2015. február 24. (kedd) – Puerto Morelos

A második nyugtalan éjszakám. Tegnap este hatkor begyújtottam két helyen is, hogy a füst hadd irtsa a szúnyogokat. Mindkét helyen megtettem a szükséges óvintézkedéseket, azaz körbelocsoltam az égetés helyszínét. Egészen este későig vissza-vissza ellenőriztem, nem-e kapott újra lángra. A másik dolog a csípések. Egyre több és több lett rajtam. Kezdődik az inváziójuk, már zoknin keresztül is csíptek. Az éjszaka kellős közepén úgy döntöttem, hogy irány a szúnyoghálóval védett függőágy. Igen ám, de csak másabb benne aludni, mint az ágyban. De nincs mese, meg kell szoknom. Reggel hosszú nadrágot vettem fel, mert nappal is támad pár példány. Azért ha belegondolok, ez csak még a szubtrópus. Mi lesz a trópusoknál?

Carlos nem érkezett korán, és csodák csodájára vele volt Chris is. Történt valami zűr a bankkártyájával, és péntekig itt marad, amíg nem rendeződik a dolog. Carlos megint másik kocsival jött. Azt mondta, itt a Yucatánon az emberek ezt a típust szeretik. Az Egyesült Államok melletti részen a sportautókat.

Ebédre Lea finom húslevest főzött, de ne kérdezzétek a nevét. Carlos nem volt ott, hogy megkérdezzem, Lea meg továbbra is hallgat, mint a sír.

Holnap vendégek jönnek, korán reggel. A kutyákat fogják fényképezni. Így hát kicsit rendbe tettük, kipofásítottuk a farmot. Chris újra alkotott. Ezúttal a csirkeházat öltöztette újra.

Közben egy újabb madarat sikerült lefotóznom. A fotó közepén keressétek, kissé balra. Nagyon éles hangja van. Gyakran ricsajoznak a környéken.

Ahogy hordtuk be az ellátmányt a holnapi eseményre, felfedeztem egy karton sört. Immár megnyugodtam, hogy valóban van Coronita is. Remélem, marad belőle.

Késő délután, rákészülve az éjszakára, a kinti függőágyban tartottam egy kis pihenőt. Sokáig nem, mert ébredeztek a szúnyogok. Victor begyújtott egy újabb helyen, a felelősség immár az övé. Remélhetőleg nyugodtabb éjszakám lesz.