2017. január 14. (szombat) 10:00 (UTC+1) - Budapest

Tőlem szokatlan módon kezdtem az idei új évet! Azt szokták mondani, hogy amit csinálsz az újév első napján, azt fogod csinálni az egész évben. Hát én futással kezdtem az évet. A Suhanj! csapata szervezett egy belvárosi futást, ami a Tátra utcai központjukból indult. 

A csapat nagy részével korábban, több alkalommal találkoztam a különböző futóversenyeken. Ők szokták "kísérni" a mozgás-, vagy látássérült futótársainkat. Ők szervezték a hat órás, éjszakai futóversenyt is augusztusban. Több éve már, hogy január elsején közösen futnak fel a Gellért-hegyre. Idén különösen látványos volt, ugyanis ködbe, valamint zúzmarába burkolódzott Budapest belvárosa. 

Azért is jelentkeztem jómagam is, hogy kicsit felkészüljek a januári Zúzmara félmaratonra. Jó kis próba futás volt. A kilélegzett pára pillanatok alatt lecsapódott a szakállamon, minek következtében jégkristály formájában díszítette az arcszőrzetemet. Az útvonal a Margit-szigetet is érintette, ahol egy szigetkört tettünk.

A Batthány-térnél viszont elköszöntem a csapattól, nem folytattam a futást. A "belügyminisztériumom" ugyanis nem éppen a legjobb állapotban volt. A gyomrom jelzett, hogy megállna. Visszatértem tehát a bázisra, ahol egy forró fürdő, rumpuncs és szauna zárta az újévi futást. 

A félmaratonig tartó röpke két hetet azzal töltöttem, hogy minél több alkalommal fussak. Az időjárás "szerencsére" valóban a télies arcát mutatta. Igazi zúzmarás futásra volt kilátás, mivel ahogy közeledett a félmaraton időpontja, úgy csökkent a hőmérséklet is. Az esemény a Kincsem park, valamint a Hungexpo területén került megrendezésre. Fedett sátorból volt a rajt, majd három kört kellett megtennünk. Az első percek kicsit zsúfoltnak tűntek, mivel a nagy tömegben egymás kerülgetésével, valamint a jeges útviszonyokkal is meg kellett küzdjünk. 

Természetesen ezúttal mind a résztvevők, mind a szurkolók is kevesebben voltak, hisz nem egy megszokott futóverseny időpont volt. Szezon előtti, úgynevezett felkészítő futóversenynek számított. A pálya hol jeges, hol latyakos, hókásás volt. Néha-néha kerülgetni kellett egy-egy méretes tócsát is. A lóversenypályára is átmentünk, majd utunk második köre szilárd, letakarított aszfaltozott úton vezetett. 

A futók között volt Ricsi is Domoszlóról, valamint Krisztián a Ligetkör csapatból. Mindkettőjükkel találkoztam a táv alatt. A szurkolók között pedig Kinga biztatott. Az aszfaltozott rész kicsit javított a részidőn, hiszen nem kellett felesleges energiát pazarolni arra, hogy az esetleges elcsúszást megelőzzem.

A harmadik kör újra azon a területen vezetett, ahol az első, ám a korábbi jeget immár hókásává, tócsává tapostuk. Többeknek be is ázott a cipője. Jómagam megúsztam szárazon. A befutó rész is a sátorban volt, ahol az őszi wizzair félmaratonhoz hasonló, 02:03:28-as nettó idővel értem célba.

A célban ezúttal nem egy, hanem két érmet is a nyakamba akasztottak. Teljesítettem ugyanis a négy, egymást  követő, négy évszakon át lefutott félmaraton sorozatot. 

A célban ismét találkoztam Ricsivel és Krisztiánnal, valamint az időközben megérkező domoszlói futótársakkal. Utóbbiak közé tartozik Angi, Orsi, Bea és Bélus, akik a tíz kilométeres távnak vágtak neki. Kingával ezúttal Nekik szurkoltunk.

Megvolt hát az idei első futóversenyem, melyet hamarosan több is követni fog. Az igazat megvallva, a túrabakancsot ebben az időben nem igazán van kedvem felvenni, pedig bizonyára szép oldalát vélném felfedezni a Kéktúra téli változatának. Erőt kell tehát vennem magamon, annál is inkább, mivel idén tervezném befejezni az Országos Kéktúra útvonalát.