sikerült egy átlagos időt futnom.

Csarnokból volt a rajt, s ugyanitt volt a cél is. Kellőképpen elfáradva vettem át a célban az érmet. Ezúttal is jól esett a gyümölcsös sör, amit azonnal le is gurítottam a torkomon. Mind a négyen nagyjából egyszerre értünk be, s egy rövidet megpihentünk, mielőtt hazafele vettük volna az irányt. Az idei négy évszakos félmaratonból meglett tehát az első, a leghidegebb. Bízom benne, hogy ezúttal szerencsésebb leszek, mint két éve, amikor a porckorong sérülésem megszakította a futást egy időre. 

Az év további futóeseményei lassan körvonalazódnak, a soron következő a tavaszi Vivicittá félmaraton lesz itt Budapesten. Nemsokára hozzákezdek az egyéni futómezem legyártatásához is. Terveztem egyet, amiben majd ezentúl fogok futni. A továbbiakban várható még egy téli bükki túra Ricsivel, s egy hosszabb, több napos utazás is. Utóbbiról még nem rántom le a leplet, csak annyit árulok el, hogy három országot és két kontinenst fogok érinteni, s ha minden igaz, nem egyedül ...

2017. január 14. (szombat) 10:00 (UTC+1) - Budapest

Tőlem szokatlan módon kezdtem az idei új évet! Azt szokták mondani, hogy amit csinálsz az újév első napján, azt fogod csinálni az egész évben. Hát én futással kezdtem az évet. A Suhanj! csapata szervezett egy belvárosi futást, ami a Tátra utcai központjukból indult. 

A csapat nagy részével korábban, több alkalommal találkoztam a különböző futóversenyeken. Ők szokták "kísérni" a mozgás-, vagy látássérült futótársainkat. Ők szervezték a hat órás, éjszakai futóversenyt is augusztusban. Több éve már, hogy január elsején közösen futnak fel a Gellért-hegyre. Idén különösen látványos volt, ugyanis ködbe, valamint zúzmarába burkolódzott Budapest belvárosa. 

Azért is jelentkeztem jómagam is, hogy kicsit felkészüljek a januári Zúzmara félmaratonra. Jó kis próba futás volt. A kilélegzett pára pillanatok alatt lecsapódott a szakállamon, minek következtében jégkristály formájában díszítette az arcszőrzetemet. Az útvonal a Margit-szigetet is érintette, ahol egy szigetkört tettünk.

A Batthány-térnél viszont elköszöntem a csapattól, nem folytattam a futást. A "belügyminisztériumom" ugyanis nem éppen a legjobb állapotban volt. A gyomrom jelzett, hogy megállna. Visszatértem tehát a bázisra, ahol egy forró fürdő, rumpuncs és szauna zárta az újévi futást. 

A félmaratonig tartó röpke két hetet azzal töltöttem, hogy minél több alkalommal fussak. Az időjárás "szerencsére" valóban a télies arcát mutatta. Igazi zúzmarás futásra volt kilátás, mivel ahogy közeledett a félmaraton időpontja, úgy csökkent a hőmérséklet is. Az esemény a Kincsem park, valamint a Hungexpo területén került megrendezésre. Fedett sátorból volt a rajt, majd három kört kellett megtennünk. Az első percek kicsit zsúfoltnak tűntek, mivel a nagy tömegben egymás kerülgetésével, valamint a jeges útviszonyokkal is meg kellett küzdjünk. 

Természetesen ezúttal mind a résztvevők, mind a szurkolók is kevesebben voltak, hisz nem egy megszokott futóverseny időpont volt. Szezon előtti, úgynevezett felkészítő futóversenynek számított. A pálya hol jeges, hol latyakos, hókásás volt. Néha-néha kerülgetni kellett egy-egy méretes tócsát is. A lóversenypályára is átmentünk, majd utunk második köre szilárd, letakarított aszfaltozott úton vezetett. 

A futók között volt Ricsi is Domoszlóról, valamint Krisztián a Ligetkör csapatból. Mindkettőjükkel találkoztam a táv alatt. A szurkolók között pedig Kinga biztatott. Az aszfaltozott rész kicsit javított a részidőn, hiszen nem kellett felesleges energiát pazarolni arra, hogy az esetleges elcsúszást megelőzzem.

A harmadik kör újra azon a területen vezetett, ahol az első, ám a korábbi jeget immár hókásává, tócsává tapostuk. Többeknek be is ázott a cipője. Jómagam megúsztam szárazon. A befutó rész is a sátorban volt, ahol az őszi wizzair félmaratonhoz hasonló, 02:03:28-as nettó idővel értem célba.

A célban ezúttal nem egy, hanem két érmet is a nyakamba akasztottak. Teljesítettem ugyanis a négy, egymást  követő, négy évszakon át lefutott félmaraton sorozatot. 

A célban ismét találkoztam Ricsivel és Krisztiánnal, valamint az időközben megérkező domoszlói futótársakkal. Utóbbiak közé tartozik Angi, Orsi, Bea és Bélus, akik a tíz kilométeres távnak vágtak neki. Kingával ezúttal Nekik szurkoltunk.

Megvolt hát az idei első futóversenyem, melyet hamarosan több is követni fog. Az igazat megvallva, a túrabakancsot ebben az időben nem igazán van kedvem felvenni, pedig bizonyára szép oldalát vélném felfedezni a Kéktúra téli változatának. Erőt kell tehát vennem magamon, annál is inkább, mivel idén tervezném befejezni az Országos Kéktúra útvonalát.