¡Buen Camino!

Reggel óta ez a köszöntés fogad, melyet magam is viszonzom. Elkezdtem tehát, úton vagyok.

07:45-kor indultam vonattal Bayonneból Saint-Jean Pied-de-Port felé vonattal. Útközben át kellett szállnunk vonatpótló buszra. Kb. 09:00.kor érkeztem meg. Érdekes volt már a vonaton, tele volt zarándokkal. Kiváltottam a zarándokútlevelet, beszereztem a kagylót, kézbe vettem a vándorbotom, és nekivágtam.

Az időjárás sajnos nem volt a legkedvezőbb, esett az eső, pára és köd borított be mindent. Elővettem az esőköpenyt, hátizsákot is „felöltöztettem”. Eleinte így gyalogoltam, de pár kilométer után elállt az eső, és kicsit tisztult. Ekkor már jobban szét tudtam nézni, hogy merre is járok. Olyan volt kicsit, mintha Erdélyben lennék. A házak eléggé ritkán voltak, erdőkkel, mezőkkel megszakítva. Itt-ott tehenek legelésztek. Olyan érzésem volt mintha a Gyalui havasokban túráznék. Még az is stimmelt, hogy szedrezni tudtam az út mellett, igaz most nem kellett attól tartanom, hogy egy medve személyében társra találok. De ugye ez a kis különbség elfogadható.

Kicsit szusszantam az Auberge Orisson panorámakávézójában. Ebédem egy finom zöldségleves volt bagettel, hozzá kávé. Eddig egyedül mentem nagyrészt, de ezt követően egyre több zarándokkal ismerkedtem meg. Neveket egyelőre nem tudok írni, ahogy a napok telni fognak, le fog tisztulni a névmemóriám. Az első útitársam egy japán srác volt, majd egy amerikai leány, egy német srác és két koreai srác. Szóval teljesen interkontinentális csapat jött össze. Jókat beszélgettünk út közben, az angollal továbbra sincs nagyobb gondom, bár néha érzem, hogy az amerikai leány kicsit „idomult” hozzánk.

Időközben teljes köd lepte el a hegyet, olyan volt mintha újra a Déli Kárpátokban lennék, a Retyezáton. Juhok, tehenek, lovak mindenhol. Sajnos a francia-spanyol határ nem volt feltüntetve, így csak találgatni tudtuk, hogy hol is volt, ugyanis Spanyolországban már sárga nyíl jelzi a zarándokutat. Az útburkolat aszfalt volt, és köves felváltva. Tetszett a kis kő menedékház, melyet fűteni lehet télen. Kis csapatom itt pihent egy kicsit. Ezt követően erdős rész következett, melyből kiérve megérkeztünk Roncesvallesba.

A szállásom egy nagy teremben van, egy emeletes ágy alsó fekhelyén vagyok. Zuhany, gyors kézi mosás, majd vacsora. A német és a két koreai sráccal beültünk egy étterembe, ahol csatlakozott az asztalunkhoz egy amerikai anya-leánya. Vacsoránk a menú del peregrino volt, mely egy tányér levesből, sült halból krumplival, és egy desszertből állt. Hozzá vörösbor és ásványvíz.

Wifim megint nincs, így a napi írást később töltöm fel.