2015. február 5 (csütörtök) – Puerto Morelos

A legutóbbi naphoz annyit hozzá tennék, hogy átvettem a kimosott ruhákat, szépen összehajtogatva, illatozva. Majd kiugrottunk Johanessel vacsorázni. Egy útszéli árusnál tettük ezt, szintén tacost. Hiába mondják, hogy nem szabad enni az útszéli árustól, össze se lehet hasonlítani az éttermivel.

Reggeli után összepakolás, majd irány a buszpályaudvar. Megérkeztem, jegyet vettem, és azonnal indultam. Kb. 25 percenként járnak a buszok, de azért igyekeztem időben Puerto Moralesbe érni. Az első munkanapomon ne várjanak rám.

Megérkezvén Puerto Morelosba, volt egy órám még, a megbeszélt időpontig. Beugrottam egy kávéra, a sarki kifőzdébe. Emberes adagot adtak, csak sajna az amerikai híg kávét. Mit megadnék egy caffe con leche után.

A megbeszélt időpontban megérkezett Carlos, egy csomó kutyával. Ahogy utaztam, a kutyák egy részével már meg is ismerkedtem. Egy részével, mert huszonegyen vannak a farmon. Van itt minden féle, fajta,  kistestű, nagytestű. Mindegyik egyből elfogadott. Ahogy megérkeztem, találkoztam Christopherrel, és Gaellel. Előbbi amerikai (Ohio), utóbbi francia (Bretagne). Mindketten önkéntesek, mint én. Jut eszembe, önkéntesség. A workaway.info oldalon találtam a farmot, még mielőtt kiutaztam. Írtam Carlosnak, és leszerveztük a dolgot. Négy hétig maradhatok itt, az március 5-ét jelent. Kapok napi háromszori étkezést, valamint szállást. Költenem tehát semmit nem kell, kivéve, amit ezen kívül akarok. Heti egy nap teljesen szabad. Naponta összességében 5-6 órát dolgozunk, egyszer kétszer többet, ha olyan dolog van. De ahogy észrevettem, nem egy feszített tempó. A lényeg, hogy mindig, mindenhol tisztaság legyen.

Rengeteg liba, kacsa és tyúk van. Az utóbbiak alól naponta négyszer kiszedjük a tojásokat, tisztítjuk, és osztályozzuk. Carlos értékesíti őket a városban. A szárnyasokat ellenőrizni, hogy van elég vizük, ennivalójuk. Ezenkívül vannak papagájok, halak, valamint két macska. Ezekről is gondoskodni.

Ebédre rizsesbab volt, valamint omlette, és tamal. Utóbbi kukoricalisztbe bundázott csirkehús, banánpálma levélbe csavarva. Isteni íze volt, természetesen mexikói csípős szósszal ízesítve.

Ebéd után lementünk a puerto morelosi tengerparta, algáért, amit a hullámok partra vetettek. Zsákokba gyűjtöttük, mert a tyúkok imádják. Végezvén a zsákolással, irány a tenger, csobbantunk egyet.

Visszafele Carlos megmutatta a dolgokat, mit hol találunk, hogyan jutunk ki a városba, és hogyan jutunk vissza. Majd hat óra felé elköszönt. Ő bent lakik a családjával Puerto Morelosban. Rajtunk kívül Victor és a felesége Lea (mindketten maják), és Adrian Mexikóvárosból laknak itt. Ők Carlos állandó segédjei. Szóval itt vagyok mostantól négy héten keresztül. Leírhatatlan érzés. A dzsungel kellős közepén, kutyákkal körülvéve.  Felettünk néha nagy a jövésmenés. Nagytestű majmok mászkálnak a fák koronáján.

Carlos két állat csípésére hívta fel a figyelmet. Az egyik a tyúk, amikor kedve támad a kézre csípni a csőrével, a másik egy skorpió fajta, aminek szintén ártalmatlan a csípése. Magyarul nem az a mérges fajta, megnyugtatásul az értem aggódóknak. Azért mászkál egy két nagyobb bogár is.

Mivel sok a kutya, az átmenő állatokat előszeretettel kapják el, így eléggé biztonságos. Most is, miközben írom a naplóm, ugatnak. Wifi nincs, így néha ha internet közelbe érek a városba, feltöltöm.