2019. január 25. (péntek) 20:22 (UTC+1) - Budapest
Legutóbb ugye úgy fejeztem be, hogy következik egy félmaraton rögtön így az év elejére. Január második hétvégéjén került ugyanis megrendezésre a 4. Zúzmara félmaraton. Mint régebbi olvasóim bizonyára emlékeznek, két éve én is részt vettem a téli futóversenyen. Akkor egy négy évszakos félmaraton sorozatot is teljesítettem, most pedig ugyanilyen sorozatot kezdtem el. Eredetileg a nevezésem a tavalyi visszamondott maraton verseny áttétele volt. Azt lemondtam, helyette ide neveztem. Úgy döntöttem, hogy maradok a félmaratoni távoknál, s csak egyszer tervezem még leszaladni majd a maratoni távot. Hogy hol tenném ezt, egyelőre maradjon titok.
Természetesen most sem voltam egyedül Domoszlóról. Angi és Bea ezúttal is futócipőt húztak, s készültek teljesíteni az immár sokadik félmaratonjukat. Rajtuk kívül még Bélussal találkoztam, aki szintén Domoszlón lakik. Hamar eltelt az idő, s szokás szerint elcsaltam a bemelegítésre szánt perceket. Készülgettem, de voltam már jobb formában is. Bíztam benne, hogy valahogy majd csak befutok. Egy előny volt, hogy itt nem volt záróbusz.
Miután megvolt a csapat fotó, elfoglaltuk a helyünket a tömegben. Két szakaszban indították a futást. Természetesen ezúttal nem tartott negyed óráig a rajt, mit a többi fővárosi futóversenyen szokott lenni. Sokkal kevesebb nevező volt, s ráadásul nagyrészt itthonról. Mondhatni családias környezetben zajlott. A rajt utáni percek szokás szerint apró léptekkel teltek, amíg az első kilométeren a torlódás megszűnt. Később már felszakadozott a mezőny, s lehetett nyugodtabb tempóban szaladni.
Három körösre tervezték az eseményt. Két nagyobb, s egy kisebb kört kellett lefutni. A nagyobb körök érintették a lóversenypályát, s a vásár területét, a kisebb kör javarészt aszfalton volt. Az időjárásra nem volt panasz, a kezdeti olvadás megállt, nem volt jellemző a sár. Egy-egy rész kicsit síkos volt, ezt leszámítva jók voltak az útviszonyok. Magamon kicsit meglepődtem, hogy annyira nem viselt meg, mint amennyire számítottam. Az eddigi félmaratonjaimat összevetve, sikerült egy átlagos időt futnom.
Csarnokból volt a rajt, s ugyanitt volt a cél is. Kellőképpen elfáradva vettem át a célban az érmet. Ezúttal is jól esett a gyümölcsös sör, amit azonnal le is gurítottam a torkomon. Mind a négyen nagyjából egyszerre értünk be, s egy rövidet megpihentünk, mielőtt hazafele vettük volna az irányt. Az idei négy évszakos félmaratonból meglett tehát az első, a leghidegebb. Bízom benne, hogy ezúttal szerencsésebb leszek, mint két éve, amikor a porckorong sérülésem megszakította a futást egy időre.
Az év további futóeseményei lassan körvonalazódnak, a soron következő a tavaszi Vivicittá félmaraton lesz itt Budapesten. Nemsokára hozzákezdek az egyéni futómezem legyártatásához is. Terveztem egyet, amiben majd ezentúl fogok futni. A továbbiakban várható még egy téli bükki túra Ricsivel, s egy hosszabb, több napos utazás is. Utóbbiról még nem rántom le a leplet, csak annyit árulok el, hogy három országot és két kontinenst fogok érinteni, s ha minden igaz, nem egyedül ...