Elérkezett hát a várva várt bepakolás ideje. Megannyi lista, variáció, javaslat után kialakult a felszerelésem, mely az elkövetkező 35 nap során segítségemre lesz. Ahogy készítem róla a képet, belegondolok, hogy feszegetve lesz az a komfortzóna rendesen.

Tehát a felszerelés:

túrabot, 36 literes hátizsák, hálózsák, derékalj, napszemüveg, fejkendő, napozókrém, egészségügyi szett, esőköpeny, cipőápoló, kézfertőtlenítő, kulacs, fémbögre, füldugó, biztosítótűk, tisztálkodó szett, törülköző, pénztárca, iratok, igazolványok, útikalauz, spanyol kéziszótár, jegyzetfüzet, toll, hálózati elosztó, fejlámpa (+töltő), zsebkés, mobiltelefon (+töltő), netbook (+töltő), kis merülőforraló, vízhatlan tasak, kavics, túrabakancs, szandál, 2 pár túrazokni, polár pulóver, 2 lecipzározható hosszúnadrág, 3 túrapóló, 4 alsónadrág, 1 úszónadrág, 2 trikó, 1 nadrágszíj. 

Lemérve közel 10 kg, 3 kg-al meghaladva a testsúlyom 10 %-a. Majd menet közben kiderül, hogy csökkenthető-e.

Évekkel ezelőtt gondoltam először arra, hogy a vándornak szüksége lehet egy vándorbotra is. Megkönnyíti a túrázást, támaszt nyújt, távol tart, védekezni lehet vele. De milyen is legyen, hogyan lehetne könnyen szállítani amikor épp nem vándorol az ember, milyen anyagból készüljön? Olyat szerettem volna, ami kicsit engem jellemez, saját kezűleg készül. Hosszabb tervezés után megszületett az elgondolás. A bot egy kolozsi kőrisfáról lett levágva tavaly, lévén édesapám kolozsi születésű. Szárítás, hántolás, csiszolás után egy évet használtam kisebb túrák során. Ezt követően három részre fűrészeltem, a részeket összecsavarozhatóvá alakítottam ki, megkönnyítve a szállítást. Idén véstem a botra a kalotaszegi mintákat, lévén édesanyám Kalotaszentkirályon született. Továbbá rávéstem egy erdélyi, valamint egy kolozsvári címert, szimbolizálva a szülőföldemet, és szülővárosomat. Az egész boton körbefutnak a minták, egy sáv mindkét oldalán. A sávra kerülnek majd bevésésre azok az utak, országok, helyek, melyeket végigjártam. Miután kész lett, lelakkoztam. A vándorbotot az El Camino megkezdéséig szerettem volna elkészíteni, mely sikerült. Kolozson, a római katolikus tiszteletes által meg is lett áldva. A Via Unitariana gyalogló tábor alatt élesben le lett tesztelve. Kisebb hibák a teszt során előjöttek, ezeket azóta kijavítottam. Az első teljesített út, a Via Unitariana bevésve.

"Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csontja velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamításra kényszerítsem mindazt, ami nem élet ..."

Henry David Thoreau szavaival azonosulva kezdtük el 2014. augusztus 11-én a második Via Unitariana Gyalogló Tábort, melyet a Magyar Unitárius Egyház szervezett az erdélyi két Homoród mentén (Székelyudvarhely, Abásfalva, Vargyas, Alsórákos, Oklánd, Székelymuzsna, Székelykeresztúr). Napi távunkat gyalogösvényeken, aszfalt és köves utakon tettük meg. Festői szépségű tájakon, apró falvakon keresztül. A zarándoklatnak is felfogható túra során lehetőség volt gyakorolni a lelassulást, az egyszerű életet, emberi kapcsolatokat kialakítani, meghatározó élményeket szerezni, lehetőséget teremtve az életmódváltásra. Az utóbbi különösen megragadta a figyelmemet.

Kicsit félve indultam neki a tábornak, egyetlen embert ismertem a csoportból. Kevés ismeretem volt az unitárius vallásról is. De a tábor végére elmondhatom, hogy egy remek csoportot, annak nagyszerű tagjait ismerhettem meg, továbbá egy legemberközelibb vallást.

A tábor segített megmutatni, hogy mit is érdemes magával vinnie az embernek egy-két hetes túrára, mely nagyon jól jön a Camino előtt.

Hosszú viaskodás után úgy döntöttem mégis nekikezdek. Sokat gondolkodtam, hogy legyen-e saját blog, vagy elég az egyik legnépszerűbb közösségi oldal tagjaként egy-egy bejegyzést írni. Sok blogot olvasok, melyek elnyerték tetszésemet. Naponta követem őket, gyakran türelmetlenül várva az újabb bejegyzéseket. Legalább most saját bőrömön megtapasztalom, hogy milyen a másik oldalon lenni. Remélem nem okozok csalódást.

Az óperenciás tengeren is túl

A címválasztás nem épp ez volt, de az első ötletemmel elkéstem, a választott cím már foglalt volt. Hogy miért is épp ezt? Mert egy mese kezdet a legmegfelelőbb arra, amiről szólni fog e blog. Merjük a saját mesevilágunkat, álmunkat megvalósítani.