2015. január 31. szombat 21:07 (UTC-6) - Cancún

Ahhoz képest, hogy hét óra időeltolódást, és közel 48 órás kialvatlanságot kellett pótolnom, viszonylag gyorsan megébredtem. Hét órakor már fent is voltam. Rajtam kívül még hárman alszanak a teremben.

A reggeli benne van a szoba árába, igaz csodákat nem vártam, de azért elég volt. Kevés, de annál változatosabb. A szobában ventillátorok (bár nem kell használni), valamint az ablakokon szúnyogháló. Így a szúnyogok ellen nem kell védekeznem. A konnektor teljesen más, még az U.S.A-ban használatostól is eltér. De szerencsére van átalakítóm, így gond nélkül töltök.

Reggeli után még gyorsan megírtam a blogadagot, majd irány a város. Kicsit körül akartam nézni. Nem terveztem sokáig, ahhoz képest az lett. Az óráimat már átállítottam a gépen, és a telefonon, de még nem álltam át igazán. Tudat alatt érzem még a jól megszokott időt. Térképet elfelejtettem magamhoz venni, így azon az útvonalon indultam el, amelyen tegnap jöttem a mikrobusszal.

A szállásom Cancún úgynevezett óvárosában van, nem a turisták részére felépített városrészen. Így olcsóbb a szállás, cserébe viszont tengerpart messze. Mindenki kocsival, vagy busszal jár. Én természetesen egyikkel sem, hozzászoktam már a gyalogláshoz. Átvágtam egy téren, szó szerint, mert gyalogátkelőhely nincs felfestve. A hely látszik a járdák miatt, de spóroltak a festékkel. Hogy bonyolítsam is a dolgot, lámpa sincs a gyalogosoknak mindenhol, a nagyobb kereszteződésekben eddig nem találtam. Akkor indulnak el a gyalogosok, amikor a párhuzamos autós forgalom megindul.

Megindultam tehát a tengerpartot keresve egy kerékpárúton. Indulás előtt napégés ellen intézkedtem, magara kentem a 30 faktoros krémet. Ujjatlan pólót vettem fel. Akkor még nem sejtettem ennek a végét. No de ne rohanjunk ennyire előre. Békésen lépegetek, amikor hirtelen mellettem megmozdul valami. Hirtelen azt sem tudtam micsoda. Aztán rájöttem, hogy csak iguána. Igaz, nem volt egyedül. Szépen fel voltak sorakozva az út mentén, egymástól 50-100 méterre. Napoztak, meg a szívbajt hozták rám. Az egyikkel majdnem harcolnom kellett az úthasználatért. Még jó, hogy ők nem szednek útdíjat.

Közben végig házak, rezidenciák, hotelek mellett mentem, amik elzárták a tengerpartot. Úgy voltak megépítve, hogy mindegyikhez tartozik egy rész part. Mentem tovább, hátha találok egy rést a rendszerben. Közben nézegettem a rendszámokat, és autó csodákat.

Kiszuperált jet sky is sok mindenre alkalmas. A növényvilág számomra teljesen új, bár azért egy-két mediterráni is jelen van. A tenger közelsége miatt a trópusi pára nem érződik.

Közben meglett a rés, sikerült kijutnom a tengerhez. A komphoz vezető közterület lett a befutó. Miután lejutottam, megindultam visszafele a parton. Útközben meg-megállva. 

Fehér homok, meleg víz, pálmafák. Mindez január 31-én. Mi ez ha nem polgárpukkasztás? 

A gyaloglás során meg lehet éhezni, ezért visszatérve a városba, bevettem magam a bevásárlóközpontba, és vásárlás közben enyhítettem éhségemen.

Tartottam egy kis átmenetet az ételek terén, nem akarok hirtelen olyanokat megkóstolni, amiket még nem szoktam meg. Majd szépen fokozatosan szoktatom a szervezetem. A csirkeszárnyak fűszerezése így is eltérő a miénktől. Vásárlás után vissza a hostelbe, tartottam még egy kis pihenőt. Továbbá az sem elhanyagolható tény, hogy elég rendesen leégtem. Úgy látszik kevés volt a krém, többet kell kennem magamra. A trikóm vonala látszik is rendesen. Holnap is van nap, igaz nekem egyelőre hosszú ujjú pólóban.