2019. december 24. (kedd) 15:22 (UTC+1) - Budapest

Ismét eltelt egy év kedves olvasóim, így itt az ideje egy kis számvetésnek. Kicsit nosztalgiáztam, s végigolvastam korábbi év végi írásaimat. Visszaolvasva az akkori gondolataimat elmondhatom, hogy nagyon messzire jutottam. Mint ahogyan az egyikben írtam is, változnak a dolgok, s ezeket a változásokat szeretem, mert ezek visznek előre, a további céljaim felé. Jelenlegi céljaim teljesen mások, mint a korábbiak voltak, de egy közös van bennük. Ez pedig továbbra is az ismeretlen iránti vágy, az utazás, a közeli, s távoli helyek felfedezése. Ezúttal azonban, mint tudjátok, ezekre az előttem álló kalandokra nem egyedül állok készen. Chili már meg is lepett egy ajándékkal, mely az eddigi, s a jövőbeli utazásokat örökíti meg. Minden egyes meglátogatott országot le lehet kaparni, így egyedi módon szemlélteti a felfedezéseket, s  még ami még hátravan. Kezdődhet hát a kaparás!

Idén már nem tervezünk új utazásokat, legközelebb csak januárban. Idei utolsó kiruccanásunk a közeli Szilvásváradra esett, ahol egy rövid hétvégét töltöttünk el Évivel és Ricsivel együtt. Kibéreltünk egy csodaszépen felújított parasztházat, mely kifogástalan szállásként funkcionált. Az időjárás az első nap nem igazán volt jónak mondható, ám így sem szegte kedvünket attól, hogy a rendelkezésünkre álló fürdődézsát kipróbáljuk.

Az év hátralévő napjait természetesen mi is családunk körébe töltjük, egymás rokonságát meglátogatva. Közben pedig tervezgetjük a közeli, s távoli jövőnket, a felfedezésre váró helyszíneket, városokat, országokat. Szerencsére még az elején tartunk, így rengeteg lehetséges úticélunk van. Hamarosan következik hát a következő, de előtte kívánunk minden kedves olvasóinknak békés boldog karácsonyi ünnepeket, és eredményekben, sikerekben, egészségben gazdag új évet!

2016.12.24. (szombat) 16:11 (UTC+1) - Domoszló

Ezúttal nem egy beszámolóval jelentkezem, mivel mostanában nem igen utaztam sehova. Tervben volt egy rövid szakasszal folytatni a KÉK-et, ám végül nem mentem. Talán januárban folytatom. Jobban szeretek jó időben túrázni, úgy, hogy velem van a sátram, hisz akkor bárhol, és bármikor megállhatok. Ilyenkor télen pedig kénytelen vagyok szállást foglalni, és a nappalok is rövidebbek. Cserébe viszont teljesen más oldaláról lehetne megismerni a tájat. 

Történt viszont egy meglepetés. A múlt héten keresett meg Imola, aki szakdolgozati témájához keresett világutazókat. Eddig nem igazán nyilatkoztam idegeneknek az utazásaimról. Beszámolót is csak egyszer tartottam, a kolozsvári Protestáns Teológia hallgatóinak, még a Camino után. Szóval ezúttal úgy éreztem, hogy vállalom. Érdekes volt feleleveníteni újra az elmúlt két évet. Persze nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rá, ám ezúttal más szemszögből tettem ezt. Imola arra volt kíváncsi, hogy milyen érzéseket váltott ki az utazás, milyen hatással volt rám. 

Az elmúlt hetekben, hónapokban sokat gondolkodtam, hogy merre tovább. Folytassam-e azt, amit annak idején elkezdtem, vagy esetleg maradjak, és újra két lábbal tapossam azt a bizonyos mókuskereket. Több lehetőség is adódott, hogy egy kicsit újra kimozduljak a jól megszokott komfortzónából. Jelenleg két dolog van, két lehetséges út, ami között választani akarok. Természetesen jöhet több lehetőség is még a jövőben, ahogy magamat ismerem. A legfontosabb viszont az, hogy bármihez is akarok kezdeni, kelleni fog egy kis önerő hozzá. Ezt az önerőt pedig meg kell teremtenem magamnak, így egyelőre maradok. Addig is folytatódik az Országos Kéktúra, valamint a futás is. Jövőre főleg olyan versenyeken fogok indulni, amiken eddig még nem vettem részt. Rögtön január első napján kezdek majd egy kis budapesti futással, majd a hónap közepén a Zúzmara félmaratonnal fogom folytatni. 

Kívánok tehát minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyi ünnepeket, valamint boldog - futótársaimnak és túratársaimnak pedig kilométerekben gazdag  - új évet!