2018. november 11. (vasárnap) 11:27 (UTC+1) - Domoszló

Szokás szerint többször megébredtünk az éjszaka folyamán. Esni nem esett, de nagyon párás volt a levegő. Természetesen a sátorban a pára lecsapódott, s a hálózsákom vége is nedves lett, mivel a lábam hozzáért a sátor falához. Egyszóval ezúttal is nedvesen csomagoltuk el a sátrat. Lassan megszoktuk. Hosszú út állt előttünk, végig a Berettyó partján. Továbbra is a töltésen haladtunk.

Ismét eléggé monoton volt a töltésen való gyaloglás. Teltek a percek, félórák, s mi csak továbbra is mentünk mint a gibbonok. Időnként az aszfalton egy-egy felfestést láttunk, melyek nagy része át volt festve feketével. Egy viszont megúszta. Biztos egy megtört szívű kandúr volt a művész.

Nem emlékszem, hogy pontosan mikor értünk be Bakonszegre, de annyira még nem voltunk éhesek. A pecsét miatt betértünk Bessenyei György író, költő egykori lakóházához, melyet mára szépen felújítottak. Itt élt 1785 és 1811 között a bihari remete, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó alakja.

Ezt követően a faluban kicsit eltávolodtunk a Kék útvonalától, mivel kerestünk egy boltot, meg egy kocsmát. Menet közben egy különösen szép házat láttunk. Kíváncsi lettem volna arra is, hogy belülről hogy néz ki. Pár dolgot ismételten venni akartunk, meg a telefonjainkat is tölteni akartuk. No és természetesen mi is töltődni akartunk. Egészen finom kapucsínót kaptunk, melyet kiegészítettünk egy kis folyékony malátával. Igazi retro kocsma volt. 

A kis pihenő után folytattuk a túrát Zsáka felé, vissza az elágazáshoz, majd átkeltünk a Berettyón, az 1999-ben épült Nádányi Zoltán hídon. Átérve, újra a Berettyó partján haladtunk, végig a töltésen. Annyira elbeszélgettük az időt, hogy nem vettük észre az elágazást, s mi tovább mentünk. 

Észrevéve a tévedésünket, Ricsi megnézte az offline módban is működő túratérképét, s miután betájoltuk magunkat, Zsáka felé vettük az útirányt. Bő fél órát kellett toronyiránt átvágnunk, végig a szántásokon. Mielőtt kiértünk volna a Bakonszeget Zsákával összekötő műútra, egy fehér autót láttunk vészvillogóval állni az út szélén. Természetesen ezúttal is a rend éber őrei voltak, akik le is ellenőriztek minket. Természetesen ezúttal is rendben volt minden, s mi folytathattuk az utunkat. 

Mire beértünk Zsákára, nem csak a templom harangja, hanem a gyomrunk is jelezte, hogy ideje lenne megállni ebédelni. Kerestünk egy erre alkalmas helyet, majd jöhetett a terülj-terülj asztalkám. Előkerült a szalonna, kolbász, paradicsom, fokhagyma, kenyér, sajt. Kellett a kalória bevitel.

Zsáka és a következő falu, Furta között nagyon kicsi volt a távolság. A 47-es főút választotta el a két települést. Hamar át is értünk, majd tartottunk egy újabb pihenőt a helyi kocsmában. A falu több pontján is látszódott az ügyes tökfaragók keze munkája. Többen nemtetszésüket fejezik ki mostanában, hogy ne vegyük át az észak-amerikai halloween ünneplést, azaz a tökfaragást. Elfelejtik sokan, hogy a Kárpát-medencében már nagyon rég faragnak október-november tájékán tököt, s tesznek bele gyertyát. Így tettek a szüleink, s a nagyszüleink is.

Újabb finom kávét fogyaszthattunk el. Kicsit beszélgettünk a helyiekkel, akik kérdezgettek honnan indultunk, s hová tartunk. Ezúttal migránsokról nem esett szó. Feltöltöttük vízkészleteinket, majd megterveztük, hogy hol éjszakázzunk. Késő délutánra járt az idő, s mi tudtuk, hogy a következő településig nem fogunk eljutni. Nagyon nagy volt a távolság Furta, és a következő falu, Körösszakál között. Maradt tehát a rögtönzés. Elindultunk, s úgy voltunk vele, hogy menet közben találunk valamit.

Furtát elhagyva újabb műút mentén haladtunk hosszan, s monotonon. Több kilométeren keresztül, mire fél öt körül letértünk, s találtunk egy kisebb fás részt. Egy elhagyott gázvezeték akna közelében, a szántóföld szélén ütöttünk tábort. Gyűjtöttünk szárazfát, s miután besötétedett már ropogott is a tűz. Ideje is volt, mert két napja nem gyújtottunk tüzet.

Ez az este kicsit különb volt a többitől, ugyanis mi is megemlékeztünk a saját elhunyt rokonainkról, barátainkról, ismerőseinkről, akik már nem lehetnek velünk. De ezúttal megemlékeztünk azokról is, akiknek köszönhetjük ezt a nagyszerű Kéktúra útvonalat is. Az ő kitartó és fáradtságos munkájuk nélkül ma nem lehettünk volna itt. Köszönjük Nekik, és nyugodjanak békében.