2024. május 4. (szombat) 22:34 (UTC+1) - Üllő

Nem keltünk korán, de annyira későn sem. Volt még egy szoba a sajátunkon kívül, de nem érkezett senki, így csak miénk volt az egész apartman. Szóval ébredés után kényelmesen elkészültünk, majd elindultunk Miskolctapolca felé. A GPS szokás szerint okozott némi meglepetést, ám végül csak megérkeztünk.

Leparkoltunk, majd egy rövidebb sétát követően már a pénztárnál is voltunk. Az ünnepek előtti időszakot helyesen választottuk ki, ugyanis alig volt fürdővendég. A fürdőkomplexum előcsarnokában pótoltuk az elmaradt reggelit, kávét. Közben kicsit szemügyre vettem a barlangfürdő történetét.

Miskolc egyik leglátogatottabb turistalátványossága a termálfürdő. Gyógyvize 30 °C-os, a barlang klímája is gyógyhatású. Főként ízületi betegségekre javallott. Tekintettel arra, hogy a víz egész évben meleg, így a fürdő is nyitva van az év minden napján. Emma már nyaggatott is minket, hogy csobbanna, s ezért igyuk már azt a kávét gyorsabban.

Eleinte kissé hideg volt a víz, legalábbis nekünk. Kellett pár perc, mire a testünk hozzászokott. Legelőször a fürdőcsarnokban néztünk szét. Itt a víz 29-30 °C-os volt. Rajtunk kívül egy-két vendég volt csak.

Gyönyörű kristálytiszta vize volt. Lassan a hőmérsékletét is megszoktuk. Több sziklába vájt folyosó vezetett különböző irányban. Az időnként szabadon járható folyosó padlójának egyes részeit gyönyörűvé varázsolta a termálvíz. Óvatosan közlekedtünk, mert volt ám csúszásveszély.

A barlangfürdő több nagyobb terme kapott az idők során nevet. Ilyen volt a Római terem, a Csillagterem, az Öreg barlangi medence és a korábban említett Fürdőcsarnok. Mindegyiket sorra látogattuk, mielőtt tartottunk volna egy ebédszünetet. Gyomrunk ugyanis hangosan jelzett, hogy ideje lenne kimenni a vízből, s megkeresni az éttermet.

A kissé aranyárban mért ebédünk után, immár halk gyomorral folytattuk a testi kényeztetést a zegzugos barlang folyosóin. Emma egyből felismerte már a folyosókat, tudta melyik termet hol találjuk. Kis időt én is még a vízben töltöttem, majd elindultam a szauna világ felé. A csajok maradtak.

A szauna környékén már egy kicsivel nagyobb volt a tömeg. Annyira azért nem, hogy ne lehessen élvezni. Jöhetett a hideg zuhany, a forró szauna, majd a jéghideg merülőmedence. Ebből lett két kör. Aztán vissza a csajokhoz. Az úszómedencénél találtam meg őket.

Nagyjából volt még két óránk hátra, így hát tettünk még egy kört. Ekkor már nem csak Emma, hanem mi is kiismertük magunkat a barlang folyosóin. Testünk is hozzászokott a víz hőmérsékletéhez, igaz időnként azért alámerültünk.

Következett a Csillagterem, utoljára ott időztünk egy kicsit. A mennyezeten megannyi apró világítás adta azt a hatást, mintha egy éjszakai égbolt alatt lettünk volna.

Késő délutánra járt az idő, be is sötétedett, így mi is az öltöző felé vettük az irányt. Várt még ránk egy hosszabb hazaút. Utoljára még vezettünk egy pillantást a Barlangfürdő épületére.

Hazaérve hozzákezdtünk az ünnepi készülődéshez. Bevallom, jelen blog bejegyzést kicsit korábbra terveztem megírni, ezért is szántam utolsó képként a karácsonyi képünket. Igaz, hogy most már májust írunk, de azért kívánok Nektek, kedves olvasóim boldog új évet!