2017. április 01. (szombat) 10:00 - 20:00 (UTC+1) - Budapest

"Uram, légy az utazó társasága, irányadója az elágazásoknál! Adj neki erőt, amikor elgyengül, védelmezd veszély közben, oltalmazd az út során, adj árnyékot a nap hevében, világíts a sötétségben, nyújts vigaszt amikor kedvét szegi és szilárdítsd meg szándékában! Ámen"

Ezúttal ismét egy fesztivál beszámolóval jelentkezem, mégpedig a Szent Jakab Baráti Kör által szervezett Camino Fesztivállal. Egy egész napos program volt a Caminóra készülőknek, és az Utat megjárt zarándokoknak. Olyannyira nagy volt az érdeklődés, hogy hetekkel azelőtt elfogytak a jegyek. Jómagam kíváncsian vártam, hátha összefutok egy régi ismerőssel, valamint hogy megismerjem más zarándokok történeteit.

A fesztiválnak a Párbeszéd Háza adott otthont. Többször megfordultam már itt, legutóbb a világot körbetekerő házaspár, Zita és Árpi előadásán. Ezúttal egy szimbolikus kilométerkő jelezte a fesztivál irányát. De rég is volt, amikor legutoljára láttam a fésűs kagylót ...

Az előadások, programok több helyszínen zajlottak egy időben, így gyorsan el kellett döntenem, hogy mit válasszak. Az előadótermek - ötletesen - a spanyol, valamint a magyar Camino különböző helyszíneiről voltak elnevezve. Kezdtem tehát a Lébény teremben, ahol egy dokumentumfilmet vetítettek, Elmentünk a Nap után címmel. Magyar zarándokok Camino zarándoklatát mutatta be a film, előtérbe helyezve az egyes zarándokok által megélt pillanatokat. Ezt követően a Burgos terem következett, ahol egy amerikai dokumentumfilmet néztem meg. Hat zarándok személyes útjába nyerhettünk betekintést, az ő történetük, élményeik, átélt pillanataik alapján. 

Időközben megéheztem, így hát kénytelen voltam valami ennivaló után nézni. Mivel Camino Fesztiválon voltam, természetes volt, hogy olyan ételt választok, ami az Utamon annak idején táplált. A szomszédos Loyola kávézóban fogyasztottam tehát el a hideg gazpacho levest, valamint a csirkével és tenger gyümölcsével gazdagított paella-t. 

Ezt követően, a fesztivál további részét a Santiago teremben töltöttem. Először Fóris Norbert előadásán vettem részt. Norbert vakként teljesítette kísérőjével az El Caminót, Pamplonától Santiagoig. Nagyszerű előadás volt, melynek során rengeteg vidám percet ajándékoztak nekünk, köszönhetően Norbiék jókedvének. Megismerhettük azokat az élményeket, amiket Norbi átélhetett az Út során.

Következő előadás a magyarországi zarándokutak bemutatása volt. Megismerhettük az Erzsébet út, a Szent Márton út, a Magyar zarándokút, a Magyar Szent Jakab út, a Mária út, valamint a Gyöngyök útja nevű zarándokutakat. Ezek azok a zarándokutak, melyek a Kárpát-medencében vezetnek, rövidebb - hosszabb távon.

A megismert zarándokútvonalak után egy újabb következett, Varga Lóránt előadásában. Még korábban írtam róla az egyik costa rica-i bejegyzésem idején. A Via Francigena, azaz a zarándokút az angol Canterburry-től Rómáig. Lóránt, miután megjárta a Caminót, barátnőjével eltervezte, hogy végigmegy a Via Francigenán, hisz tudta, minden út Rómába vezet. Ezt is adta címül annak a könyvnek, melyet az útról írt. Lóránt a majd 1800 kilométer során egy kérdésre is megpróbált választ találni, mégpedig arra, hogy mi a boldogság. Érdekes volt olvasni a könyvében, az útja során megszólított emberek válaszait. Kedves olvasóm! Mi a boldogság?! A fesztivál jelen lévő fővédnöke, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát személyes tolmácsolása alapján: "Boldog az az ember, aki szívében zarándok útra indul".

Boldog volt Patrik is, aki tavaly májusban útnak indult Budapestről, az Atlanti-óceán irányába. Vele találkoztam a Szent Jakab Baráti Kör szervezésében megtartott Beavató Túrán. Patrikról nem is tudtunk, egyszer csak megjelent az óriási hátizsákjával, mi pedig körbevettük. Aznap Zsámbékig ment. Másnap meg tovább, és egyre csak tovább. Késő ősszel pedig meg is érkezett Finisterre-be, a világ végére. A rövid idő alatt, amíg beszélgettünk, kiderült, hogy nem vallásos, egyszerűen csak elege lett. Rögtön magamra ismertem. Még inkább magamra ismertem, amikor kiderült, hogy ez a derék fiú, aki világcsavargóként indult neki az ismeretlennek, hívő emberként tért haza. Hazatért, és nemsokára elsőáldozni fog. Patrik azonban csak rövid időre marad, mint mondta, sok út áll még előtte.

Utolsó előadás, amelyen részt vettem, az Galgóczy Sophie előadása volt a napfény útjáról, avagy a Portugál Caminoról. Egyre több zarándok járja meg ezt az utat is, amely a portugál fővárostól, Liszabontól indul, és Porton keresztül Santiagoban ér véget. Kicsit kevesebb, mint a Camono Frances, és a zarándokszállások is ritkábbak. Anikó - az én "Camino" anyám - is tervezi, hogy idén ősszel végigmegy a portugál Úton. S ha már az ismerősöknél tartunk ... Említettem a bejegyzésem elején, hogy titkon reméltem, hogy összefutok egy régi ismerőssel. Hát az Úr meghallgatta kérésem. Nem mással találkoztam, mint a Camino során hallott első magyar szó tulajdonosával, Miguellel, azaz Misivel. Ő volt aki az estrella-i zarándokszálláson megszólított. Jó volt viszont látni.