2020. április 21. (kedd) 16:28 (UTC+1) - Budapest

Rég jelentkeztem kedves olvasóm. Természetesen ez nem így volt annak idején tervezve, de a világjárvány ugye közbeszólt. Elmaradtak a hétvégi kiruccanások, a tavaszi Alföldi Kéktúra folytatás, s a futóversenyek is. Nekünk is hozzá kellett szoknunk Chilivel, hogy egyelőre nem tehetjük azt, amit szeretnénk. Az utazási terveinket csak tervezzük jelenleg, s közben bízunk benne, hogy ezek a tervek mihamarabb valósággá válnak. Idén szerettem volna befejezni az Alföldi Kéket, s Chilivel elkezdeni a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát, melyet közösen járnánk végig. A jelenlegi helyzetben azonban nem tudhatjuk, hogy mikor tudjuk mindezt elkezdeni, addig is maradnak azok a dolgok, melyeket addig elő kell készítenünk. Ilyen többek közt a hiányzó felszerelések beszerzése, a meglévők karbantartása. Utóbbihoz sorolnám a tavaly beszerzett hátizsákom feldíszítését. Kezdetben idegenkedtem tőle, ám később mégis úgy döntöttem, hogy felvarrom rájuk az országok felvarróit. Azokét, amelyeket a régi hátizsákjaimmal látogattam meg. 

Másik régóta tervezett dolog, mely a túrázáshoz kapcsolódik, a vándorbotom díszítése. Mint jó páran közületek emlékezhettek, az első botom is faragott mintákkal, címerekkel volt ékesítve. A jelenlegi bambusz botom, melyet négy éve vágtam ki Szekszárd közelében, eddig csupaszként rótta a kilométereket. Most azonban ráfognak kerülni a minták, melyeket majd az ún. pirográffal fogok beleégetni. Hasonlóan az elődhöz, ez a bot is szemléltetni fogja azokat az utakat, melyeket végigjártam. 

A leendő túrázáshoz igyekszem a testemet is karban tartani, időnkénti futásokkal, s tekerésekkel. Elcseréltem ugyanis a rekumbensemet ( fekvő kerékpár), s egy hagyományos kerékpárt használok. Ezzel be is tudok járni dolgozni, s hosszabb távon jobban ki tudom majd használni, mint az elődjét. 

Ezek történtek tehát mostanában, ebben a nem szokványos helyzetben. Bízunk benne, hogy hamarosan vége lesz a korlátozásoknak, elmúlik a veszély, s mehetünk a közeli, s a távoli világba. Addig is olvassátok az eddigi bejegyzéseimet, ha esetleg valamelyiket nem olvastátok volna. Ha meg igen, akkor tessék másikat választani, magam is újra szoktam egyet-egyet olvasni. Öt éve épp Drake-öbölben voltam, Costa Ricában. Ahogy ott szokták mondani elköszönéskor (is): Pura Vida!