2015. február 20. (péntek) – Puerto Morelos

Tegnap megérkezett pár napra a farmra Guillermo, Carlos haverja. Hotelmenedzserként dolgozik Playa del Carmenben. Pár nap szabadnapot kivett, és most pihen a farmon. Reggel, ahogy felkeltem, még eléggé kábult voltam, de amint a terasz mellett mentem el, egyből magamhoz tértem. Hogy miért is? Hát ezért!

Szerencsére két részből tevődött össze, következésképpen nem mozdult semerre. Tegnap találták Chrisék, de elfelejtettek szólni. Valamelyik kutya haraphatta ketté. A lényeg, hogy számítanom kell a felbukkanásukra. Természetesen repesek az örömtől.

Reggel Carlos meghozta az utánpótlást, tele is lett a pult. Közben a batikolás folyt tovább.

Reggel már Guillermo is velünk étkezett. Sok érdekességet mesélt Mexikóról, a Yucatánról, valamint a majákról. Anyja révén ő is félig maja. Kiderült, hogy a Mel Ginbson rendezte Apocalipto című film nem teljesen fedi a valóságot. A filmben használt „maja” nyelv ugyanis nem az eredeti nyelv. Elmondta továbbá, hogy a maja lakókunyhókat azért építették ellipszis alakúra, hogy a szél ne tudjon belekapni.

Mai vendégünk Nerino, a fekete ördög. Amikor a farmra érkeztem, egy kicsit tartózkodó volt, de utána pár nappal már barátkozott.

Végezvén a nappal, Guillermo bevitt minket Puerto Morelosba. Chris ugyanis holnap délután már nem lesz a farmon, tartottunk egy búcsúestet. Beültünk egy bárba, tesztelni a folyékony maláta hőmérsékletét. Eddig mindenhol kellemesen hűtött sörrel szolgáltak ki. A bár falai tele voltak régi fényképekkel. A képen Francisco Villa és Emiliano Zapata, korábbi forradalmárok láthatóak 1914-ből. Előbbit errefelé valódi hősként tisztelik, mint máshol Che Guevara-t.

Miután besötétedett, megnéztük a városban zajló fesztivált. Volt ott minden, ami szem, szájnak ingere. Guillermo navigált minket, hogy mit együnk. Magyarázta mi, miből van, mit tartalmaz. Mint például az esquites, melyet előételnek szántunk magunknak. Kukorica, majonéz, sajt, és lime leve. Azt hittem, a gyomromnak ezzel annyi is. Túléltem. Sőt, ismétlésre várok.

Szerencsejáték is zajlott, mégpedig a loteria nevű játék. Próbáltam megfejteni, de nem sikerült.

Következett a suadero és a pastor. Mindkettő tortilla-ra rakott marhahús, a különbség az ízesítésben van. Az utóbbi finomabb volt. Közben megjegyezném, hogy itt ez a tortilla, Spanyolországban a rántottához hasonló étel volt a tortilla, beletöltve a bagette féle péksüteménybe. Érdekes.

A helyiek is ügyesen ötvözik a szükségességet a találékonysággal. A valaha szebb napokat látott karosszéria is kiváló grillező tud lenni.

Desszertnek marquesitas-t ettünk. A hölgy épp azt készíti. Kukoricalisztből készült tortilla féleség, melybe sajtot, szószt, fűszereket tesznek, majd felcsavarják. Chris épp teszteli.

Kellőképpen jóllakva következett egy újabb bár meglátogatása, ám előbb kihasználtam, hogy csíkos póló van rajtam. A helyi szervek készségesek voltak, jöhetett hát a fénykép. Egyébként itt is több féle rendőrség van, akárcsak Spanyolországban. Helyi, körzeti, tartományi, és a nemzeti. Mindegyiknek más és más a jogosultsága, hatásköre, egyenruhája. Itt épp a nemzetiekkel vagyok.