2015. április 21. (kedd) - Drake Bay Backpackers Hostel

Ezúttal nem esett az eső az éjjel. Reggel hatkor keltem, majd a reggeli kávém után kiástam két mély gödröt. Egy hirdetőtáblát fogunk elhelyezni.

Reggeli után folytattuk a terasz lámpáinak készítését. Lassan haladunk, mert óvatosan kell bánnunk a kókusszal. Ha egy kicsit erősebben feszítjük, elpattan. A villanyvezetékek ki lettek építve, a villanykörték fel lettek szerelve. Közben ittam a kókuszlevet, ettem a kókuszt. Jó így dolgozni.

A képen látható, hogy a három lyuk közül az egyik nagyobb. Ezen keresztül isszuk a kókusz levét. Némelyik nem az igazi, mivel ezek öreg diók voltak. De azért találtam köztük jót. A kés Anitától és Ecettől van. Tőlük kaptam ajándékba, amikor indultam. A pengébe Ecet belegravírozta az 1989-es dátumot, amióta ismerjük egymást. Tudom, hogy a hiedelem szerint a kés ajándékozása elvágja a barátságot, de én ebben nem hiszek. A miénket csak megerősítette.

Délután elugrottunk Marvinnal Agujitas-ba. Teszteltük a Toyotát. Elég nehéz sebességet váltani vele. Agujitas egy kisebb település. Ők városnak hívják. Ide jövök vissza holnap, a szabadnapomon. Itt is jó part van, alig volt valaki. Maga a félsziget nincs zsúfolásig túristával. Ide csak azok jönnek, akik a nemzeti parkokra is kíváncsiak. Így szerencsém van, hogy nincsenek sokan.

Itt található az alapítvány egyik irodája is. Itt találkoztam Helenával. Ő is önkéntes volt korábban, most azonban már itt él a családjával.

A félsziget nagy részét elfoglalja a nemzeti park, és annak lakói. Amúgy lassan megszokom, hogy a szomszédaim halálos mérgűek. Végül is Indiában és élnek emberek, ahol a kobrák vannak. Megnéztem tegnap a Costa Ricában regisztrált kígyómarásokat, és kissé megnyugodtam. Annyira nem vészes a dolog. A lényeg, az odafigyelés. Ezek éjszaka mozognak, akkor vadásznak. Estétől reggelig vigyáznom kell. A szobaajtót is zárom, mert a teraszon át bejöhetnek. A fürdőszobában, wc-ben a használat előtt óvatos körbenézés. 

Szóval ez lesz az egyik tengerpartom, amit az elkövetkező hetekben gyakran fel is fogok keresni. Ugyanis ideje lenne már lebarnulnom. Három hónapja annak, hogy a télből a nyárba érkeztem, de a bőröm színe még nem az igazi. Holnap, ha az idő is engedi (ugyanis e sorok írása közben esik az eső), akkor időm nagy részét a parton fogom tölteni.

A Corcovado alapítvány egyik fő támogatója, és kezdeményezője a szelektív hulladékgyűjtésnek a környéken. Minden fontosabb helyen kihelyezték a gyűjtő szigeteket. Népszerűsítik a szelektív hulladékgyűjtést.

Délután kis pihenés volt a függőágyban, egy bögre kávé, és kókuszdarabkák társaságában. Akarok készíteni kis tároló kockákat a függőágyak mellé. Ugyanis pont olyan magasra tettük őket, hogy a függőágyba fekve a hűsítő ital és az olvasni való kéznél legyen.

Este leteszteltük a terasz világítását. Jól sikerült, nem?! Még hiányzik a padlócsempe, és a bambusz kerítés.

Vacsorára rizs volt, sült banánnal, és dinnyével. A dinnyét én rendeltem, mert erősen megkívántam mostanában.