2023. február 11. (szombat) 20:19 (UTC+1) - Üllő

Ezúttal nem kellett korán kelnem, így nem is tettük. Persze azért nem aludtunk délig, mert egyrészt tízkor el kellett hagyjuk a szállást, másrészt szerettük volna még egy kicsit felfedezni a várost, az utolsó napon. Késő este indult a gépünk vissza Budapestre, így előttünk állt majdnem egy egész nap. Érzékeny búcsút vettem a futócipőimtől, mivel nem akartam hazavinni őket. Sok esemény, élmény, kilométer volt bennük, de ideje volt megválnunk egymástól, s erre a legjobb helyszín a legutolsó esemény helye volt.

Összepakoltuk a dolgainkat, visszatettük a szállásunk kulcsát a kulcsszekrénybe, majd a metró megálló felé vettük az irányt. Fél óra múlva már az egyik kávézóban ülve kezdtünk hozzá a reggelinkhez.

Miután a kellő mennyiségű kalóriát magunkhoz vettük, megindultunk a görög Parlamenthez. Jól időzítettünk, ugyanis hamarosan delet ütött az óra, s kezdődhetett a híres őrségváltás. Rajtunk kívül összegyűltek még páran a parlament előtti téren, várva nem mindennapos eseményt.

A Syntagma tér - ahol a parlament található - jelentése alkotmány. Az épületet a görög hadsereg elit katonai alakulata őrzi, az 1800-as évek óta. A szolgálatot teljesítő őrök egy speciális mozdulatsort követve mozdulhatnak meg. Ruhájuk is a 19-ik századból való katonai uniformis.

Ahogy delet ütött az óra, jött is a díszőrség váltása, majd egy jó negyedórás mozdulatsor következett. A tömeg szétnyílt, beengedték a katonákat, ők meg tették a dolgukat a mi nagy örömünkre. 

Az őrségváltás után mi is továbbálltunk, újra metró, ezúttal a közeli Agóra. Leszállva a metróról a közeli parkban, Theseus szobrához közel megpihentünk egy kicsit. Magába az Agóra területére nem mentünk be, csak kívülről tekintettük meg.

Elengedtük a megtekintést, ugyanis sok időt vett volna igénybe. Úgy voltunk vele, ha legközelebb újra ellátogatunk Athénba, bepótoljuk. Ebbe a kiruccanásba megpróbáltunk pár dolgot belesűríteni, de ahogy szokták mondani, egy-két nap egy város felfedezésére nem elég. Arra viszont igen, hogy betekintést nyerjünk. Eddig is így jártam, keltem a világban.

Közben gyalog elkezdtünk menni a metróvonal közelében, vissza a városközpont irányába. Végig a szűk utcákon, kétoldalt bazárok, s éttermek, kávézók teraszai. Kezdtünk is megéhezni. Monastiraki tér közelében el is kezdtünk keresni egy szimpatikus teraszt magunknak.

Egy olyan hangulatok kis helyet sikerült találtunk, ahova a helyiek is beültek, ezért úgy gondoltuk, hogy akkor nem lehet rossz. Az épület mellett közvetlen foglaltunk helyet, mellettünk egy folyosóként funkcionáló hely, majd újabb sor asztal. A folyosón pedig jöttek, mentek az emberek, lévén, hogy járda is volt egyben. Szerencsénkre a pincér is jött, s hamarosan már hozzákezdhettünk az újabb görög finomságokhoz.

Ebéd után kicsit nehézkesen indultunk tovább, kellett egy kis idő a szusszanásra. Szóval szépen, lassan lépdeltünk tovább. Újabb bazársorok, majd szebbnél szebb templomok. Egyik, másikba be is mentünk.

Először ebbe a kicsiny kápolnába, mely Athén egyik legrégebbi keresztény temploma. Mennyi mindent láthattak e falak az azóta eltelt időszakban, amióta megépült. Odabent magunk is meggyújtottunk egy mécsest, kívánva valamit.

Közvetlenül mellette állt a nagyobb testvére, azaz az 1800-as években épült metropolita székesegyház. Hatalmas görög-bizánci és neoklasszikus építészeti remekművekkel. 1999-ben földrengést szenvedett az épület, de azóta újra a régi szépségében tündökölt.

A hűvös templomokból kijőve ismét a Syntagma teret céloztuk meg. Ekkor már kora délután volt, tehát kb. hat óránk volt a gép indulásáig. Úgy döntöttünk, hogy még egy kicsi városnézés belefér, így hát egy újabb irányt választottunk magunknak. Útba ejtettük az Athéni Akadémia épületét, valamint a görög irodalom neoklasszicista otthonát.

Tartottunk egy kávényi szünetet egyik közeli kis kávézóban. Tetszett ebből a szempontból is a görög főváros, mert rengeteg kávézót láttunk. A kis szünet után újra Monastiraki terére érkeztünk. Ezúttal a bazársort vettük tüzetesebben szemügyre.

Rengetegen voltak így este fele a közterületen. Helyiek, akik beszélgettek, sakkoztak, falatoztak. Hozzájuk kapcsolódtak a turisták, akik a bazárokat járták, ahol időnként furábbnál furább dolgokat is lehetett vásárolni.

A tér mellett még megtekintettük az ókori romokat mind a felszínen, mind a felszín alatt. Ugyanis a metró felé indultunk, lassan közeledett a búcsú ideje. Be is sötétedett, mire megérkeztünk a repülőtérre.

Időben érkeztünk, könnyen, gyorsan átjutottunk a biztonsági vizsgálaton. Volt bő másfél óránk a gép indulásáig. Kihasználtuk az időt, s megvacsoráztunk. Utána jöhetett még pár apróság beszerzése. Épp az egyik boltban nézelődtem, amikor kezeim közé akadtak a korábbi évek maratoni érmei. Fura, de nekem eszembe nem jutna megvásárolni egy ilyet, de hát nem vagyunk egyformák.

Sokan voltunk a hazafele tartó gépre várva, ezúttal is többnyire futók. A maratoni rajt előtt megismert Mártiék is ott voltak. Pár mondatot váltottam velük, megosztottuk egymással az élményeinket. Sokan viselték a hivatalos esemény pólót, egy-két futó nyakában még az érem is ott volt. Pár perces késéssel kezdődött csak az utasbeszállítás, majd az indulás. 

Eseménydús hosszú hétvégén voltunk túl, de összességében elmondhatom, hogy ismét ki lett pipálva egy bakancslista elem. Eme álom nem teljesülhetett az én drága feleségem támogatása nélkül. Még egyszer köszönöm Chili! Futóesemények miatt elvileg a jövőben nem nagyon fogunk külföldre menni, de ahogy mondani szokás, soha ne mond, hogy soha. A közeljövőben azt sem igazán tervezzük, hogy repüljünk, de bízunk benne, hogy nem kell egy újabb útra sokat várni. Most egy teljesen más dolog foglalkoztat, mégpedig egy újabb álom, mely hamarosan beteljesül. Legközelebbi bejegyzésemben be is fogok róla számolni ...