2023. április 22. (szombat) 21:21 (UTC+1) - Üllő

Szóval, mint említettem, helyzetjelentés következik. Sorban az ötödik, a blog történetében. Időnként szoktam ilyet is írni, amikor valami olyan történik, ami nem éppen tartozik az utazás, túrázás, futás témakörébe. Ezúttal beszámolnék pár ilyen dologról. Jöjjön is rögtön az első, mégpedig a tavalyi labdarúgó világbajnokság. Aki ismer engem, az tudja, hogy nagyon régóta vártam már, hogy a kedvenc focicsapatom végre újra világbajnok lehessen. Meccsről-meccsre izgulhattam, míg végül Argentína játékosai magasba emelhették a trófeát. Nekik is, nekem is teljesült egy újabb álmom.

A tavalyi novemberi maraton óta a futás parkolópályán van. Terveztem az idei Kékes Csúcsfutást, de úgy döntöttem, hogy mégis kihagyom. Nem érzek rá késztetést, hogy futócipőt húzzak. Most nem. Később biztosan. A túrázás folytatódni fog, ráadásul két szálon. Egyik Chilivel, mégpedig a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán, a másik Ricsivel és Rolival. Utóbbi túra szintén Kéktúra lesz, erről bővebbet majd később.

Következzék pár sor a kedvencünkről, Hamuról. Idén lesz három éve, hogy nálunk van. Sajnos már csak ő maradt velünk, ugyanis Célia, a kaméleonunk tavaly tavasszal itt hagyott minket. Jómagam világéletemben kutyás voltam, azonban Hamu mindezt megváltoztatta. Természetesen időnként okoz kellemetlen perceket is, de ez a tekintet mindent feledtet. Remélhetőleg még sokáig.

Véget értek a hideg, szürke, sötét hónapok, s végre a kertben is kezd visszatérni az élet. A tavalyi év során tapasztaltak alapján újult erővel vetettem magam bele a tervezésbe. Előkerültek a kerti szerszámok, a vetőmagok, hogy hamarosan újra élvezzük a friss zöldségek, gyümölcsök ízét.

Március elején került megrendezésre a szokásos Jázmin néptáncos jótékonysági bál Domoszlón. A helyi néptánccsoport szervezésében, melynek annak idején jómagam is tagja voltam. Chili még sosem volt ezen a bálon, s én is jó pár éve, így az idein részt vettünk. Jó volt találkozni a régi tagokkal, barátokkal. 

Most pedig következzen egy újabb változásról szóló beszámoló. Több éve már annak, hogy a nagyvilág bezárult a mindennapjaimban a négy fal közé. Azáltal, hogy irodai alkalmazott lettem. A hétköznapjaim azzal teltek, hogy egy asztal mellett dolgoztam, ültem a székben, a számítógép monitorját bámultam. Időközben a helyszín, s a feladat változott, de a lényeg maradt. Vágyakoztam a kinti világ után. Kicsit hiányzott az, hogy változatos legyen a helyszín, a feladat. Rengeteget gondolkoztam azon, hogy mit is szeretnék csinálni. Annak idején terveztem a masszázst, ám azt egy esetleges külföldi munkának. Itthon nem akartam ezt csinálni főállásban. Olyan munkát kerestem, amit szeretek csinálni. Szerencsére ez most megvalósult, s otthagyhattam a bezártságot. Alkalmazott lettem egy kertépítéssel és fenntartással foglalkozó csapatban. A kezdeti napokban hozzá kellett szoknom, főleg a testemnek a fizikai munkához, de mostanra megszoktam. A jövőben tervezem, hogy részt veszek egy iskola rendszerű képzésen is. Szóval egy újabb álom megvalósult, ezúttal a munkámmal kapcsolatosan.

Az új munkám is kizárólag hétköznap végzem, így a hétvégéim szabadok. Jó is, mert szükségem van a szabad hétvégére. Van tennivaló a ház körül, vár a túrázás, s egyéb programok. Beköszöntött tehát a jó idő, s mi ki is használtuk. Az idei első grillezést megejtettük otthon. 

Ezek történtek tehát mostanában kedves olvasóm. Legközelebbi bejegyzésben tovább kalauzollak benneteket a Kolodko miniszobrok világába, ugyanis nemrég folytattuk azok felkeresését ...