2015. február 07. (szombat) – Poerto Morelos

A második éjszakám már sokkal jobb volt. Meg-megébredtem, de kezdek hozzászokni az őserdei éjszakákhoz. A szárnyasok továbbra is megszólalnak, nem beszélve a kutyákról. Amúgy az egész farm éjszakára ki van világítva, irányfények, valamint a fontosabb épületek. Az elektromos áram tehát jórészt a napból van, persze sok fogyasztó nincs. Egyszer kétszer bekapcsoljuk a gyümölcscentrifugát, töltjük a telefont, netbookot. Van még egy áramfejlesztő is, nagyritkán használva. Christopher ma szabadnapos, Tulumba ment. Én csak egy hét után kapok, azaz legközelebb csütörtökön. Ők ketten hamarabb érkeztek. Nem tervezem, hogy messze megyek, csak a közeli Plaja de Carmenba, kicsit lazulni a tengerparton. Rendbe teszem a blogom, valamint beszélek a családommal, ismerősökkel.

A térkövezést befejeztük, majd megépítettem kőből két gyümölcsfának, fél méter magasított ágyást, melyet földdel töltöttem fel. Virágcserépként funkcionál, és még díszít is. Amelyik a sétány mellett van, azt cementes habarccsal erősítettem meg.

Ebédre főtt disznóbőr (porc) volt, valamint nevesincs leves, melyet Carlos készített. A hozzávaló betűtészta ugyanaz, mint Magyarországon. Tortilla van majdnem mindig, Lea süti. Hasonlóan készül a mi palacsintánkhoz. Mindig készít egy adagot. Próbálom ellesni, de nagyon félénk maja menyecske. Nem is beszél velünk, csak Victorral. De azért megpróbálok egy közös képet velük készíteni. Remélem, nem skalp lesz a vége. A tortillára visszatérve, állítólag hizlal. Ha nem vigyázok, könnyen Sancho Panza alkatom lesz.

Az étkezőt, és a fürdőblokkot takarítottuk ma ki. Mindig van egy-egy napi feladat, valamint a Carlos által meghatározott feladat(ok), illetve az állatok gondozása. Nap végén kimostam pár ruhadarabot, majd egy pihentető kávé.

A farm neve majául Tumben Kuxtal, ami új kezdetet jelent. Carlos az utcáról befogadott kutyák miatt nevezte el. Nem is találhatott volna jobb nevet.