2015. január 31. szombat 08:48 (UTC-6) - Cancún
Elérkezett hát a nagy utazás ismét. Minden eddiginél izgalmasabb volt ennek az útnak az előkészülete, a várakozás. Mint említettem, a lefoglalt, megvásárolt repülőjegyen írták figyelmeztetésként, hogy meg kell lennie a vissza-, vagy tovább útra szóló jegynek, különben megtagadható az utazás, és a beléptetés. Ryan azt írta, hogy ők az AirEuropa-nál oldották meg a dolgot, elég volt csak a foglalást kinyomtatni, fizetés nélkül, utána három napon belül úgyis törlődött a foglalásuk, de akkorra ők már Mexikó területén voltak. Nálam viszont nem működött a dolog, nem tudtam foglalni, csak ha fizettem is volna. Gondoltam egyet, átmentem egy busztársaság honlapjára, mondom veszek egy jegyet Belize-be, február végére. Ott meg nem engedett fizetni. Teljesen kész voltam. Minden indulás előtt két nappal. Fogtam azt az oldalt, ahol a busz foglalásom látszódott a fizetés előtt, és kinyomtattam. Lesz ami lesz.
Még mielőtt elindultam, ilyen látvány fogadott Domoszlón. Bíztam benne, hogy nem fogja akadályozni az indulásomat. A szüleim vittek fel a repülőtérre. Korán indultunk, hajnalok hajnalán. Nem is aludtam szinte semmit. Gond nélkül felértünk. Maradt bő két órám az indulásig. Becsekkoltam, nem kérték még a foglalás igazolását sem. Minden az útlevél alapján ment. Tehát az első akadály letudva.
A gépem Münchenig egy Bombardier CRJ 900 típusú volt. Kicsi volt az eddigi Airbus-okhoz képest. Az egyik utas meg is jegyezte, hogy hobbitoknak készült. Bő egy órás út után rendben leszálltunk Münchenben. Ezúttal is taps nélkül.
Iker épület lévén, át kellett mennem a kettes terminálról az egyesre. Busszal szállítottak át minket, majd be a terminál folyosóira. Nem volt viszont az átszállásnál átvizsgálás. Volt bő négy órám az indulásig. Mobilfeltöltés, ebéd, sör kóstolás (Münchenben kihagyni vétek). Továbbá ki tudja mikor eszem legközelebb rántott húst.
Következett a második becsekkolás. Ez is simán ment, továbbra sem kértek semmit. Kezdtem magam jobban érezni. Hát ha még ránéztem a cancúni időjárás jelzőre.
Közben végezték a leendő gépem előkészületeit. Ez már jóval nagyobb, minden eddiginél. Boeing 767. Amint a képen is látszik, voltunk egy páran.
Szóval várt rám egy 12 és fél órás út. Több mint egy teljes műszak. Sajnos filmek terén nem álltam valami jól, mindössze két gyenge film volt a választék. Így maradtam a zenénél, ami viszont elég jó kis válogatás volt.
Szóval íme a teljes út szemléltetve, pillanatnyi helyzetjelentéssel.
Az ellátásra sem volt panasz. Már a reggeli gépen is volt felszolgálás. Itt is folyamatos volt az ital, és étel felszolgálás. Itt épp az ebédet szolgálták fel.
Próbáltam szundítani, többé kevésbé sikerült is, de nem volt azért az a nyugodt pihenés. Közben már az Atlanti-óceán felett jártunk bőven.
Ezután sikerült hosszabb időre bealudni, így mikor megébredtem épp a "vacsorát" szolgálták fel. Otthoni idő szerint hajnal kettőkor. Épp a Bermuda-szigetek felett jártunk, szerencsére a háromszög legenda maradt.
20:45-re meg is érkeztünk Cancúnba, eddigi legnyugodtabb landolás. Most sem volt taps, pedig megérdemelték volna. Hamar leszálltunk a gépről, azonban a határátlépés sokáig tartott. Még a gépen kitöltöttük a szükséges űrlapokat, így a vizsgálónak már csak át kellett azokat adnom az útlevéllel együtt. Egy mesztic menyecskét fogtam ki, de semmit nem kért el, csak ellenőrző kérdéseket. Majd a végén megkaptam az áhított pecsétet az útlevelembe.
A vámvizsgálat előtt megszabadultam a táskámban helyet foglaló pár élelmiszertől, mivel tiltó listán voltak. Nem akartam magamnak gondot. Átjutva a vámon is, némi pénzfelvétel, majd irány taxival a lefoglalt Hostel Mundo Maya.
A taxink egy mikrobusz volt, én előre kerültem a sofőr mellé. Utoljára szálltam ki. Miután megkaptam az ágyamat, gyors zuhany, majd hullafáradtan be az ágyba. Át kell állnom még erre mindenhogyan. Tovább beszámoló hamarosan.
