Időben ébredve, ruhák beszedve, közös reggeli a csapattal. Összedobtuk, kinek milyen étele volt. Jutott is, maradt is. Utána elbúcsúztam Krisztitől. Együtt reggeliztünk, de külön indultunk el. Szerintem reggel mindenki egyedül akart egy kicsit lenni. Hosszú út várt ránk. 33,2 km Olveiroa-ig. Ködös volt a reggel. Ködös és párás. Tetszett a szobor, volt mondanivalója, nem is kicsi.

Utunk a város után emelkedni kezdett, erdőn keresztül vezetett. Ismét az öreg tölgyes, kiegészítve az eukaliptusszal. Szerintem errefelé nincsenek vaddisznók, mert rengeteg a makk a földön.

Az erdőt elhagyván jött egy település, de bár nélkül. Kenyérosztás volt a helyieknek, a gázpalackos is járkált, spanyol zenét is megosztva. 

Utamat folytattam egy elhagyatott ház mellett, majd ismét egy erdőn keresztül. Majd végre következett az első bár, ahol tejes kávé, rántottás bocadillos volt a második reggelim.

Közben ismét szélerőművek mindenhol, kihasználva a szeles vidék nyújtotta előnyöket. A víz itt is mindenhol jelen van, folynak a csatornában a földek felé.

Közben sikerült élőben is megtekinteni egy hamisíthatatlan galíciai kőfal építését. Szerencsém volt. 

Jut eszembe szerencse. Ma sem ússzátok meg a már szokásossá váló négylevelűket. Azért figyelitek, hogy egymás mellett volt kettő. Mennyi ennek az esélye? Szerintem ha hazaérek, veszek egy lottót.

Utam tovább vezetett a mezők mellett, volt itt minden. Tehenek, őzlábgombák.

Közben összefutottam Tomekkel és Mariaval. Utóbbiról már meséltem, Leonban találkoztunk először. Olasz menyecske. Utóbbi lengyel srác, főállású stoppoló nyaranta. Ismét találkoztam Marjennaval, Tracyvel és Gordonnal, az amerikai családdal.

Érdekes volt az utam, mert sok jel volt, gyakran két irányba mutatott. A megérzésemre hallgattam. Nem tudom, említettem-e már a gabonatárolókat. Ha igen, bocsánat, de sokszor azt sem tudom, milyen nap van, és tegnap hol voltam. Szóval a gabonatárolók. Itt is ezer meg ezer variáció. Persze kőből a legszebb.

Utam továbbra is mezőkön keresztül vezetett. Folyt a kukorica betakarítása. Utamat keresztezte egy gyík, de nem zavartatta magát. Itt még a gyíkok sem fürgék, lehet sziesztázott.

A távolban az olveirai víztározó látszódott, szóval már közel voltam. Kisebb tanyákon vezetett az utam, megtudtam, hogy a kukoricaszárat apróra összedarálják, és hólapáttal (!) összelapátolják. Most már értem, hogy miért volt akciós áron!

Közben összefutottam Feevel, Andreval, és a többiekkel. Fura, mert utolértek, holott előttem voltak. Kiderült, hogy más úton jártunk. Megérkeztünk Olveiroaba. A szállásfoglalás után Gordon meghívott egy sörre. Majd felcuccoltam a szobába. Túlszárnyalva a múltkorit, most nyolc menyecskével osztoztam a szobán. A mosás most is géppel történt, ismét megosztva a költségeket. Majd egy vacsora következett, melyet az étteremben fogyasztottunk el. Galíciai zöldségleves, tintahal sült pityókával (pannonok kedvéért krumplival), galíciai sütemény, kávé, bor, és galíciai rövid ital (a pálinkához hasonló). Az utóbbi valóban csak hasonló volt, meg sem közelítette a jó öreg hazait.

Mai utolsó képem Mámá neked küldöm! A mai negyedik talált négylevelűt neked küldöm, gondolva a hétvégén esedékes lottó sorsolásra!