Még adós vagyok egy képpel a tegnapi vacsorámhoz. Ismét paella. Nekem bejött ez az étel. Nem egy bonyolult. Bár Paco azt mondta, hogy az éttermi meg sem közelíti a valóságot. Majd ha meglátogatom őket, meg mutatja milyen egy hamisíthatatlan paella. Már várom.

Reggel mire felébredtem már a fél szoba készülődött. A másik fele meg morgolódott. Valóban kicsit hangosan készülődtek. Sok ember nincs tekintettel a másik társára, aki később indulna. Nem igazán szellemül át sok ember az út során. Ugyanazokat látom, tapasztalom, mint a jól megszokott életben. Tapossuk egymást, nem foglalkozunk mással.

Én is elkészültem, gondoltam megiszom az utolsó előtti instant kávémat. A vizet általában a mini merülőforralómmal szoktam a bögrébe felforralni. Tettem ezt most is, de a legnépesebb ázsiai ország által legyártott "minőségi" darab megadta magát, jó nagy hang, és sötétség kíséretében. Bizony, a bizti le lett csapva rendesen. A konyha félálomba szenderült, pár lámpa égett csak. Mivel a spanyol-magyar úti-szótáram nem tartalmazta az áram megszakító kifejezést, úgy döntöttem angolosan távozom. Majd kávézom később.

Egyre később kezd virradni. Már kb. egy órája gyalogoltam, mire elértem San Anton templom romjaihoz. Érdekes, hogy a műút a hajdani templomon vezet keresztül.

A mellette lévő házon vendég csalogató kis tábla.

Ezt követően lassan feltűnt a távolban Castrojeriz vára. Mármint annak csak a romja. Anno a nyugati gótok alapították, később jelentős szerepe volt a keresztény-mór küzdelemben. Később szerepét vesztette.

Itt tartottam első pihenőmet. Caffe co lecce, azaz kávé tejjel, meg hozzá péksüti. Pacsi Vincenzóval, majd elindulás. Jó egy kilométer után dejavú érzés, mintha hiányozna valami. Igen, ismét a bot. Irány vissza a reggeliző hely. Lassan a vissza táv is meg lesz így.

A településen sok az eladó ház. Nem lenne rossz egy ilyet vendégháznak berendezni…

A templomok sokszor eléggé gazosak, néha néha ki lehetne gyomlálni őket.

A települést elhagyva következett egy jó kis emelkedő, a 913 méter magasföldre. Felérve újabb pihenő, dobozos üdítő, két banán. Csodálatos látkép vissza fele, és előre.

Egy jó óra után egy pihenő hely következett, forrásvízzel, majd újabb kietlen táj után Itero De la Vega.

Újabb körzethatárhoz érkeztem. Borgos és Palencia határához. Modern és régi tábla jelezte a határt.

A templomok tetején gyakran van gólyafészek, itt még lakójuk is volt.

Aztán egy hosszú, árnyék nélküli, köves út következett egészen a napi végcélomig, Boadilla del Caminoig. Beérve szállást találtam, medence is volt, wifi jel is, így pótlásra került 4 napi anyag. Néhány kép a szállásról.

Elég rossz nem?!

A botok, cipők várják a folytatást.

Szóval ez volt a 14. napom. 445,4 km van még hátra az útból.

Végezetül egy kép. TZH! Ha meg tudod fejteni, mi látható a képen, nagyon megköszönném. Kb. 1,5 méter x 2,5 méteres fadarab. Kettő van belőle. Mint egy ajtószárny. És amiket látsz, benne apró kövek, és kovácsolt van kapcsok, szegecsek, karmok. Mire használhatták? Bízom benned!