Nem keltem korán, sőt! Nem siettem, mert ma csak Astorgaig akartam menni, a távolság meg nem volt vészes. Nyugodt éjszakám volt, hála Krisztiéknek, ugyanis egyedül voltam egy szobában, horkolástól mentesítve. Amikor felkeltem, már a társaság fele elindult, a másik fele készülődött. Mire én is elkészültem, már mindenki elment.

Krisztiék is nekikezdtek a napi feladataik elvégzéséhez, de jutott idő még egy kis beszélgetésre közben. Közben Manuel atya is felébredt. Miután megittam a kávét, melyet Kriszti főzött, itt volt az ideje az indulásnak. Búcsúzkodás, köszönet még egyszer mindenért egy kitűnő társaságnak. Remélem, még találkozom velük.

Elindultam hát Astorga felé, de közben eleredt az eső. Kénytelen voltam elővenni az esőköpenyemet, melyet az első nap óta nem használtam. Ahogy közeledek Galicia felé, egyre többet esik.

Mire felértem a település felé magasodó dombra, lassan elállt az eső.

Santibanez de Valdeiglesiasban reggeli, ma kivételesen kávé helyett frissen facsart narancslé. Majd elindultam hegymenetben. Elfelejtettem tegnap megemlíteni, hogy ismét összefutottam Anikóval, egy szálláson voltunk. Ma az úton újra találkoztunk, és a további távot közösen tettük meg. Megannyi érdekes alkotással, szoborral találkozik az ember itt, a Caminon.

Az úton nyilak, jelek, kagylók sokféle variációja mutatja az irányt. Tetszik, hogy van türelmük az embereknek ilyeneket alkotni.

A hegytetőn újabb frissítőponthoz érve, megismerkedtem Daviddel, akiről egy magyar srác írt a blogjába. Ott él, puritán környezetben, az adományokból újabb gyümölcsöt, italt, nasit vesz a zarándokoknak. Donativ rendszerben adja, jóformán semmi haszon. Sokszor vendégei is vannak a zarándokok közül. Annyira sugárzott az arcáról a boldogság. Tanulhatnánk tőle.

Itt volt egy hasonló kő gyalogló spirál, hasonló az Atapuercaihoz, csak kisebb. Anikóval kipróbáltuk.

Úton lefelé egy zenésszel is találkoztunk. Pengetés közben forgatta, pörgette a gitárt. Sajnos kifogytam az apróból addigra.

Ekkor már láttuk Astorgát. Hamar beértünk a városban. Gyorsabban telik az idő, ha beszélgetünk.

Találtunk szállást ott ahol akartunk. Sorba kellett állni a bejelentkezésnél. Közben felfedeztem ismerős arcokat. Eva, Vincnzo, Tamás, Kati, és 2 hét után újra találkoztam Vaclavval. Jó érzés újra viszont látni, akikkel együtt mész az úton.

Újakkal is megismerkedtem. Carla Braziliából, és Nicolas Franciaországból. A képen a harmadik Eva, Őt már bemutattam.

Gyorsan nyakamba vettem a várost, vennem kellett pár dolgot. A katedrális zárva volt.

Az utolsó képen egy toronyóra látható, bábukkal, amik kongatják a harangot, amikor annak ott az ideje. Beugrottam egy szupermarketbe, vacsorának valót venni. Tetszenek a halas pultok.

Összefutottam Feevel, a holland csajjal, akivel Leonban buliztunk. Beültünk egy sörre, mielőtt visszaindultunk a szállásra. A szálláson vacsorára ismét „francia” babos-sonkás-hagymás cuccost főztem Claranak, Evanak, és Vincenzonak.

Ezúttal Ecetnek szól az utolsó kép. Így kell építkezni sógi, előbb felhúzol egy darut, majd a ház következik. Lucáék mire építkeznek, addigra összepakolsz egy darut. Ha meg Boti lesz a vő, Dini meg is szerkeszti, csak ne engedd felmászni rá.