2014. december 05. (péntek) 10:25 Santa Cruz de Tenerife

A mai bejegyzés megírása egy napot csúszott, kéretik eme tényt figyelembe venni az időpontoknál.

Ugye említettem tegnap este, hogy a hostelben most nem volt televízióm. Viszont a papírvékony falaknak köszönhetően reggel egy ingyen pornóra ébredhettem. Német menyecske volt, a hangosabbik fajtából. Történt mindez reggel fél kilenckor. A hostel alkalmazottja mindeközben békésen takarított a folyosókon. Pillanatképek ezek kérem szépen, de még milyenek.

A kikötőbe menet készítettem pár képet a parti városrészről. Utóbbi kép a különböző harcokban elesett katonákért emelt szobor volt. Most nem volt esőre álló idő, igaz felhős, szeles volt az időjárás. De azért a 20-22 ˚C megvan.

Mire leértem a kikötőben Amets már ott volt, igaz előttem érkezett pár perccel. Nekiláttunk hát a hajókeresésnek ismételten. Hasonlóan érzem magam, mint anno a Moszkva-téren a segédmunkások, akik felajánlkoztak különböző építőipari munkákra. Hát úgy is nézünk ki, nem?

Közben tettem egy-két kört a kikötőben, hátha találok olyat, aki nem szokott kijárni a partra. De sajnos nem járt eredménnyel. Közben befutott Kiril, a bolgár srác, aki szintén próbálkozik pár napja. Beszélgettünk pár dologról, közben Kiril megjegyezte, hogy mennyire hasonló Amets és az én nyelvem helyzete. Azaz, hogy mennyire egyedül vagyunk a nyelvünkkel a világban.

Egy ilyen vitorlással szívesen áthajóznék. Beszéltem a gazdájával, de sajnos nem keres új személyzetet. Közben a nap folyamán Las Palmasban zajlottak az események. Csaba írt, hogy valószínűleg talált hajót, de még egyezkedik a kapitányával. Kora estére meg is volt az eredmény. Ma, azaz péntek délelőtt hajózik ki Las Palmasból. Az alaszkai srác, Johnny szerezte neki a helyet. Sajnos több hely nem volt. Csaba és Johnny sikerét látva úgy döntöttem, hogy visszatérek Las Palmasba. Nagyobb kikötő, több a lehetőség. Csak a kikötőben fogok ücsörögni, hátha nekem is sikerülni fog. Szóval ma még itt ücsörgök délután háromig, aztán irány a komp, ami 16:00-kor indul Las Palmasba.

A tegnapi naphoz visszatérve. Nem maradtam későig a kikötőbe, indultam szállást keresni. Találtam egyet, nem messze. Volt saját fürdőszoba, televízió, sőt egy élelmiszerbolt is a környéken.

Gyorsan lepakoltam a cuccomat, és irány kicsit szétnézni, majd vacsorának valót venni. Lencsevégre kaptam pár házat, ami a szigetek régmúlt építészeti stílusára volt jellemző. De sajnos ezek az épületek mára körbeépítésre kerültek, a modern stílus által.

Találtam egy templomot is, de mielőtt benéztem volna az előtte lévő téren nagy rikácsolásra ütötte meg a fülemet. A kis téren lévő óriási fákon kanári papagájok csevegtek. Sajnos nem tudtam őket lefotózni, nem jöttek a kamera elé.

A templom a szokásos spanyol stílusban berendezett belsővel rendelkezett. Különbséget nem fedeztem fel az eddig megismertektől. Az oltárra itt is jellemző az arannyal történt bevonás.Sajnos.

A hostelbe visszafelé vezető úton bevásároltam a Superdino-ba, a kanári áruházlánc egy helyi boltjában. Három bagettet vásároltam, és hozzá minden szépet és jót, melyekből tartalmas, gazadagon összerakott szendvicsek keletkeztek. Kettőt vacsorára, egyet reggelire szántam.

Nyugodt éjszakám volt, és csendes reggelem lett. Reggeli közben bekapcsoltam a tv-t, ahol épp a dohai úszó világbajnokság futama zajlott, a férfiak 400 méteres gyorsúszás nyolcad döntője. Bernek Péter az első helyen végzett, új országos csúccsal, 3:37.34-es idővel. Respect

A kikötőbe érve először meg akartam tekinteni a túlpartot, ahova a nagyobb hajók kötnek. Útközben két kiváló hajósnak emléket állító kő mellett haladtam el. Azokban az időkben nem kellett ennyit várnia az embernek, ha be akart szállni egy hajóra.

A kikötőben bent állt egy nagy vitorlás, holland lobogó alatt. Épp pakolták be a frissen vásárolt élelmiszereket.

Visszatérve a bázisomra, Ametset nem találtam ott. Úgy látszik a mai nap kimarad neki.

Szóval itt vagyok Santa Crúz de Tenerifen, egészen délután háromig. Ha addig nem változik valami, irány Las Palmas. Onnan jelentkezem ismét.

2014. december 03. (szerda) 20:07, Santa Cruz de Tenerife

Reggel szokás szerint nem keltem korán. A reggelit 7 és 10 óra között szolgálták fel, mégpedig a nyolcadik emeleten lévő teraszon. Rálátásom nyílt az egész környékre. Két vitorlás már el is indult, miközben nekiláttam a reggelimnek. Közben szivárvány fogadott ismét. Úgy látszik, ez már lassan állandósulni fog.

A reggeli, mint látható sokszínű volt, bár kenyeret adhattak volna többet is. Minimum dupla adagot. Körülöttem fiatalok, idősek, magányosan, csoportosan. Vegyes társaság. A szobakulcsot, tv távirányítót leadva, elindultam a kikötő felé. Közel volt a hostelhez, bő húsz perc alatt oda is értem.

Lepakoltam a hátizsákomat, elővettem a netbookom, valamint foglaltam egy helyet magamnak a többiek közt. Hajósok voltak, többnyire kapitányok. Koruk 25 és 75 év között. Bárkit kérdeztem, mindenki meg volt létszámra, senki nem keresett utast, személyzetet. Elővettem azért a táblámat, biztos, ami biztos. Egy fiatal srác meg is kérdezte tőlem, hogy mégis hogy gondoltam én ezt. Nem értettem a kérdést, erre elmondta, hogy 20 éve (!) hajózik, de még senkit nem látott, hogy felvegyenek. Meg nem is helyeselte a dolgot, sőt ellene volt. Hamar beszüntettük a további csevegést, szerencsére végzett, majd visszament a hajójához. Mindenesetre nem sikerült elvennie a kedvemet.

A kikötő teljesen más, mint Las Palmasban. Sehol egy bolt, vagy egy kocsma. A mosdó is kártyával nyílik, meg kellett várnom, míg valaki arra nem megy. A kikötőben lévő hajósok rendelkeztek kártyával. A felállítási helyem egy félig fedett terasz alatt volt. Asztalok, székek, ital-, étel-, valamint kávé automaták. No meg ugye wifi.

Utánam nem sokkal érkezett egy baszk srác, Amets, Navarraból. Ő is hajót keres, így már ketten voltunk. Még mindig sokkal kevesebb, mint Las Palmasban. Igaz, a hajó is kevesebb. Maga az egész kikötő kisebb. Rögtön egymás mellett van a vitorlás kikötő, a nagyhajó kikötő, a kompkikötő, stb. Bő negyed óra alatt be lehet járni.

Szóval Ametsal egész jól eldumáltuk az időt. Kiderült, hogy a sziget túlsó felén lakik átmenetileg. Ha átért, Mexikóba, majd Dél-Amerikába megy. Közben befutott egy fiatal francia pár, akik toboroztak a kapitányuknak. Kérdeztek, én is kérdeztem, de nem köttetett meg az üzlet. Kiderült, hogy szintén párt keres a kapitány. No comment. De legalább jutott a mai napra is egy próba. Sokak szerint egyre közelebb kerülök a célomhoz. Így érzem én is, bár néha vannak hullámvölgyek. Rengeteg befektetett energia, munka van már benne. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolog hajót találni. Mindenesetre eddig minden úgy alakul, ahogy otthonról elterveztem. Az ismeretlentől való félelem is csökkent már, nem aggódom már annyi minden miatt. Mindig minden kialakul. Egy kicsit aggaszt, hogy kezd fogyni a megtakarításom, de hát ez is benne volt a tervben.

Amets délután négy óra fele hazament, én még kitartottam fél hatig. Utána én is elindultam szállást keresni. A tegnapinál mindenképpen olcsóbbat szerettem volna találni. Nézegettem az interneten, de csak egy négy kilométerrel távolabbi megoldást találtam. Gondoltam egyet, és benéztem a turista információs ponthoz, ahol azonnal mondtak négy olcsóbb szállást. Bebizonyosodott, hogy bár jó dolog az internet, azonban a jól bevált dolgok még működnek.

A térképen sárgával jelölt információs központtól alig 750 méteres körben négy hostel is található. Az elsőnek felkeresett telített volt, de a másodiknál sikerrel jártam. A tegnapi árnak a feléért, igaz nem jár hozzá reggeli. A recepciós csak spanyolul beszélt, angolul egyáltalán nem, így nehezen ment a kommunikáció. De hát a Caminon ehhez is hozzá szoktam. Ő csak mondta spanyolul, én meg csak angolul, és közben ki lett véve a szoba, meg lett a regisztráció.

Ahogy lepakoltam a cuccom, elindultam némi élelemért. Mivel ezen a szálláson sincs konyha, úgy döntöttem felkeresem a tegnapi keleti éttermet. Újra a tegnapi variációt rendeltem, nagy adag döner, kólával. A tulaj már mosolyogva üdvözölt, legközelebb talán még kedvezményt is ad. Nem lenne rossz. Visszafele vettem reggelire valót. Jut eszembe, most kimaradt a tv, minibár, külön fürdőszoba opció is.

Végezetül egy szemléltető kép a tervezett utamról, a hostel földgömbjének segítségével. Szép kis távolság, nemde?

2014. december 02. (kedd) 22:11, Santa Cruz de Tenerife

Tíz napja múlt, hogy eljöttem Domoszlóról. Nekem többnek tűnik, lehet azért, mert sok minden történik. Reggel ismét összepakoltam, kijelentkeztem a szobából, és irány a kedvenc reggeliző helyem. Mindig találok valami újdonságot, ráadásul sokszor akciós áron. Mint ezek a porcukorral megszórt finomságok. Öt darab volt 1 euró.

A kikötői kocsmába érve rendeltem egy üveg ásványvizet, kitettem a hirdető táblámat, majd nekiláttam a tegnap megírt blog feltöltésének. Közben jöttek mentek az emberek, megjött David is, de semmi változás. Egy óra körül elindultam az ARMAS hajótársaság jegyirodájához, közben benéztem a nagyhajó kikötőbe. Érdekes módon most beengedtek ismét. Úgy látszik csak akkor nem, ha épp áll bent szállodahajó.

Megvettem a jegyet, kaptam egy kikötő térképet is, hogy merre találom a hajót. Hát bizony talpalnom kellett rendesen. Két órám volt az indulásig, de azért beletelt egy kis időbe, mire odajutottam. Az alsó piros x jelöli a jegyirodát, a felső pedig a hajót.

Közben megéheztem, nem tudtam, hogy mikor és hol ehetek legközelebb. Aranyszabály, hogy amit úgy érzel, hogy meg kell tenned, tedd meg, mert nem tudhatod mikor lesz legközelebb erre lehetőséged. Szóval beugrottam egy szendvicsre az egyik kikötői étkezdébe.

Folytatva utamat a kikötőben, mindenhol konténerek, raktárak, daruk, rakodóhelyek, kamionok. A távolban már kivehető volt a hajóm is.

Odaérve a bejárathoz, a nagy hátizsákomat elvették, betették egy kisbuszba. Én pedig felmentem a hajóra. Reméltem, hogy a hátizsákom viszontlátom. Amúgy sokszor gondolok arra, hogy a cuccaimból készítek a kis hátizsákba egy mini verziót arra az esetre, ha a nagy elkavarodna. Mégiscsak maradna pár dolgom vész esetére.

Ahogy beléptem a hajóra, rögtön körbenéztem, mi hol található. Volt a hátsó részen egy bár terem, körbe ablakokkal, fotelekkel. A hajóorr irányában több terem volt, bőrszékekkel, mindegyik teremben televízió. Volt egy központi lépcső is, étterem, konyha, valamint külön kabinok. Több szinten helyezkedtek ezek el, továbbá a külső fedélzeten is helyet lehetett foglalni. Sajnos az ablakok eléggé vízpárásak voltak, nem lehetett tisztán kilátni.

Rendeltem egy kávét, majd leültem az egyik fotelbe. Néztem ahogy elindulunk, szépen elhagyjuk a kikötőt, majd a szigetet.

Beültem az egyik terembe, épp a Jó reggelt Vietnám! című filmet adták. Közben kitekintgettem. Ahhoz képest, hogy milyen nagy hajó volt, eléggé hullámzott a vízen. Milyen lesz a kis vitorlás? Minden esetre gondoskodtak az esetleges kellemetlenségről, a papírzacskó itt is rendelkezésre állt. Közben találkoztunk a visszatérő hajóval is.

Már kezdett sötétedni, mikor megérkeztünk Santa Cruz de Tenerifére. Gyorsan kikötött a hajó, egy gyors útlevél ellenőrzés, majd át vettem a hátizsákom. Hiánytalanul meg volt minden. De azért a kis táska féle biztonsági csomagot megcsinálom majd.

Sokkal kisebb a kikötője ennek a városnak, mint a Las Palmasé. Egyből mellette van a kis vitorlás kikötő is. Rögtön meglátogattam. Egy srác meg is adta a wifi kódot, holnap hasznát veszem. Amúgy a sráctól érdeklődtem, de ők már megvannak, nem keresnek senkit.

Javában elmúlt fél nyolc, így még szállás után kellett néznem. Még a hajón letöltöttem a hostelworld alkalmazást a telefonra, így kikerestem két címet. Közben sikerült találnom egy kiváló török étkezdét. Az egész város ünnepi fényárban úszik, mindenütt a karácsonyi díszek.

Meg lett a hostel is, igaz szemtelenül magasabb áron, mint Las Palmasban, de legalább a reggeli is benne van. Amúgy a szoba berendezése, felszereltsége már inkább kiengesztelőbb volt. Van tv és minibár is. Be is hűtöttem a helyi gyártású Dorada nevű sört. Jutalom a nap végén. Isten hozott Tenerife.