2015. március 26. (csütörtök) - Tzununá
Így, hogy tízen vagyunk, jobban meg tudjuk osztani a teendőket. Ritkábban főz, mosogat, takarít az ember. De azért néha rá kerül a sor. Reggel én főztem. Hasonlóan készült, mint a tejberizs, csak nem tejjel. Kevertem hozzá egy kis kókusz reszeléket, valamint gazdagítottam banán karikákkal.
Annyira meg voltak elégedve a többiek, hogy holnap is hasonlót készítek, csak tejjel. Legközelebb szombat este kerül rám a sor. Közkívánatra ismét paprikás krumpli.
Reggeli után neki kezdtünk az újabb adag vályog elkészítéséhez. Előző nap beáztattam az agyagos földet. Egy éjszakát pihentetni kell. Ma össze aprítottuk a fenyő tűleveleket, és beleszitáltuk az apró kavicsokat. Majd az egészet elkezdtük taposni. Jó kis munka. Hajdanán hasonlóan építkeztek a Kárpát-medencében is.
Ebédre Zsófi tésztát főzött, jó sokat, így többször szedtem a tányéromba. A mi csapatunk korábban evett, mert Brigita-ék később fejezték be a napi munkát.
Végezvén a napi munkával, következett egy kis mosás. A sátorból kiköltöztem, és elfoglaltam a függőágyamat. Felkészülve az esetleges esőre, kifeszítettem fölé a ponyvámat.
A bambuszház tető "gerendái" is a helyükön vannak. Kár, hogy nem látom meg a befejezését. Arjunáék még két bambuszházat kezdenek el építeni a telken.
Többen kérdeztétek, hogy mi van a nyakamban, mi az a nyakék. Kérem szépen, ez az ékszer Kelet-Ázsiában használatos. Kisebb cetliket, kis mennyiségű porokat tárolnak benne. Én még az utam elején szereztem be, és Édesanyám, valamint Édesapám szülőfalujából, azaz Kalotaszentkirályról és Kolozsról származó földet tettem bele. Gondoltam ezzel is enyhítem a honvágyamat. De sajnos a Szülőföldem utáni vágyakozás egyre jobban erősödik bennem.
Mai utolsó képem unokatestvérem, Edit osztotta meg az egyik ismert közösségi oldalon. Az erdélyi székely "hírcsatornát" szemléltette egy közösség. Hát kis pontosítás lenne, ugyanis nem székely, hanem kalotaszegi. Számomra igen kedves e fénykép, mert balról az első személy az én drága anyai Nagymamám. Szeretett az utcapadon ülni. Sok turista megörökítette számos fényképen. Mint például jelen esetben. Nyugodjon békében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.