2015. március 18. (szerda) – Tzununá

Tegnap meg lett beszélve, hogy ma az ebéd után kezdjük a munkát. Így tehát szabad volt a délelőttöm. Reggel azzal kezdtem, hogy kihordtam a dolgaimat a sátorból, hadd száradjanak. Ugyanis a matracként használt szivacs kicsit nedves lett.

Sült banánt, müzlit és papayát reggeliztünk. Utána desszertként helyi csoki. Házi készítésű, semmi mesterséges adalék.

Reggeli után elugrottam blogolni, de valami baj volt az internettel. Elindultam hát egyet csavarogni. Útközben jutott eszembe, hogy a botom, és a kalapom a sátorban maradt.

Tzununában a háziorvosi szolgálat ilyen konténerben van elhelyezve. Útközben rengeteg kis házikó volt, a gyerekek az utcán játszottak.

Egy külföldiek lakta ház falán, érdekes figyelmeztető tábla adta tudtára az esetleges hívatlan vendégnek, hogy mire is számíthat. Szerintem spanyolul sem ártott volna kiírni.

Az út később ösvénnyé szűkült, és lassan elhagytam az utolsó házakat. Többen jöttek velem szemben az úton. Többnyire helyiek. A terhet általában a fejükön hordják a nők. 2 quetzal-t kért a fényképezésért.

Időnként egy népesebb túrázó csapat tűnt fel a hegyoldalon. Volt amelyiknek helyi túravezetője volt.

Nem mentem messzire, mivel vissza kellett érnem ebédre. Másfél órás gyaloglás után fel is tűnt Santa Crúz La Laguna. Kísérőm is akadt, egy kutya személyében. Sok a kóborló kutya.

Beérve a faluba, szokás szerint vegyes házak fogadtak. A kicsi, vegyes anyagú maja házak, és a nagyobb, modern külföldiek háza. Utóbbiak számos hostelt is üzemeltetnek.

Úgy döntöttem hajóval megyek vissza, így legalább meg tudom mutatni mivel érkeztem a múlt pénteken. Most kevesebben ültünk benne.

Tzununába érve, enyhítettem a szomjúságomon egy hideg üdítővel. Ebédre ismét zöldség köret, bab, és saláta volt, tortillával. Kicsit másabb, mint a mexikói.

Délután folytattuk a dóm belső falainak vakolását. Estére ismét gyülekezni kezdtek az esőfelhők. Sándor nap lévén, idén nem dolgoztam valami jól. Lehet azért, mert idegen terepen vagyok.