2015. február 04. (szerda) 17:12 (UTC-6) - Cancún

Volt egy érdekes momentuma az éjszakának. Arra ébredtem meg, hogy egy srác sűrűn mondogatja angolul, hogy ... meg - ... meg - ... meg!!! Kiderült, hogy beverte a fejét az emeletes ágyba. Majd bejött a hostel éjjeli őre, meg a tulaj, és valamit tettek vettek. Reggel megtudakoltam, hogy a városban srác leitta magát a sárga földig, majd miután bedőlt az ágyba, beverte a fejét. Ezek után mint aki abban a hiszemben van, hogy a wc-n van, folyóügyeit kezdte el intézni. Ezért volt a sürgés forgás utána. Mondanom sem kell, hogy mennie kellett.

Megvan a tegnapelőtti idő előtti ébresztésem hivatalos oka. Óra átállítás volt hétfő reggel. Hétről hatra! Pont akkor! Így már érthető a dolog.

Íme tehát Cancún. A kép alsó sarkától kezdődik az üdülő városrész, egészen a kép jobb felső sarkáig. 21 km hosszan. A hostelem nem látszik. A bal alsó saroktól lenne lefele kb. 2 kilométerre. Reggel Tündével dumáltunk kicsit. Mesélt magáról, Mexikóról, Cancúnról. Elmondta, hogy mit, merre találunk. Többek közt mosodát. Úgy döntöttem a szennyest kimosatom, mielőtt a farmra érek. Meg is találtam, szinte fillérekért volt. Este hatra vállalták, hogy mehetek érte.

Johannessel nekivágtunk a városnak. Mára egyikünk sem tervezett semmi különöset. Nekem elő kell készülnöm a holnapi útra. Elnéztünk a buszpályaudvarra, megnézni a járatokat. Johannes holnap után megy Valladolidba, majd Chichen Itzaba. Én meg ugye Porto Moralesbe, Carlos farmjára. Az óváros arculata azért már jobban hasonlít Mexikóra. 

Beugrottunk ebédelni egy szimpatikus helyre. Ismét étlap, ismét új nap, ismét új étel. A mai napi győztes a tacos volt, arrachera tacos. Tortilla közé vágott sült hús, sajt, hozzá hagyma kockák, szószok, lime. A leves nevét próbáltam kideríteni, egyelőre nem sikerült. De nem adom fel! Az ételeket úgy hozzák ki, hogy magam kell tovább ízesítenem. Tettem is, lassan kezdek belelendülni. Jót tesz állítólag a gyomornak, semlegesíti a bacikat. Azért remélem a húst hűtőből vették hozzá.

Ebéd után még elugrottunk egy kicsit a hotelvárosrészbe, kicsit ejtőzni. A strandolás kimaradt ma. Mindent a szemnek.

Rengeteg a Bogár Mexikóban. Igen, az autó, nem a rovar. Vagyis előbbi látványosabb. Mielőtt visszaindultunk, beugrottunk Mariohoz, egy sörre. Most egy másikat kóstoltunk. Nem erős sörök. 4-4,5 %-osak.

Szóval holnaptól a farmon leszek. Internet nélkül. A szabadidőmben majd kiugrom felposztolni a blogadagot, bár nem lesz napi felbontású. Majd meglátom hogy alakul. Addig is: ¡Adios!