2016. január 16. (szombat) 13:03 (UTC+1) - Domoszló

E bejegyzés ezúttal, tőlem szokatlan módon, nem időrendben kerül említésre. Sokat gondolkoztam, hogy erről egyáltalán írjak-e. Tavaly augusztus végén úgy döntöttem, hogy önkéntesként részt veszek egy, a Nógrád megyei Csobánkapusztán megszervezésre kerülő fesztiválon. A négy naposra tervezett fesztiválnak a Bercel melletti külterületen, egy nagyszerűen kialakított közösségi tér adott otthont.

Egy alapítvány üzemelteti, céljuk az ember és a természet kiegyensúlyozott viszonyának helyreállítása. A fesztivál elsősorban a vidéken letelepedni, újrakezdeni vágyó fiataloknak, vagy a már vidéken élőknek, vidéki közösségeknek szóló, tematikus rendezvény volt. Volt itt szó környezetbarát építkezésről, permakultúráról, állattenyésztésről, növénytermesztésről, megújuló energiáról, befőzésről, gyógynövényekről, és még rengeteg dologról. De lehetett kosarat fonni, bepillantani a kovácsolás, vagy a szappankészítés titkaiba. Egyszóval megismerni mindazt, ami természetes, és visszavisz bennünket arra az útra, amelyről oly régen letértünk.

Szóval megkerestem az alapítványt, és jelentkeztem önkéntesnek. A fesztivál előtti és utáni napokkal együtt, bő egy hetes program várt rám. Miután Bercelre busszal megérkeztem, onnan gyalog indultam tovább a fesztivál helyszínére. Bő másfél órás gyalogút volt. A helyszínen már volt pár önkéntes, akik elkezdték a fesztivál előkészítési munkálatait. Miután magam is felhúztam a sátram, hozzákezdtem egy korábban lekaszált terület megtisztításához. 

Rengeteg ehhez hasonló építmény volt a területen. E terület több más rendezvénynek is helyt ad. Egyik, másik számomra kicsit furcsa volt, de mindenképpen illett az összképbe. Több évnyi szorgos munka látszódott mindenhol. 

Közben szállingóztak az újabb önkéntesek. Mindenki kapott kisebb, nagyobb feladatot. Valaki a terület térképét festette meg, mások a gyerekek játszóterét alakították ki. Magam a konyhai tálaló szekrényben tettem rendet, és a kérésnek megfelelően díszítettem újra.

Egyébként a konyha nagyon jól ki lett alakítva. Régi, felújított bútorok, eszközök, berendezési tárgyak gondosan összeválogatva, kiegészítve a környezetkímélő, megújuló eljárásokkal. Építkezés minden olyan anyag felhasználásával, ami természetes, és nem károsítja a környezetet.

Ilyenkor látja meg az ember, hogy miket ki lehet alakítani pl. farönkök, ágak, ponyvák segítségével. Bármerre is néztem, sehol nem láttam olyan dolgot, mely ne lett volna számomra megnyugtató. A konyha egyébként Carlos puerto morelosi farmját juttatta eszembe. 

Külön öröm volt viszont felfedezni egy kalotaszegi varrottast, mely egy kis jól eső érzést adott. Mindig örülök, ha a Szülőföldemről származó dologgal találkozok, bárhol a világban.

A területen egyébként sok helyen ki volt alakítva pihenésre alkalmas hely. Itt is elsődlegesen természetes anyagokat használtak fel az építkezésnél. Kicsit visszaköszönt a 2000-es évek Sziget Fesztivál emléke.

Közben az önkéntesek csapatokba rendeződtek, megválasztásra kerültek a csoport vezetők is. Mi a szelektív hulladékgyűjtő edényeket állítottuk össze, az erre a célra kialakított kartonpapírokból.

Közben fokozatosan felfedeztem a kialakított kis területet. Minden megvolt itt, amire egy embernek szüksége van. Természetesen egy olyan emberről van szó, aki a mai világtól el tud szakadni, és célja a természetközeliség, a környezet megóvása. Egy olyan emberről, aki a legkevesebb nyomot akarja maga után hagyni.

Volt itt komposzt toalett, esővízzel, forrásvízzel kialakított zuhanyzó, kézmosó. A keletkezett szennyvizet egy ülepítő tavacskán keresztül forgatták vissza a természetbe.

De megtalálható volt itt, a sörös dobozok segítségével kialakított aszaló is, mellyel kiváló csemegét állítottak elő. A konyhán egyébként, főleg a helyben termesztett zöldségek kerültek felhasználásra. Közvetlenül a konyha mellett a fűszernövények kaptak helyet. Távolabb a többi zöldséges, gyümölcsös. Évről évre több és több.

Közben úgy alakultak a dolgaim, hogy mégsem tudtam tovább maradni a fesztiválon, másnap délelőtt haza kellett indulnom. Estére pár önkéntes - a befőttes üvegek kifestésével - remek mécsestartókat készített, melyeket a terület különböző pontjain helyeztek el, remek hangulatot teremtve.

Másnap már a fesztivál résztvevői is elkezdtek szállingózni. Magam már nem vettem részt a teendőkben, hanem megtekintettem a terület azon részeit, ahol addig még nem jártam. Pár száz méterrel odébb, a meghagyott fás, bokros részeken került elhelyezésre egy-egy jurta, és egy indián sátor is.

Több hektárt foglal magában a terület, melyet egy kis tó is hangulatosabbá tesz. A tó túlpartjáról remek kilátás nyílik a távoli központi részre. 

Ezen az oldalon is több helyszínt - többek közt egy táncteret - alakítottak ki, azonban ezeket a helyszíneket most nem használták. A díszítések, a korábban megrendezésre került Fény fesztivál kellékei voltak.

Miután végeztem a terület megismerésével, nekiláttam a sátram lebontásához, cuccaim összepakolásához. A szervezőknek megköszöntem a lehetőséget, és elbúcsúztam tőlük. Sokan érkeztek már ekkor, ki gyalog ki autóval. Egyesek sátorral, mások lakóautóval.

A tervezettnél rövidebbre sikeredett tehát a fesztivál, a kezdeti előkészületeken kívül jóformán semmit nem láttam. Idén megpróbálok újra elmenni, és lehetőség szerint több napot eltölteni köztük, megismerve azokat a dolgokat, melyekre kíváncsi vagyok. Ezért is gondoltam most arra, hogy megosztom ezt Veletek. Annál is inkább, mert így télvíz idején, ha csak virtuálisan is, de kimozdultunk egy kicsit. Másrészt bepillantást nyerhettetek egy olyan világba, mely alternatívát kínál a mai rohanó, pazarló, környezetpusztító világgal szemben. Egy olyan világba, ahol tudod, hogy amit eszel, és iszol, mit tartalmaz. Továbbá, hogy mennyi minden kiváltható, helyettesíthető, elhagyható. Szóval egy olyan világba, mely engem egyre jobban érdekel.